Egy írásművel kapcsolatban kétféle értelemben beszélhetünk ismétlésről: ismételhetünk szó szerint és ismételhetünk tartalmilag.
Az iskolában azt tanultuk, hogy kerüljük a szóismétlést. Ez az intelem az esszéírás során is megszívlelendő, különösen akkor, ha a szó vagy kifejezés két vagy több előfordulása nagyon közel van egymáshoz. Nehéz pontosan megmondani, hány szónak, vagy mondatnak kell lennie az azonos szavak ill. kifejezések között ahhoz, hogy az ismétlést ne érezzük zavarónak, de hozzávetőlegesen azt lehet mondani, hogy ha legalább fél oldal van két előfordulás között, az már nem zavaró. Ám ha a fél vagy egy oldal távolságra lévő előfordulások viszonylag nagy rendszerességgel követik egymást, ez is előidézheti a szóismétlés zavaró hatását.
Figyelem: ha egy szó vagy kifejezés egy adott szakmai nyelvben szakterminusnak számít, akkor ne alkalmazzuk rá a szóismétléssel kapcsolatos megfontolásokat. Szakterminusok esetében a tartalmi pontosság és az egyértelműség az elsődleges megfontolás. Ez alól a szabály alól is van azonban kivétel: akkor, ha az adott szakterületen egyenértékűként használnak két különböző kifejezést. Erre a jelenségre példa a magyar zenei vagy zeneesztétikai szaknyelvben az ellenpont és a kontrapunkt kifejezés. Az ilyen jellegű kifejezéseket váltogathatjuk egymással, ha úgy ítéljük meg, hogy ezzel enyhíthetjük szövegünk egyhangúságát.
Az ismétlés másik válfaja a tartalmi ismétlés, melyről több olyan mondat vagy egész bekezdés esetében szoktunk beszélni, amelyek újból felidéznek korábban már közölt tartalmakat. A tartalmi ismétlés egyáltalán nem helytelen vagy kerülendő akkor, ha értelmes célja van. Ez az értelmes cél abból érthető meg, hogy szövegünk nem csak számunkra alkot egy bizonyos folyamatot-a megírásét-, hanem a leendő olvasó szempontjából is-az elolvasásét. Egy szöveg elolvasása ugyanis gondolati folyamat, egy gondolatmenet követése, abban való részvétel. Ezért a tartalmi ismétlésnek, az átmeneti összefoglalásnak az olvasó szempontjából nagyon is fontos szerepe és értelme lehet.
Korábban már közölt gondolatok tartalmi összefoglalását a következő célok valamelyikével építhetjük be szövegünkbe:
-a szöveg korábbi részére való visszautalás helyett, a visszalapozás elkerülésére (az ellen azonban semmilyen ésszerű kifogás nem merülhet föl, hogy a tartalmi összefoglalás mellett a szövegnek arra a korábbi részére is visszautaljunk, amelynek tartalmát megismételjük)
-az olvasónak egy kis "pihenőt" adunk, mielőtt újabb gondolatok kifejtésébe fognánk; ilyenkor azért ügyeljünk arra, hogy az ismétlés és az új gondolatok kifejtésének kezdete között legyen valamilyen értelmes, indokolt kapcsolat; ha ez a fajta ismétlés két fejezet határán fordul elő, akkor ez a követelmény figyelmen kívül hagyható; a tényt, hogy egy összefoglalást követően új gondolatmenet kifejtésébe fogunk, meg is fogalmazhatjuk és szövegünk részévé tehetjük (például: "Mielőtt…, foglaljuk össze eddigi…")
-eddigi állításainkból új következtetéseket kívánunk levonni, és a következtetési viszonyok jobb áttekinthetősége érdekében röviden megismétlünk korábban már megalapozott állításokat.
-bizonyos korábbi állításaink megismétlése stilárisan vagy hangulatilag előkészíti soron következő mondanivalónkat.
Ez a felsorolás természetesen nem kimerítő-más megfontolások is kölcsönözhetnek célt vagy értelmet a tartalmi ismétlésnek, amennyiben az az olvasási folyamatot-egy gondolatmenet értő befogadását, feldolgozását-segíti.