1.2.2. A vitaelemzés négy dimenziója

A viták és érvelések elemzése rengeteget formálódott az elmúlt századokban. Bár a logika hatalmas 20. századi fejlődése egyre inkább - és egyre kisebb információvesztéssel - képes az élőnyelvi vagy írott kommunikáció formalizálására, a mai elméletek túlságosan bonyolultak ahhoz, hogy itt tárgyaljuk őket. Az érveléstechnika tárgy tehát semmiképpen sem maradhat meg pusztán logika-kurzusnak, főként, ha figyelembe vesszük, hogy így csak a bizonyító érvelések elemzését tudnánk elvégezni.

Számos megközelítésmód bizonyult gyümölcsözőnek, és sok tudományterület eredményei váltak felhasználhatóvá. A következőkben a viták elemzésének négy dimenzióját különítjük el, amely megkönnyíti a számtalan "érvelési helyzet" csoportosítását. Az itt vázolt négy fő értékelési szempont a következő:

1. az érvelések hatásossága: milyen eredménye van egy adott érvelésnek a célközegben
2. az érvek erőssége: megalapozza-e az érvelés a végkövetkeztetést?
3. az érvelések formája: megfelel-e bizonyos, logikailag érvényesnek tekintett formáknak az érvelés?
4. az érvelések tartalmi helyessége: igaz feltevések vezetnek-e el a végkövetkeztetéshez?

A hatásosság
A retorikai megközelítésekből kialakult elemzési szempont azt vizsgálja, hogy mikor és milyen módon hatásos egy célközönség meggyőzésére egy megnyilatkozás. Más érvek hatásosak egy tudományos vitában, mint egy politikai gyűlésen. A hatásosság tehát a kommunikációs helyzettől függ, és csak az érvelés vizsgálatával nem tudjuk megítélni, hogy milyen mértékben hatásos egy érvelés. Más-más közegben más-más érvelés lehet hatásos, így ez a szempont nem mezőfüggetlen, nem tud általános kritériumokat megadni érvelések értékelésére.

Az erősség
A jó döntéseket nem hatásos, hanem "jó", vagy "erős" érvek alapján akarjuk meghozni. Egy érv akkor erős, ha jól tudja megalapozni döntéseinket. Az érvelés erőssége független attól, hogy ki kit próbál meggyőzni, így az erősség mezőfüggetlen kritérium, amelyet a szakemberek (például ezt a jegyzetet jól ismerők és értők) hivatottak eldönteni. Azt, hogy mitől függ, hogy erős-e egy érvelés, a jegyzet végére remélhetőleg a kedves olvasó is tudni fogja.

Az érvelésnél egyes kijelentések (tekintsük ezeket premisszáknak és jelöljük P-vel) megalapoznak egy vagy több végkövetkeztetést (konklúziót). A következő érvelés erős, vagyis a premisszák alapján tényleg lehet a konklúzióra következtetni:

P1 Már százszor lementem a buszmegállóba, és sohasem kellett húsz percnél tovább várnom.
P2 Most is épp a buszmegállóban állok.
K Nem kell 20 percnél tovább várnom.

A következő azonban gyenge, vagyis a premisszák alapján nem tekinthetjük megalapozottnak a konklúziót:

P1 A barátom is kiment Brazíliába és baromi gazdagon, boldogan, és gyönyörő fiatal feleséggel él együtt.
P2 Én is kimegyek Brazíliába.
K  Gyönyörű feleségem lesz, gazdag és boldog leszek.

Egyes érvelések, bár megalapozzák a konklúzót, mégsem tekinthetők erősnek, ha semmitmondóak:

P1 Nagyon izgalmas ez a jegyzet.
K  Vagy nagyon izgalmas ez a jegyzet, vagy nem.

A formális érvényesség
Bizonyos érvelések formájuk alapján olyanok, hogy igaz premisszák esetén szükségképpen igaz a konklúzió. Az ilyen szerkezetű érveléseket deduktíve érvényes vagy logikailag helyes érveléseknek is hívjuk. Nézzünk egy példát:

P1 Attila magasabb, mint Bea
P1 Bea magasabb, mint Csaba
K  Attila magasabb, mint Csaba

Látszólag ez az érvelés érvényes, hiszen akárkiket írunk a nevek helyére, ha P1 és P2 állítás igazak, nem tudnánk elképzelni, hogy K állítás hamis legyen. Belátható azonban, hogy hasonló szerkezetű érvelés nem mindig vezet igaz konklúzióhoz:

P1 Attila legnagyobb szerelme Bea
P2 Bea legnagyobb szerelme Csaba
K  Attila legnagyobb szerelme Csaba

Ez nem tűnik egyszerű dolognak, ezért a jegyzet részletesen is foglalkozik az érvényes formák felderítésével, ami hagyományosan a logika feladata.

A kijelentések igazsága
Az érvelések az alapján is vizsgálhatók, hogy a bennük szereplő kijelentéseknek mi a viszonya a valósággal. Ez a szempont ugyan alapvető az érvek megítélésénél, azonban nem adható olyan egységes és nem semmitmondó modell, amely alapján az irdatlan számú kijelentésről azok igazsága eldönthető lenne. A premisszák igazsága ugyanúgy racionális vita tárgya lehet, mint az ezekre épülő konklúzióké. Fontos, hogy a tartalmilag helyes érvek még nem jelentik azt, hogy a konklúzió igaz:

P1 Magyarország köztársaság
K Ma fogok életem nagy szerelmével megismerkedni

Ugyanígy, a hamis, vagyis tartalmilag helytelen premisszákból következhet igaz konklúzió:

P1 Minden madár tud repülni
P2 Minden denevér madár
K Minden denevér tud repülni

A négy szempont kapcsolódása
Nagyon fontos, hogy a négy szempont nem szükségszerűen kapcsolódik egymáshoz! Formailag érvényes érvelés lehet hatásos vagy hatástalan, erős vagy gyenge (lásd a semmitmondó példát), tartalmilag helyes vagy helytelen, stb.

A fenti kategóriákon kívül fontos fogalom a helytállóság. Az az érvelés helytálló, amely deduktíve érvényes (logikailag helyes) és tartalmilag helyes (premisszái igazak). Nyilvánvaló, hogy egy ilyen érvelés erősebb, mint az azonos konklúzióhoz vezető egyéb érvelések, amelyek deduktíve nem érvényesek, ill. premisszáik között vannak hamisak.

Amennyiben egy érvelés mind tartalmilag helytelen, mind deduktíve érvénytelen, általában hasznosabb a formát kritizálni mint a tartalmat (ez utóbbihoz inkább fűződnek érzelmek).

Nemcsak szabad, hanem ajánlatos is megfelelően manőverezni a viták során. A stratégiai manőverezés olyan részvételt jelent a vitahelyzetben, ahol szempontként megjelenik a saját álláspont "győzelme" is. Optimális esetben ez csak annyit jelent, hogy az erős érveket a lehető leghatásosabban fogalmazza meg a résztvevő. Gyakran azonban az egyik cél a másik rovására jelenik meg. Ha erős érveket, de nem meggyőzően használ a valaki, úgy csak saját álláspontját gyengíti, és nem követ el klasszikus értelemben érvelési hibát. Ha azonban a győzelem érdekében gyenge érvet erősnek tűntet fel, és háttérbe szorítja a véleménykülönbség feloldását, úgy az "érvelési hibának" tekintendő.