Címe: "Színes tinták bölcsessége. Kosztolányi Dezső: Levelek - Naplók".

A születés körülményeire az a rovat utal, amelyben először a folyóiratban megjelent. A Holmi Figyelő rovata az újonnan megjelent könyvekről, lemezekről kínál recenziókat. Esszéjét Márton a Kosztolányi-kötet leírásával kezdi:

"Van ebben a kötetben körülbelül ezernégyszáz levél, K. D. írta őket különböző személyekhez: híresekhez, kevésbé híresekhez, ismeretlenekhez és elfeledettekhez, férfiakhoz és nőkhöz, öregekhez és fiatalokhoz, magyarokhoz, magyarországi nem-magyarokhoz és külföldiekhez; olyanokhoz, akiket szeretett és olyanokhoz, akiktől akart valamit, s ezért a szeretet vagy a jóindulat jeleit mutatta nekik."

A tartalom bemutatása az első bekezdésben olvasható:

"Az, ami az utolsó nagy versekben kivételes költői pillanatként jelenik meg, az utolsó tíz (vagy egy kicsit messzebbről nézve, az utolsó százharminc) levélben egy lecsupaszodott, és a maga módján így is gazdag élet megrendítő drámájává áll össze, sok emberi nagysággal és legalább ennyi gyarlósággal, gyengeséggel, készületlenséggel (de hát ettől dráma a dráma). Csakhogy amíg a nagy költői pillanatot maga a költő formálja meg, addig ezt a drámát (a levelezésből kiolvasható másdrámák és regények mellett) az olvasónak kell a levelekből mint afféle töredékekből rekonstruálnia. Azt hiszem, ez a rekonstrukció az egész kötet legtöbbrétű, legmesszebbre vivő problémája: többek között azért, mert nemcsak olvasói, hanem szerzői probléma. Az alábbiakban nagyrészt erről szeretnék szót ejteni."

Folyóiratközlésben nem szükséges különösebben meghatározni az olvasói kört, hiszen ezt eleve meghatározza a folyóirat.