5.4.3. Post hoc hibákCsúnyán összeveszel anyáddal. Nem sokkal a veszekedés után anyád körülnézés nélkül lép le az úttestre, és elüti egy autó. Úgy érzed, hogy a balesetért téged terhel a felelősség. Ez a reakció érthető, de a következtetés téves. Mert hát minek alapján következtetsz arra, hogy miattad szenvedett anyád balesetet? Az, hogy sajnálod, hogy összevesztél vele, és lelkiismeret furdalásod van, tökéletesen irreleváns az oksági kapcsolat szempontjából. Az egyetlen, amit az oksági kapcsolat megalapozásához felhasználhatsz, az, hogy a baleset nem sokkal a veszekedés után történt. Az effajta téves következtetést nevezik post hoc ergo propter hoc (jelentése: ezután, tehát emiatt) hibának, röviden post hoc hibának. E hibának vannak más fajtái is. Géza megelégeli azt, hogy minden reggel másnapos, s elhatározza, hogy kideríti, mi okozza másnaposságát. Hétfőn bort iszik szódával, és másnapos lesz. Kedden whiskyt iszik szódával, és újból másnapos lesz. Szerdán konyakot iszik szódával, és szintén. A direkt és az inverz egyezés módszerének alkalmazása után megfogadja, hogy többé nem iszik szódát. Ez a következtetés nem egyedül az időbeli viszonyon alapul, de szintén hibás. A szódaivás és a másnaposság közötti korreláció nem alapozza meg az oksági kapcsolatot. Teljesen általánosan fogalmazva, a post hoc hibát akkor követjük el, amikor a két esemény közötti korreláció alapján tévesen következtetünk arra, hogy az egyik oka a másiknak. Az alábbiakban sorra vesszük a post hoc hiba különböző fajtáit. Előtte azonban egy megjegyzés. A post hoc hiba nem ugyan jellegű hiba, mint a deduktív érvelések hibái. Azok a deduktív következtetések, amelyeknek formája nem megfelelő, semmilyen alapot nem adnak a konklúzió elfogadásához. Az ilyen formájú következtetések hibásak, és pont. Amikor ellenben a post hoc hibát követi el valaki, akkor nem magukkal a következtetési formákkal van a baj, hanem alkalmazásukkal. Az egyezés módszerével önmagában nincs semmi probléma. Géza hibája nem az, hogy felhasználja, hanem az, hogy nem körültekintően teszi ezt. Egyetlen olyan esetet sem vizsgál meg, amikor az okozat nem lép fel. Primitív forma Azért buktam meg, mert az egyetemre menet nem adtam pénzt a koldusnak. Az oksági kapcsolatot pusztán az időbeli egymásrakövetkezés alapján állapítjuk meg. Véletlen kapcsolat Még ha meglepőnek is tűnik, az acélipari részvények árfolyamát nagy mértékben befolyásolja az időjárás. Ha szemügyre vesszük az elmúlt 10 év statisztikáit, kiderül, hogy az évszakos átlagnál melegebb időszakokat egy-két hét késéssel mindig a részvények árfolyamának emelkedése követte. Ha pedig az időjárás rosszabb volt, azt hamarosan követte az árfolyamok süllyedése. Ha két dolog rendszeresen együtt jár, akkor feltételezhetjük, hogy van köztük valamilyen oksági kapcsolat. De ügyelnünk kell arra, hogy hány együttes előfordulásból általánosítunk. (Ld. induktív általánosítás) Szintén joggal gyanakodhatunk véletlen korrelációra, ha nem ismerünk semmilyen lehetséges mechanizmust, amely a kétféle eseményt összekapcsolná. Arról el tudunk mondani egy történetet, hogy az időjárás miként hathat a földgázban érdekelt cégek részvényeire: az átlagosnál hidegebb idő miatt a földgáz iránti kereslet a vártnál nagyobb lesz; a nagyobb kereslet miatt az árak emelkednek; az emelkedő árak miatt a vállalatok nyeresége megnő; a várt magasabb nyereség miatt megnő a részvények iránti kereslet, ami felhajtja a részvények árát. De az acélipari részvények esetében nem tudunk elmondani hasonló történetet. Ha a