Az 1990-es évek közepétől néhány amerikai egyetemen egyre hangsúlyosabbá vált az „információs műveltség” (information literacy) fogalma. Ennek a fogalomnak a jelentőségét az adja, hogy már nem a technikai, technológiai készségeket helyezi központba, hanem egy sokkal általánosabb összetevőt, amely egyértelműen a 21. századi kultúra meghatározó elemévé válik.

Az új fogalom fejlődése elsősorban az Egyesült Államokban látványos. 1998-ban az Amerikai Felsőoktatási Szövetség (American Association for Higher Education, AAHE) konferenciáján már külön szekcióban tárgyalják az információs műveltség kérdéseit. Különböző szervezetek kezdeményezésére elindul a szabványosítási folyamat is, amely biztosítja az új gondolkodásmódhoz kapcsolódó fogalmak tisztázását, aminek köszönhetően az információs műveltség oktatása ma már akreditációs követelménnyé vált az amerikai felsőoktatásban.

A szabványok kidolgozói nem győzik hangsúlyozni, hogy az információs műveltség lényegesen több – sokkal több –, mint számítógép-alkalmazások használatának képessége, egy hagyományos könyvtár szolgáltatásainak ismerete, vagy elektronikus adatbázisok, Internetes keresőrendszerek használata. Az információs műveltség különböző készségek – kompeteneciák – együttes jelenlétét igényli, mint például:

• a szükséges információ természetének és terjedelmének meghatározására szolgáló képességek;
• a szükséges információ hatékony és hatásos elérésében szerepet játszó képességek;
• az információ és forrásainak értékelésének képessége, valamint az a képesség, hogy a megszerzett információkat valakinek az ismeretbázisába vagy értékrendszerébe építsük;
• a speciális célból történő információhasznosítás képessége, akár egyénileg, akár egy csoport tagjaként;
• az információhasználat gazdasági, jogi és társadalmi kérdéseinek megértése és kezelése.

Nem is oly rég a kutatók még információhiányról panaszkodtak. Manapság viszont a túl sok információ jelenti a gondot, illetve az elérhető információk folyamatosan változó mennyisége és kontextusa. Néhány idézet ebben a témakörben:

• A New York Times hétköznapi kiadása több információt tartalmaz, mint amivel egy tizenhetedik századi átlagos polgár egész életében találkozott Angliában. [Wurman, 1989.]
• 2020-ra az elérhető információmennyiség 73 naponként fog duplázódni. [Breivik, 1998.}
• Minden hónapban a Világhálón megjelenő oldalak fele eltűnik, ugyanakkor a Világháló folytatja azt a bővülési tendenciáját, hogy évente megkétszereződik. [Russell, 2002.]
• A cégen belül generált ismeretek 20 %-a kevesebb, mint féléven belül elavulttá válik. [Rikin, 2000.]
• Műszaki tanulmányait végző hallgató ismereteinek fele már elavult. [Tapscott, 1998.]
• Egy alkalmazott egy héten átlagosan 9,5 órát tölt információk megszerzésével, felülvizsgálatával és elemzésével. [Corcoran – Stratigos, 2001.

Egy mai hallgatónak a felsőoktatásban arra van folyamatosan szüksége, hogy új információkat keressen ismeretbázisának frissítésére az élethosszig tartó tanulás szellemében. Egy információ-intenzív gazdaságban fog dolgozni, és jártasnak kell lennie az információ megtalálásában és használatában. Azok a régi képességek, amelyeket az egyetemi könyvtárban használt egyes, a tanár által kijelölt folyóiratcikkek megtalálásában továbbá már nem elegendőek, nem feltétlenül segítenek. Senki nem mondja meg neki, hogy melyek azok a „fontos” információk, amelyeket ismernie kell, másrészt többféle és különböző információforrásokat kell használnia.

Az információs műveltség leírására többféle meghatározás lelhető fel a szakirodalomban. Az American Library Association 1989-ben a következőképpen határozta meg az információs műveltséget: „azon képességek gyűjteménye, amelyekkel egy személy képes felismerni, hogy információra van szüksége, és képes a szükséges információt megtalálni, értékelni és hatékonyan használni.” A kaliforniai állami egyetem az információ-kompetenciát így definiálja: „a különböző formában fellelhető információ megtalálásának, értékelésének, használatának és kommunikálásának képessége.”

Akárhogy is nevezzük a hatékony információhasználathoz kapcsolódó képességeket, nyilvánvaló, hogy a mai gyorsan változó technológiai környezetben egyre nagyobb szükség van rájuk. Az egyre bonyolultabbá váló információs környezetben többféle és eltérő információk közül kell választani – a felsőfokú tanulmányok során, a munkahelyen és személyes életben egyaránt.

