Kiemelt kérdések

1. Mennyiben, és milyen módon válik fontossá a világháló a személyiség alakításában?
2. Melyek az Internet-függőség jelei?
3. Meghatározható-e, hogy melyek a függővé válás szempontjából veszélyeztetett rétegek?
4. Milyen megelőzési és terápiás javaslatok fogalmazhatók meg?

Kulcsfogalmak

• személyiség
• identitás
• attitűd
• Internet-függőség
• internetes regresszió
• online közösség

Bevezetés

Ennek a tananyagnak a készítésekor már nem először állapítjuk meg, hogy az info-kommunikációs technológiák közül az Internet az, ami a legtöbb társadalomtudományi reflexiót kiváltja. Most a lélektan területéről hozunk friss hazai kutatási eredményeket arról, hogyan hat az Internet használóinak személyiségére, s azt vizsgáljuk, vajon joggal vethető-e fel a normális vagy kóros használat dilemmája ezzel az eszközzel kapcsolatban.

Az Internet mint globális kultúra

Az Internet viszonylag rövid pályafutása ellenére már nem csupán egy új technológia, hanem egy minden korábbitól alapvetően különböző globális kultúra kiteljesedésének technológiai feltétele is. Ennek a globális kultúrának a fényében/árnyékában olyan fundamentális kategóriák intenzív átrendeződése zajlik, mint a téré és az időé, a lélektan saját fogalmi területén pedig mint a személyiség, az identitás, a csoport és a közösség.

Az Internet közösségi jellege

Megfordulni látszanak azok a modernista szemléleti mechanizmusok is, amelyek az elszemélytelenedés, az elidegenedés és az individualizmus „hideg” tüneteit az ipari termelés gépesített korszakához kötik, s az archaikus berendezkedések „melengető”, közösségi jellegét hangsúlyozzák. Ebben a szemléleti fordulatban az Internet új közösségteremtőként tűnik föl, míg a valóságos világ az elidegenedés és az individualizmus terepe marad, lemarad. Kellő gyanakvással nem nehéz észrevenni ennek az érvelésnek a kvázi-messianisztikus jellegét, ami visszautal az Internet „hőskorának” általános mentalitására. Törvényszerűnek tűnik azonban, hogy a földrajzi értelemben feltárt, „titoktalanított”, s a „Megtelt” tábla kitűzésére érett Föld a megváltó ígéretek kihelyezésének újabb törekvéseit hozza magával az emberi világban. Ez a kihelyezett tér a virtuális tér, illetve maga a virtualitás, mint kvázi-Paradicsom.

Reagálásmódok

Lélektani relevanciájú mondandónk ezzel kapcsolatban, hogy újra találkozunk a korábbi technikai áttöréseket hagyományosan kísérő nagy várakozással.. Más technikai újításokhoz hasonlóan az Internet-ideológia is az átrendeződés ígéretét hordozza, és a társadalmi mobilitás eszközeként a hozzáférés kiterjesztését szolgálja. Lehetőség-feltételeiben igazságos, méltányos, illő és üdvös. Vannak azonban, akik az Internet „sötét” oldalát tekintik meghatározónak, és a behálózottságot fenyegetésként értelmezik. A fentiekből adódó újabb lélektani következmény, hogy az Internet-jelenség állásfoglalásra késztet, az új típusú megosztottságnak még a használat elterjedése előtt helyet készítve.

A biztonsági kérdéseket az internetes bűnözés oldaláról tárgyalja Peter Warren és Michael Streeter könyve
„Az internet sötét oldala” címmel.
www.hvg.hu

Paradigmaváltás

„Az info-kommunikációs paradigmaváltás korát éljük. A jól megszokott szociális struktúrák, kommunikációs formulák, nyelvi eszközök, információfeldolgozási stratégiák mind-mind változásban vannak az információs társadalomeszközeinek hatására. Talán eddig még soha nem tapasztalt mértékben a tudományos paradigmaváltás azonnal beáramlott mindennapi életünkbe, átalakítva társadalmi szokásainkat. A rohamos változás követése a gondolkodási struktúrák, attitűdök és szemléletmódok olyan mérvű rugalmasságát követeli meg, amely természetes pszichés falakba ütközik” [Ritter és tsai, 2004:122]

Mi történik a személyiséggel
a világhálón?

– teszi fel a kérdést egy hazai tanulmány [Ritter és tsai, 2004], és megállapítja, hogy a tudományos igényű vizsgálatok csak lassan indultak el e téren, s kezdetben a kóros jelenségek vizsgálata került az érdeklődés középpontjába. A kezdeti reagálások túlnyomó részt optimista vagy pesszimista nézeteket tükröztek, s vélhetően vagy eltúlozták vagy bagatellizálták az Internet használóira leselkedő veszélyeket. Mára – részben a viták hatására – árnyaltabb kép alakult ki erről, s a pszichológus szakma érdekeltsége leginkább annál fogva jelenik meg, hogy az Internet egy valóságos identitás-laboratórium, amint ezt Patricia Wallace megfogalmazza [Wallace, 2004], másként szólva az Internet használata a személyiség új típusú integrációjának lehetőségét hordozza magában.

