Magántermészetű írásainkban bármilyen rövidítést alkalmazhatunk, valamely szélesebb nyilvánosság számára szánt írásainkban azonban igazodjunk a bevett rövidítési szokásokhoz. A rövidítéssel kapcsolatban más szokások alakultak ki a főszöveggel és a hivatkozásokkal ill. a bibliográfiával kapcsolatban. A főszövegben lehetőleg csak a ti., az ui. és esetleg az ill. rövidítésekkel éljünk (ezzel inkább csak akkor, ha nem fordul elő nagyon gyakran). A pl. rövidítést főszövegben kerüljük; a teljesen megszokottá vált ti.-t és ui.-t leszámítva minden rövidítés megakasztja a főszöveg folyamatosságát. Hivatkozásokban a következő rövidítések használatosak:
vö. (vesd össze)
uo. (ugyanott)
i.m. (idézett mű)
o. (oldal)
c. (című)
ún. (úgy nevezett)
Hivatkozásban és bibliográfiában is rövidítés nélkül szoktuk használni a következő kifejezéseket: például; lásd. Ugyanakkor hivatkozásban illetve bibliográfiában az ill. és a pl. nem annyira zavaró, mint főszövegben, mivel a szövegnek ezek a részei amúgy sem alkotnak a szó szoros értelmében vett mondatokat.
A rövidítésekről részletesen tájékozódhat Gyurgyák János Rövidítésszótárában (Gyurgyák 2005b).