Az információ könyvtárakban, közösségi információforrásokban, specializálódott szervezetekben, a médiában és az Interneten lelhető fel. A hozzánk érkező információ előzetesen nem ellenőrzött formájú és megkérdőjelezhető a hitelességük, érvényességük és megbízhatóságuk. A megjelenő információ különböző formátuma nehezíti a megértést és az értékelést. A bizonytalan minőség és az információmennyiség bővülése kihívást jelent a társadalom számára. Az információbőség önmagában nem hozza létre az informáltabb állampolgárt, szükség van a hatékony információhasználathoz elengedhetetlen képességek elsajátítására.

Ezen képességek elsajátítása erősen összefügg az élethosszig tartó tanulás koncepciójával. Az információ-kompetencia független a klasszikus szaktudományoktól, az oktatás bármely szintjén megjeleníthető, bármilyen tanulási környezetben. A képességek elsajátítása lehetővé teszi, hogy az egyén nagyobb befolyással legyen tanulásának irányítására. Ezeket a képességeket a következőkben foglalhatjuk össze:

• a szükséges információterjedelem meghatározása;
  a szükséges információ hatékony és hatásos elérése;
• az információ és forrásának kritikus értékelése;
• a kiválasztott információ beépítése valakinek az ismeretbázisába;
• az információ meghatározott célú hatékony használata;
• az információhasználattal összefüggő gazdasági, jogi, és társadalmi kérdések megértése, az etikus és törvényes információ-elérés és -használat.

Az információs műveltség erősen kapcsolódik az információtechnológiai műveltséghez, de nagyobb jelentőségű az egyénre, az oktatási rendszerre és a társadalomra nézve. Az infomációtechnológiai képességek biztosítják hogy valaki számítógépeket, szoftver­alkalmazásokat, adatbázisokat és más technológiákat használjon tanulmányi, munkával kapcsolatos vagy egyéni céljai elérése érdekében. 1999-ben az amerikai Nemzeti Kutatási Tanács (National Research Council) fontosnak tartotta kijelenteni, hogy az információs műveltség lényegesen több, mint a számítógépes műveltség, bár nyilvánvalóan történetileg előfeltétele volt az információs műveltség kialakulásában. Meghatározásuk alapján az információtechnológiai műveltség több intellektuális képességet igényel, mint a szoftver- és hardverkezelés elsajátítása, (ami a számítógépes műveltséget jelenti), de még mindig a technológia területén marad. Ezzel szemben az információs műveltség az információkezelés teljes körét – az információ megértését, megtalálását, értékelését és használatát – egységes intellektuális szerkezetbe foglalja, amelyben értelemszerűen benne van például egy adatbázisban való keresés technológiájának ismerete.

Az információs műveltség inspirálja, fenntartja és kibővíti azokat a képességeket, amelyek az élethosszig tartó tanulás megvalósításához szükségesek. Az információ-kompetencia megváltoztatja a hagyományos tantermi oktatást, és olyan vizsgálódásokra ösztönöz, amelyeket a hallgató (diák, tanuló) saját maga szervez és irányít. Ez a képesség előnyt jelent már az első munkahely keresésénél, és egyre nagyobb jelentőségűvé válik az élet más területein is.

Az információ-kompetencia oktatása nemcsak a tanulás fizikai környezetét változtatja meg, megváltoztatva a tananyag tartalmát, hanem módszertani változásokat is hoz magával, szerkezetét és ütemezését. Az információ-kompetencia integrálása bármely tantárgy tananyagába megnöveli a probléma-megoldáson alapuló tanulási módszerek alkalmazási lehetőségeit. Információ-kompetencia programok kidolgozói állítják, hogy ezen módszerek alkalmazása a tananyag mélyebb megértésével járnak.

Források

Breivik, P. S.: Student Learning in the Information Age. 1998.

Corcoran, M. – Stratigos, A.: Knowledge Management: It's All about Behavior. Information About Information Briefing. Burlingame, 2001.

Rikin, J.: The Age of Access: The New Culture of Hypercapitalism – Where All of Life Is a Paid-For Experience. Putnam Publishing Group, 2000.

Russell, K.: Libraries and Digital Preservation – Who is Providong Electronic Access for Tomorrow? In Charles Thomas, ed: Libraries, the Internet, and Scholarship: Tools and Trends Converging. 2002. pp 1-30.

Tapscott, D.: Growing UP Digital – The Rise of the Net Generation. McGraw-Hill, New York 1998.

Wurman, R. S.: Information Anxiety. Bantam, 1989.

Information Literacy Competency Standards for Higher Education. American Library Association, 2000.

http://www.ala.org/ala/acrl
/acrlstandards/standards.pdf

National Research Council.Commission on Physical Sciences, Mathematics, and Applications. Committee on Information Technology Literacy, Computer Science and Telecommunications Board. Being Fluent with Information Technology. Publication. Washington, D.C. National Academy Press, 1999.

http://www.nap.edu/
catalog/6482.html

Presidential Committee on Information Literacy. Final Report. American Library Association, Chicago 1989.

http://www.ala.org/ala/acrl/
acrlpubs/whitepapers/
presidential.htm

Kiegészítés