korreláció nem pusztán a véletlen eredménye, vagyis ha tényleg van valamilyen oksági kapcsolat, akkor is tévedhetünk azzal kapcsolatban, hogy mi okoz mit. Most az ilyen eseteket vesszük sorra. Ok és okozat felcserélése Egy sziget lakói az évszázadok során megfigyelték, hogy az egészségesek tetvesek, míg a betegek általában nem. Ebből azt a következtetést szűrték le, hogy a tetű fontos a jó egészséghez. Pont fordítva. A betegség sok esetben lázzal jár. A tetvek nem szeretik a magasabb testhőmérsékletet, ezért tanyáznak szívesebben az egészséges embereken. Kölcsönös kapcsolat Megfigyelések szerint a boldog házasságban élők szinte minden nap hosszabb ideig beszélgetnek egymással. Ezért, ha azt akarjuk, hogy házasságunk boldog legyen, sokat kell beszélgetnünk egymással. Valószínűnek tűnik, hogy a gyakori beszélgetések hozzájárulnak a boldog házassághoz. De ugyanilyen valószínű, hogy a kapcsolat fordítva is fennáll. Azok tudnak csak gyakran és hosszan beszélgetni, akik jól érzik magukat egymással, vagyis akiknek boldog a házasságuk. Közös ok A barométer előre jelzi, hogy száraz vagy esős idő következik. Ebből következik, hogy a barométer állásának változását a száraz vagy esős idő érkezése okozza. A barométer állása és az időjárás jellege között nincs közvetlen oksági kapcsolat. A kettő között azért van korreláció, mert a kettőt ugyanaz a harmadik tényező okozza, jelesül a légnyomás változása. A barométer a légnyomást méri, és a légnyomás változása okozza a száraz vagy esős időt. Közbülső ok A hetvenes években a Berkeley egyetemet azzal vádolták, hogy diszkriminációt folytat a nőkkel szemben. A vád azon alapult, hogy a PhD programra jelentkező nőket jóval nagyobb arányban utasították el, mint a férfiakat. Ha a női jelentkezőket azért utasítják el, mert nők, akkor az bizony szexizmus. Azonban kiderült, hogy ha az egyes programokat külön-külön vizsgálják meg, akkor a nők visszautasítási rátája megegyezik a férfiakéval (sőt, néhol alacsonyabb annál). Azt, hogy a nők visszautasítási rátája mégis magasabb volt, az okozta, hogy a nők nagyobb arányban jelentkeztek a népszerűbb programokra, melyek jobban megszűrték a jelentkezőket. Vagyis a férfi vagy női mivolt nem volt közvetlen kapcsolatban a visszautasítással. A nem azt befolyásolta, hogy ki milyen programra jelentkezik. És ez a közbülső tényező idézte elő, hogy a nők közül többet utasítottak vissza. Az utóbbi két téves érvben közös az, hogy nem veszi számba azt a tényezőt, amely a megfigyelt jelenséget ténylegesen okozza. Ez a hiba előfordulhat olyankor is, amikor nem közös okról vagy közbülső okról van szó. A tényezők téves elemezése A tudós azt mondja a bolhának, "Ugorj!", és a bolha ugrik. A tudós kitépi az egyik lábát, s azt mondja, "Ugorj", a bolha ugrik. Kitépi még egy lábát, stb. Amikor már az összes lábát kitépte, a bolha nem ugrik. Mire föl a tudós feljegyzi: "Ha a bolha összes lábát kitépik, megsüketül." Ez éppen azért vicc, mert a viccbeli tudós éppen a legnyilvánvalóbb oksági tényezőt nem veszi figyelembe. A post hoc hibák fajtáival azért hasznos tisztában lennünk, mert segítenek abban, hogy erős oksági érveket szerkesszünk. Ha egy oksági hipotézis mellett érvelünk, a feladatunk lényegében annak megmutatása, hogy a hipotézist nem post hoc érvre építjük. Ha meg akarjuk mutatni, hogy A okozza B-t, voltaképpen azt kell megmutatnunk, hogy
De még ha sikerül is ezeket a lehetőségeket kizárnunk, az oksági következtetés akkor is kockázatos, hiszen elképzelhető, hogy nem elemeztük helyesen az oksági tényezőket. |