I. Elméleti segédanyag

Tőtani alapfogalmak:

Tőtípus: Azok a szótövek, amelyeknek tőalakjai között ugyanaz a hasonlóság és különbözőség van, egy tőtípusba sorolhatók. (A tőtani besoroláskor általában az írott képet, a ragok és jelek előtti tőváltakozást vesszük figyelembe. Nem vagyunk tekintettel a jelentéstanilag elszigetelődött alakokra: pl.: jók – javak; hamus – hamvas.)

Egyalakú tő: A tő a különféle toldalékok előtt változatlan marad (abszolút töve mindig relatíve szabad tőmorféma).

Többalakú tő: Bizonyos toldalékok előtt, toldaléktípustól függően két vagy több alakváltozata (alternánsa) van. (Az abszolút tő lehet relatíve szabad és kötött tőmorféma is: pl. bokor|ban : bokr|ok.)

A szóelemekre bontáskor az alábbi fogalmakkal dolgozunk:

Abszolút tő: Morfológiailag tovább nem tagolható.

Relatív tő: Mindig morfémaszerkezet, még kapcsolható hozzá toldalék,

vagyis a relatív tő az tő, amely még tagolható, amelyről még leválasztható toldalék.

Zárt szóalak: A szólezáró szerepű ragmorfémával lezárt szóalak, már semmilyen toldalékot nem vehet fel.

Lexikai tő: Maga az abszolút tő, ill. a tőmorféma + képző(k) önálló lexémát adó kapcsolata (vö.: lexikai morfémák). Pl. ház-, házas-, házasság-.

Szintaktikai tő: Abszolút, ill. relatív tőmorféma + jel(ek) kapcsolata (a jel nem hoz létre új lexémát, grammatikai jelentést hordoz). Pl. házak-, házaké-.

[A szintaktikai tő fogalmának bevezetése segíthet bizonyos elemzési buktatók elkerülésében is. A problémát a szintaktikai tőnek olyan, látszólag azonos morfémaszerkezettel való összekeverése jelenti, amelyben zéró morféma (Ø) található. Pl. az olvasnának igealak relatív, szintaktikai töve olvasná-, amelyet itt a -nak általános ragozású T/3. személyű igei személyrag követ, nem azonos az ő olvasná (a könyvet) zárt igealakjával (ebben a határozott ragozást is jelölő feltételes módjel után Ø morfémában realizálódik az egyes szám harmadik személyű igei személyrag). (Vö.: még a mintaelemzések evéseinknél, sárgítsa szóelemekre bontását is.) Vö.: MGr.: 49.]

Relatíve szabad tőmorféma:

Tulajdonképpen az ún. szótári tövek egy része. A magyarban az elvontan, a nyelv síkján létező szótári alak (a lexéma) és a szótári tő a felszínen azonos (ház, ház-). Az igei és a névszói tőmorfémák jellemző sajátja azonban az, hogy önálló megnyilatkozássá válásukhoz, mondatba kerülésükhöz szükségszerű őket ellátnunk jel- vagy ragmorfémákkal (testesekkel, de akár testetlenekkel = zéró morfémákkal) is. A szabad morfémák jellemzője, hogy más szóelem nélkül, önmagukban is előfordulhatnak a mondatban (pl. a flektáló nyelvekben). Az agglutináló nyelvekben, így a magyarban is viszonylag kevés tőmorfémára jellemző ez (vö.: szükségszerűen szabad, potenciálisan szabad tőmorféma: Laczkó MGr. 2000: 46.). Az igei és névszói tőmorfémák a fentiek miatt szabadok nem, legfeljebb relatíve szabadok lehetnek, relatív szabadságukat éppen a zéró morféma felvétele okozza.

Az egyalakú tövek abszolút töve mindig relatíve szabad morféma; a többalakúak esetében meg kell különböztetnünk a relatíve szabad (pl. ló-, tesz-) és a kötött morfémás tövet, töveket (pl. lov-, tev-, te-, té-).