A hivatkozott tanulmány [Ritter és tsai, 2004] szerint „Internet-függőség” helyett legfeljebb kis százalékban előforduló kóros Internet-használatról érdemes beszélni. Az internetezéssel összefüggésben leggyakrabban emlegetett pszichés problémák: kapcsolatvesztés, elmagányosodás, beszűkülés, depresszió.

Az Internet-
függőség mérése

Az ITTK keretén belül működő pszichológiai kutatócsoport a hazai internetezési szokások és az Internet-függőség mérésére online felméréseket végzett. Eredményeik szerint a kóros Internet-használat jellemzőit fiatalok mutatják inkább. A nemreprezentaív eredmények szerint a függőségi jegyeket mutató felhasználók fele 20 év alatti. A kóros Internet-használat összes kritériumát mutatta a fiatalok 4%-a, a valamennyire érintett 20 év alattiak aránya az online felmérésben 14 % volt. Érdekes módon épp az egyébként az Internet pozitív lehetőségének tartható interaktív helyzetek (chatelés, számítógépes játékok) szippantják be őket. Ezek azok a tevékenységek, amelyeket a legnehezebb előre ütemezni, vagy a tervezett időkeretet betartani. A fiatalokra az jellemző, hogy ők elsősorban kommunikációs médiumként használják az Internetet: barátokat keresnek a számukra készült oldalakon, csetelnek, információkat gyűjtenek, programokat töltenek le, de mindenképpen a kortárscsoportok felé fordulnak az Interneten is. A fiatal korosztály már nem kezdő internetező, átlagosan 3,5 éve használja már az Internetet naponta átlagosan 5,2 órát fordítva erre a tevékenységre. Az online válaszolók legtöbbje (96%-a) otthonról csatlakozik a világhálóra [Ritter és tsai, 2004].

Az Internet-
függőség jelei

Ezek után fontos válaszolni arra is, hogy milyen jelei vannak az Internet-függőségnek. A függőség eredetére koherens magyarázatot kínál a pszichoanalitikus irányzat. Pszichoanalitikus értelmezési keretben elképzelhető ugyanis, hogy egy kialakulatlan személyiség az Internet némiképp álomszerű, vagyis a valóság és az irrealitás határán mozgó világával találkozva tartósan regresszív állapotba kerül, ami azt jelenti, hogy egy korábban már elért, illetve meghaladott személyiségfejlődési fokról visszacsúszik egy korábbiba, és hosszabb időre abban reked. A regresszió, azaz egy korábbi én-állapotba való visszaesés következtében a szubjektív, belső világ és az objektív, külső világ határai egybemosódnak, és ettől az élmény egy köztes térben jelenik meg. Az internetezéssel összefüggő regresszió tünetcsoportjai közül hármat említünk:

A regresszió egyik formája a gátlások hiánya, a korábban létezett gátlások kioltása. Ennek kialakulása összefüggésbe hozható az Internet anonimitásával is.

A regresszió tünete lehet az énközpontúság és a nárcisztikus vonások újbóli felerősödése valamint a veszélyérzet csökkenésével egyfajta sebezhetetlenség-tudat kialakulása.

A regresszió harmadik típusa a számítógépnek tulajdonított sajátos minőség, a gép élőlénykaraktere, ami szintén egy már korábban meghaladott animisztikus gondolkodásforma, illetve világkép eleme. A barát, barátnő, szülő stb. szerepébe lépő médium egy álomvilágot tartósíthat, és elmélyítheti a függőséget, a dependenciára való hajlamot.

Talán emlékszünk még a
japán tamagocsi-őrületre,
ami érzékletes példa erre.

Az Internet-
függőség megelőzése

A megelőzési tanácsok részben klasszikus pedagógiai, ám megítélésünk szerint kétes értékű „receptek”. Például:

• célorientált feladatok kitűzése
• az Internet használatának megtanításával párhuzamosan felvilágosítás a veszélyekről is,
• a szociálisan pozitív, hasznos tevékenységi formák megerősítése.

Más, eredeti elgondolások szerint a problémát a keletkezés helyén kellene orvosolni, tehát az Internet-függést az Interneten. A „leszoktatás” kezdeti stádiumába a kóros internetezés kezelését anonim online tanácsadással lehetne kezdeni. Ehhez szükség lenne egy speciális mentálhigiénés hálózat létrehozására az Interneten. Az elgondolás szerint a függők kezelése ún. Internet-klinikákon, majd a hagyományos háttérintézményeikben lehetne eredményes.

Szkepszisünk oka, hogy a pedagógiai javaslatok jórészt a racionalizálás körébe tartoznak, s ez épp a kóros mértékben és sajátos tudatállapotban internetező, „köztes világban rekedt” fiatal megszólításában vallhat jó eséllyel kudarcot. A felvilágosítás korlátaira utal, hogy sok fiatal nem feltétlenül a felnőttektől tanulja, s nem is az iskolában sajátítja el az Internet-használatot, hiszen éppen ezen a területen nyilvánvaló a fiatalok előnye. Azonban egy kortárs-segítő szolgálat ezen a területen is eredményes lehet.

Forrás

• Ritter Andrea – Fábián Zsolt – Pillók Péter – Hoyer Mária (2004): Felmérés a magyarországi Internet-használatról: betegség vagy korosztályra jellemző tünet? = Információs Társadalom 3. évf. 1. sz. 121-133.

• Wallace, P.: Az internet pszichológiája. Osiris Kiadó. Budapest, 2004.

Kérdések, feladatok