1.3.5. Mikor nem teljesülnek racionális vita feltételei?

1. A résztvevőket érzelmi túlfűtöttség jellemzi, ha gyakran hangzanak el durva sértések. A felek egymás szavába vágnak, nem hagyják, hogy a másik kifejtse álláspontját. Még mielőtt az érvelését előadná, a másik fél máris minősíti, elveti ellenfele álláspontját. A felek nem az érvekre reagálnak, hanem az érvelést vagy az érvelőt minősítik:
   
   "Ez butaság, ostobaság, marhaság, stb.."
   "Csak felületes, hozzá nem értő, ostoba, stb. ember mond ilyent."
   
   Bár ezek az értékelések néha jogosak, de ezek semmiképpen sem érvek. Ez pedig önmagában is jelzi, hogy az illető nem akar együttműködni racionális vitában. Ugyanis az ilyen vitában érveket kell előadni. Jó okkal gyanakodhatunk, hogy aki ilyen eszközökkel él, nem meggyőzni akarja a másik felet, hanem, például, meg akarja szégyeníteni.
2. Rendszerint a racionális diszkusszió feltételeinek (tolerancia, megértés, tárgyilagosság, önkritika) hiányát tükrözi, ha a vita morális síkra terelődik, ha a felek pragmatikus kérdéseket patetikusan fogalmaznak meg, és morális "kontextusba" helyeznek. Okkal gyanakszunk a racionális vita feltételeinek hiányára, ha valamelyik fél súlyos értékítéleteket, morális fenyegetéseket sző az érvelésébe. A morális egyenlőtlenség lehetetlenné teszi a tárgyilagosságot, de akár rögtön magát a vitát is.
3. Az egyik vagy mindkét fél álláspontjának merevsége jelezheti az érthetőségre vagy a megértésre való törekvés hiányát, esetleg az együttműködés hiányát. Az egyik fél nem veszi figyelembe a megelőzően elhangzottakat, az előző megszólaláshoz nem kapcsolódó válaszokat ad. A dialógus töredezetté válik, irreleváns hozzászólások jellemzik.
4. Jelezheti az érthető kifejtés, a megértés, a közös alap vagy a tárgyilagosság hiányát, ha az egyik fél minduntalan félreérti, félremagyarázza a másik állításait vagy érvelését. Ha a partnerek a kapott információkat gyakran értelmezik félre.
5. A parttalan vita jelzi a megértés, a közös alap vagy az önkritika hiányát. A felek mindig újra és újra megkérdőjelezik egymás bizonyítékait. Váratlanul véleménykülönbségek bukkannak fel lezártnak hitt kérdések kapcsán. Gyakran hangzanak el irreleváns megjegyzések.
6. A megértés hiányát, de méginkább az önkritika hiányát tükrözi, ha hajtogatjuk a magunkét, ha azon kapjuk magunkat, hogy újra és újra megpróbáljuk valahogy másképp megfogalmazni, amit már többször elmondtunk. Esetleg az önkritika hiányát tükrözi, ha túlságosan magabiztosak vagyunk, ha "sima ügy"-nek látjuk a problémát.

Természetesen nem a jelek egyedi előfordulása számít. Csak ha a fenti jelenségek közül néhány jellemző a vita egészére vagy egy hosszabb szakaszára, akkor mondhatjuk, hogy az adott szakaszon nem teljesülnek a racionális vita feltételei.

Bár a többi vitatípust részletesen nem elemezzük, itt megjegyezzük, hogy az érvelő vita és a tárgyalás feltételei több ponton is hasonlóak. Ebből adódóan, a fenti jelek nemcsak az érvelő vita hiányára utalhatnak, hanem azt is jelezhetik, hogy a dialógus nem lehet tárgyalás sem. Nyilván nem lehet tárgyalás intoleráns felek között, akik egymás érdekeit nem tekintik méltányolandónak. Súlyos morális megítélés alá eső, "aljas", "mocskos" érdekekről nem lehet alkudozni vagy, ha mégis, akkor sem lehet az engedmény-nyereség odalakat értékükön összemérni. Nem lehet tárgyalást folytatni, ha nincs meg az érdekek minimális összhangja, ha például az alku nem érdeke mind a két félnek.