Kötött morféma: Legfontosabb jellemzője, hogy csak más morfémával együtt fordul elő a nyelvhasználat szintjén. Egyik jelentős csoportját a többváltozatú tövek nem szótári tövei (l. előbb) adják, az ún. kötött tőalternánsok. [Szükségszerűen kötött morfémák a toldalékmorfémák és az ún. fiktív tövek (pl. csill-, patt- stb.) is.]

Igetövek

A tőtípusba soroláshoz a következő alakok adhatnak segítséget: szótári alak, E/2. felszólító módú alak, E/3. múlt idejű alak, az igéből képzett folyamatos melléknévi igenév, (a ható, a műveltető képzős alak).

A) Egyalakú igetövek: áll, tanít, ír, mond, bánt stb.

B) Többalakú igetövek:

1. Hangzóhiányos változatúak: zörög, ugrik, fürdik stb.

zörög, zörg-

ugrik, ugor-

2. v-s változatúak:

a) csupán v-s tövűek: sző, nő fő, lő, ró, rí

sző, szöv-

b) sz-es v-s változatúak: tesz, lesz, vesz, visz, hisz, eszik, iszik

tesz, tev-, te-, té-

c) sz-es, d-s és v-s változatúak:

alszik-típus: fekszik, nyugszik stb.

alsz-, alv-, alud-, al-

dicsekszik-típus: cselekszik, gyanakszik stb.

dicseked-, dicseksz-, dicsekv-

3. sz-et d-vel váltakoztató tövek: öregszik, gazdagszik, betegszik stb.

öregsz-, öreged-

4. n-es változatú tövek:

megy, men-, me-, mé-

van, vagy, val-, vol-

jön, jöv-, jö-

5. sz-es és z-s változatú igék: igyekszik, szándékszik, emlékszik

igyeksz-, igyekez-, igyekv-

MGr. + 6. st ~ s és szt ~ sz változatúak: fest, éleszt

fest, fes- (felszólító módban: fess)

éleszt, élesz- (felszólító módban: élessz)

7. t ~ s változatúak: alkot, kutat, üt (rövid mgh. + -t végűek) (+ lát,

bocsát)

alkot, alkos- (felszólító módban: alkoss)

lát, lás- (felszólító módban: láss)

Névszótövek

A tőtípusba soroláshoz a szótári alakot, a tárgyesetet, a többes számú alanyesetet, az E/3. személyű birtokos személyjeles alakot vehetjük figyelembe. Problémát jelenthet ugyanakkor, hogy több olyan szavunk van, amelyek bizonyos képzők előtt egyéb változást is mutathatnak (pl.: -ít, -ul, -ül; -d, -dik számnévképző: feket|ít, barn|ul, harma|dik, negy|ed stb.) Vö.: Keszler MGr. 2000: 53.; l. még: Keszler 1981: 219–27.

A) Egyalakú névszótövek

1. Magánhangzós végűek: hajó, kávé stb.

2. Mássalhangzós végűek: ház, pad, hat stb.

3. H-ra végződők: düh, sah stb.

B) Többalakú névszótövek

I. Mássalhangzóra végződők:

1. Hangzóhiányos változatúak: köröm, szerelem, selyem stb.

bokor, bokr-

Hangátvető vagy hangugrató tövek: kehely, pehely, teher

teher, terh-

2. Tőbelseji időtartamot váltakoztató tövek: kéz, híd, kút, tűz, madár stb.

kéz, kez-

II. Magánhangzóra végződők:

1. Tővégi időtartamot váltakoztató tövek: fa, béke, körte, kertje stb.

fa, fá-

2. Véghangzóhiányos névszótövek: borjú, fiú, varjú, könnyű, lassú stb.

borjú, borj-

3. ó-t a-val, ő-t e-vel váltakoztató tövek (MGr. hangszínt és időtartamot

váltakoztató tövek): apró, erdő, kettő stb.

ajtó, ajta-

mező, meze-

4. v-s változatú névszótövek:

a) Időtartam-váltakoztató tövek: ló, kő, fű stb.

ló, lov-

b) Hangszínt és időtartamot váltakoztató tövek: hó, tó, szó stb.

hó, hav-

c) Véghangzóhiányos v-s változatúak: falu, daru, tetű stb.

falu, falv-

d) Változatlan tőhangzós v-s változatúak: mű, bő

mű, műv-

III. Keverék, ill. egyedi típusú névszótövek:

Pl. anya, apa, fekete, barna, lélek, három, jó, még, száj, bíró

Alternáció

A magyar nyelv egyik jellemző morfológiai (morfofonológiai) sajátossága, hogy toldalékmorfémáinak jelentős része alakváltozat(ok)ban él.

