7.5. Kétértelműség

Hasonlítsuk össze az alábbi mondatokat.

  1. Hiszek a telepátiában.
  2. Hiszek a miniszterelnökben.
  3. Hiszek Istenben.

(1)-ben és (2)-ben a "hiszek" szó nem ugyanabban az értelemben szerepel. Az előbbiben azt fejezi ki, hogy hiszem, hogy léteznek telepatikus jelenségek. Az utóbbiban azt pedig azt, hogy bízom a miniszterelnökben, azt hiszem, hogy jót fog tenni. E mondatokat biztosan nem értjük félre. A telepátia létezésében sokan kételkednek, ezért ha valaki azt mondja, hogy hisz benne, természetes úgy értelmeznünk, hogy ebben a kérdésben foglal állást. A miniszterelnök létezésben nem szokás kételkedni. Vagyis az, hogy a "hiszek" szónak két különböző jelentése van, semmilyen problémát nem jelent. Szavaink többségének több jelentése van - ehhez elég felütnünk egy értelmező szótárt. Azonban a kontextus a legtöbb esetben eldönti, hogy az adott helyen a szó melyik értelemben szerepel.

(3) esetében nem ilyen egyszerű helyzet. Aki hisz Istenben, az egyrészt úgy gondolja, hogy létezik, másrészt bízik is benne. A "hiszek" szó előfordulása itt kétértelmű. Kétértelműnek akkor nevezünk egy kifejezést, ha az adott kontextusban két különböző értelemben szerepel, vagyis ha a kontextus nem teszi világosság, hogyan kell értelmeznünk.

(3) kétértelműsége nem okoz semmi problémát. A kétértelműség azonban sokszor távolról sem ártatlan. Azt eredményezheti, hogy a vitatkozó felek félreértik egymást. Ha a kontextus nem dönti el a szavak értelmét, lehet, hogy egyikük az egyik értelemben használja a szót, a másikuk pedig a másik értelemben, s ezért elbeszélnek egymás mellett. Erről lásd a 7.8. szakaszt. A másik problémát az alábbi példa illusztrálja.

  1. Minél többet iszol, annál részegebb leszel.
  2. Minél részegebb leszel, annál jobban remeg a kezed.
  3. Minél jobban remeg a kezed, annál több italt lötyögtetsz ki.
  4. Minél több italt lötyögtetsz ki, annál kevesebbet iszol.
  5. Minél többet iszol, annál kevesebbet iszol.
  6. Minél kevesebbet iszol, annál kevésbé leszel részeg.
  7. Minél többet iszol, annál kevésbé leszel részeg.

Ez az érv nyilván nonszensz, hiszen (4)-ből eljutunk (4) tagadásáig, ami azt mutatja, hogy (4) hamis. De (4) igaz! Ezt a logikai bakugrást az teszi lehetővé, hogy az érvben a "több" és a "kevesebb" kifejezések jelentése váltakozik. (4) premisszában az "több" abszolút értelemben szerepel. Több az, aminek nagyobb a térfogata. A (7) premisszában azonban megváltozik a jelentése. Itt már az arányt jelöli. Minél többet lötyögtetsz ki a pohárból, a pohárban lévő ital annál kisebb részét sikerül meginnod. (8) első tagmondatában a "több" ismét abszolút értelemben szerepel, a "kevesebb" pedig az arány értelemben. Ez a mondat paradoxonnak hat, de ebben az értelemben még igaz: minél nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztasz, a következő pohárban lévő mennyiség annál kisebb részét tudod meginni. A megfogalmazás megtévesztő, mert a "többet" és a "kevesebbet", ha egy mondaton belül fordulnak elő, természetes egymás ellentéteként értelmeznünk. Ha azonban megfelelő módon értelmezzük, még nincs baj. A hiba a (9) premisszánál történik. Ez ugyanis csak akkor igaz, ha a "kevesebb"-et abszolút értelemben vesszük. Csakhogy ahhoz, (8)-ból és (9)-ből valóban következzen (10), (8)-ban és (9)-ban a szónak ugyanabban az értelemben kell szerepelnie.

Ennek megértéséhez lássunk két hibás következtetést.

Minél többet tanulsz, annál jobb lesz az átlagod.
Minél kevesebbet tanulsz, annál alacsonyabb lesz az ösztöndíjad.
Minél többet tanulsz, annál alacsonyabb lesz az ösztöndíjad.

Minél többet tanulsz, annál jobb lesz az átlagod.
Minél jobb lesz az átlagod, annál alacsonyabb lesz az ösztöndíjad.
Minél többet tanulsz, annál alacsonyabb lesz az ösztöndíjad.

A felső következtetés azért hibás, mert a premisszák és a konklúzió között nincs megfelelő kapcsolat. Mindkét premissza igaz, csak éppen nem következik belőlük a konklúzió. Az alsó pedig azért, mert a második premissza hamis. Az "ivós" következtetéssel az a baj, hogy valamelyik hibát elköveti a kettő közül. Ha (9)-ben a "kevesebb"-et az arány értelemben használjuk, akkor a hiba a felső következtetésre hasonlít: a premisszák igazak, de semmi közük a konklúzióhoz. Ha pedig az "abszolút" értelemben, akkor az alsó következetésre: a következtetés formailag megfelelő, csak éppen a második premisszája hamis.

Az ilyen hibát nevezik a kétértelműség hibájának, vagy ekvivokációnak. Az ilyen következtetések azért tűnnek plauzibilisnek, mert ugyanazt a szót a következtetés különböző pontjain különböző értelemben használják. Ha azonban a szót végig ugyanúgy értelmezzük, kiderül, hogy hibásak. Az "ivós" érvvel természetesen nehéz bárkit is félrevezetni. De számos olyan érvet, mely elköveti a kétértelműség hibáját, nem ilyen könnyű lebuktatni.