Címe: Isten felfoghatatlansága és leereszkedése. Szent Ágoston és Aranyszájú Szent János metafizikája és misztikája.

A "Bevezetés" két részből áll. Az első címe: "A probléma", a másodiké: "Bibliográfiai áttekintés". Már ez is jelzi: a születés körülményeit elsősorban a téma kutatásának és feldolgozásának pillanatnyi állása jelenti. E körülmények bemutatása szorosan kapcsolódik az értekezés tartalmának rövid bemutatásához, előrebocsátásához. A kötet gondolatai tudományos párbeszédben érlelődtek. (Párbeszédnek nevezem azt is, ha a szerző korábban élt kutatók írásaihoz kapcsolódik, ha azok tanításának erőterében határozza meg saját gondolati helyét.) A részetek a Bevezetés első részéből vannak:

"Tanulmányomban Aranyszájú János A Felfoghatatlanról címet viselő öt prédikációjának vallásfilozófiai elemzését kísérlem meg. […] A kísérlet első pillantásra […] értelmetlennek tűnhet. Hiszen milyen filozófiai jelentősége lehet egy olyan szerző művének, aki modern elemzőinek egybehangzó véleménye szerint inkább mások gondolati eredményeinek népszerűsítője - […] "leegyszerűsítője" - semmint önálló spekulatív gondolkodó, inkább moralista, semmint teológus, szónok és nem filozófus, […] nem misztikus, hanem szerény prédikátor […].

Egészen máshogy vélekedtek róla a régiek - úgy a latin mint a görög, szír stb. nyelvű egyházak köztudata akik Jánost nagy hittanítóként, az isteni titkok beavatottjaként, a hit dolgában szinte kétségbevonhatatlan tekintélyként ünneplik. […]

Így hát fölmerülhet a kérdés: ha a modern tudósok többségének igaza van abban, hogy Jánost elsősorban és szinte kizárólag morál- és pasztorálteológusnak kell tekinteni, akkor mi magyarázza hittanítói hírnevét? […] És megfordítva: amennyiben a régi köztudat nem téved az Aranyszájú megítélésében, akkor mi az oka annak, hogy mai értelmezői ennyire eltérő álláspontra helyezkednek? […]

[A] következőkben megpróbálom megmutatni, a spekulációról való lemondás nála nem gondolkodói gyengeséget jelent, hanem egy olyan eszmerendszer következetes képviseletét, ahol a tudatlanságnak ismeretelméleti értéke van […]. Jánosnál […] maga a metafizikai és dogmatikai tanítás egyben közvetlenül erkölcsi tanítás is, és megfordítva. […]

Fel kell ismernünk, melyek azok a pontok, ahol a János és más görög egyházatyák művein nevelkedett keresztények gondolkodása -nevezetesen igazság-, valóság-, objektivitás- és szubjektivitás-fogalma -gyökeresen eltért a miénktől. […]

Vizsgálódásaimat […] A Felfoghatatlanról szóló öt homíliára összpontosítom. Ennek egyszerű gyakorlati előnyei is vannak. A beszédek ugyanis kiváló kritikai kiadásban megjelentek a Sources Chrétiennes sorozatban […]. Témaválasztásomat azonban korántsem a kritikai kiadás megléte indokolta. Az isteni "felfoghatatlanság" és "leereszkedés" tana, amelyet János ezekben a prédikációkban fogalmazott meg először összefüggően, képezik gondolkodásának gerincét. […]

[…] részletesebben is meg kell magyaráznom, mit értek azon, hogy János számára minden igazság […] valamiféle 'metafizikai szerkezetben' kapja meg az értelmét, és hogy ezt a metafizikai szerkezetet a 'felfoghatatlanság' és a 'leereszkedés' jelöli ki. […]

Ha […] metafizikán a világra és annak rajta kívüli okára, a kettő viszonyára, a transzcendenciára és az immanenciára vonatkozó tanítást értjük, akkor egyáltalán nem túlzás metafizika szemléletet keresni egy akárcsak valamelyest is komoly teológusnál, hiszen enélkül semmilyen teológia nem lehet meg.

Az itt követező tanulmány ebben az értelemben tesz kísérletet Aranyszájú János 'metafizikájának' rekonstruálására."