A kerek zárójelet - "(", ")" - a mondat tagolására, megszerkesztésére használja, éppúgy, mint a többi központozási jelet (vesszőt, gondolatjelet, kettőspontot, pontosvesszőt).
A szögletes zárójelet - "[", "]" - a narratív, magyarázó, értelmező, figyelemfelkeltő, kritikai közbevetésre. Akkor, amikor az adott szövegkörnyezetbe a gondolatmenetből kilépve, kitekintve, az adott szövegrész gondolatiságán, perspektíváján kívülre helyezkedve szúr megjegyzést.
A csúcsos zárójelet - "<". ">" - szövegjavítások, szövegváltozatok, alternatív vagy párhuzamos olvasatok közbeékelésére használja.
A nyitó zárójel elé üssön betűközt, utána ne üssön betűközt, a záró zárójel elé ne üssön betűközt, utána üssön betűközt!
Vegye fontolóra!
Szélesebb olvasói kör számára készült írásban lehetőleg kerülje azokat a megszólalásokat, amelyeket a szögletes vagy a csúcsos zárójel használatát szükségesé tehetik.
Szűkebb vagy szakmai olvasói kör számára készült írásban hasznos, ha az írás elején leírást ad róla, mire használja az egyes zárójel-fajtákat.
A zárójelek használatáról részletes tájékoztatást kap Laczkó-Mártonfi Helyesírásában (Laczkó Mártonfi 2005: 332-336. old.)