Az alábbiakban azokra az alternánsokra hívjuk fel a figyelmet, amelyek az elemzésben a legtöbb gondot okozzák.

A felszólító mód jelének alternánsai (morfológiailag meghatározott, kötött alternáció):

-jj (csak: jö|jj, jö|jj|etek)

-gy (a hisz kivételével az sz-es v-s igetövekben)

ve|gy|él, i|gy|atok, té|gy stb.

-ggy (csak: hi|ggy, hi|ggy|ük)

-Ø [egyes szám második személyű, tárgyas ragozású rövidebb igelakban: pl. vár|d: a -d igei személyrag(!);

az sz-es v-s és a csupán v-s tőtípusú igelakon megnyúlt igei személyrag található: pl. e+Ø+Ø+dd, sző+Ø+Ø+dd (a felszólító mód jelén kívül a jelen időt is Ø morféma jelöli).]

-s (a -t végű igéknél: fus|s, tanít|s stb.)

A birtoktöbbesítő jel alternánsai:

Invariáns: [-I] -i (pl. hajói, cipői stb.)

-ai (pl. házai, ablakai stb.)

-ei (pl. kezei, füzetei stb.)

-jai (pl. pontjai, padjai stb.)

-jei (pl. kertjei, szentjei stb.)

A több birtokra utaló birtokos személyjelezési rendszer ennek megfelelően a következőképpen alakul:

birtoktöbbesítő jel birtokos személyrag/jel

tő + -i, -ai, -ei, -jai, -jei + -m

-d

-Ø

-nk

-tok, -tek

-k

(Vö.: Rácz Endre 1974: 146.)

[Az általános iskolai tankönyvek többségében a toldaléktömbös felfogásnak megfelelő rendszert találjuk: a toldaléktömb magába foglalja a ki a birtokos számát és személyét, illetve a birtok számát.]

A ház, kéz, pad, kert, hajó lexémák segítségével:

E/1. -aim, -eim, -jaim, -jeim, -im

E/2. -aid, -eid, -jaid, -jeid, -id

E/3. -ai, -ei, -jai, -jei, -i

T/1. -aink, -eink, -jaink, -jeink, -ink

T/2. -aitok, -eitek, -jaitok, -jeitek, -itok, -itek

T/3. -aik, -eik, -jaik, -jeik, -ik

Vö.: Rácz Endre 1974: 143-44.]

Munkánkban – MGr.-nek megfelelően – a birtokos személyjel elnevezést használjuk, bár véleményünk szerint ’kétarcú’ ez a toldalékmorféma. Jeltulajdonsága, hogy nem szólezáró szerepű: más jel is állhat utána, viszonyrag követheti. Teljes paradigmasora, szám- és személybeli egyeztető szerepe azonban ragfunkció.

A főnévi igenév képzőjének alternánsai:

Invariáns: [- NI] -ni (pl. adni, olvasni, kérni stb.)

-nni (az sz-es v-s igetövekben: te|nni, ve|nni, e|nni stb.

-n- (a főnévi igenév személyragozott első és második személyű alakjaiban: ad|n|om, olvas|n|otok, kér|n|ünk stb.)

-nn- (az sz-s v-s igetövekben az első és második személyű személyragozott alakokban: te|nn|ed, ve|nn|etek, e|nn|ünk stb.)

A feltételes mód jelének alternánsai:

Invariánsok: [- NA, - NE; - NÁ, -NÉ] – -na, -ne; -ná, -né (pl. ad|na, kér|ne, ad|ná,

kér|né stb.)