II.   Mintaelemzések

 

eszik                              esz-             abszolút tő, lexikai tő, kötött tő, sz-es v-s tőtípusú igető

                                      -ik               egyes szám harmadik személyű ikes ragozású igei személyrag     

                                      eszik            zárt szóalak 

 

egyétek                          e-                abszolút tő, lexikai tő, kötött tő, sz-es v-s tőtípusú igető

                                      gy-              a felszólító mód jele

                                      egy-            relatív, szintaktikai tő

                                      -étek            többes szám második személyű határozott ragozású igei személyrag

                                                         (Többes szám második személyben múlt időben és felszólító módban az -atok / -etek, -átok / -étek az általános és a határozott ragozás különbségét hordozza (vö.: Velcsov Mártonné 1974: 131).]

                                      egyétek       zárt szóalak

 

edd                                e-                abszolút tő, lexikai tő, kötött tő, sz-es v-s tőtípusú igető

                                      Ø                a felszólító mód jele (!)

                                      Ø                a jelen idő jele

                                           -dd              egyes szám második személyű határozott ragozású igei személyrag (megnyúlt)

                                      edd             zárt szóalak

 

enne                              e-                abszolút tő, lexikai tő, kötött tő, sz-es v-s tőtípusú igető

                                      -nne            a feltételes mód jele. [Egyes szám harmadik személyben jelöli az általános és a határozott ragozás különbségét is (vö.: enné).]

                                      Ø                igei személyrag

                                      enne            zárt szóalak

                                                        

 

                                               De: menne

                                                           men-    abszolút tő, lexikai tő, kötött tő, n-es tőtípus (!)

                                                           -ne       a feltételes mód jele

                                                           Ø         igei személyrag

                                                           menne zárt szóalak

 

           

ennetek                                             [A szóelemekre bontás előtt a hibák elkerülése végett fontos a szóalak szófajának meghatározása. A főnévi igenév személyragozott alakjának felismerését nehezíti, hogy benne – a harmadik személyű alakokat kivéve – az igenév -ni képzője alakváltozatában van jelen. Felismerését segíti viszont, hogy mondatban a főnévi igenév személyragozott változata csak bizonyos állítmányok mellett jelenhet meg (kell, illik, nehéz, hasznos stb.), s nem utalhat közvetlenül a cselekvéshordozóra (nem tehető ki mellé nominativusban álló cselekvéshordozó: ti ennetek). A főnévi igenév személyragozott alakjának felismeréséhez tehát alkalmazhatjuk a + kell és a – nominativusban álló cselekvéshordozó próbáját. Az igealakokat ezzel szemben a – kell és a + nominativusban álló cselekvéshordozó jellemzi: vö.: ti ennétek].

 

                                      e-                abszolút tő, lexikai tő, kötött tő, sz-es v-s tőtípusú igető

                                      -nn-             a főnévi igenév képzője

                                      -(e)tek         a főnévi igenév személyragja, többes szám második személyű cselekvéshordozóra utal

                                                           

                                      ennetek       zárt szóalak

 

ettél                               e-                abszolút tő, lexikai tő, kötött tő, sz-es v-s tőtípusú igető

                                      -tt-               a múlt idő jele

                                      ett-              relatív tő, szintaktikai tő

                                      -él               egyes szám második személyű általános ragozású igei személyrag

                                      ettél             zárt szóalak

 

 

evéseinknél      a)           A birtoktöbbesítő jel alternánsával:

                                      ev-              abszolút tő, lexikai tő, kötött tő, sz-es v-s tőtípus

                                      -és-             deverbális nomenképző, többalakú képző, elvont-főnévképző

                                      evés-           relatív, lexikai tő

                                      -ei-              a birtoktöbbesítő jel (alternánsa)

                                      evései-        relatív szintaktikai tő

                                                         (FONTOS! ez a tő nem egyenlő az ’ő evései’ alakváltozattal, ahol a birtoktöbbesítő jelet Ø morfémájú birtokos személyrag/jel követheti csak)

                                      -nk              többes szám első személyű birtokos személyjel

                                      evéseink-     relatív, szintaktikai tő

                                      -nél             esetrag (adessivusi)

                                      evéseinknél zárt szóalak

                                                 (vö.: Balogh MGr. 2000: 189, ill. Rácz Endre 1974: 145–48.)

 

b)           A toldaléktömbös felfogás szerint (vö.: Rácz Endre 1974: 143–145): az evéseinknél szóalakban az -eink többfunkciós toldalékmorféma, amely utal a birtok többségére és a birtokos számára, illetve a birtokos személyére is. Neve = több birtokra utaló többes szám első személyű birtokos személyjel.

evéseink-     relatív, szintaktikai tő

-nél             esetrag (adessivusi)

evéseinknél zárt szóalak

 

sárgítsa                              sárg-           abszolút tő, lexikai tő, kötött tő, itt véghangzóhiányos névszótő

                                                              [A sárga lexéma több színnévhez (pl. fekete, barna) hasonlóan keverék tőtípusú, hiszen más toldalékmorfémák előtt tővégi időtartamot váltakoztató tőtípusként viselkedik: sárgák → sárgá- : az abszolút, kötött tő. Vö.: Keszler MGr. 2000: 180. l. még: Keszler Borbála, 1981: 218–27.] Vö.: MGr.: 180.]            

                                           -ít                denomális verbumképző, egyalakú képző, ’valamilyenné tesz’ jelentésű

                                           sárgít-         relatív lexikai tő

                                           -s-               a felszólító mód jele (-t végű igéken)

                                           sárgíts-       relatív, szintaktikai tő (Nem azonos a „te sárgíts” morfémaszerkezettel, amelyben a Ø morfémás E/2. személyű alanyi ragozású igei személyrag zárt szóalakot hoz létre.)

                                           -a                egyes szám harmadik személyű, határozott (tárgyas) ragozású igei személyrag

                                           sárgítsa       zárt szóalak

 

lelketlenül                           lelk-            abszolút tő, lexikai tő, kötött tő, keverék tőtípus:  tőbelseji időtartamot váltakoztató és hangzóhiányos tőtípus egyszerre (ugyanígy viselkedik bizonyos toldalékok előtt három szavunk is: pl. harmadik)

                                           -etlen          denominális nomenképző, többalakú képző, fosztó-képző

                                           lelketlen-     relatív, lexikai tő

                                           -ül               esetrag (essivusi–modálisi)

                                                             

                                                              Hibalehetőség: összekeverni az azonos alakú -ul, -ül deverbális nomenképzővel (újul, szépül), amely igealakot hoz létre, és nem szólezáró szerepű!]     

                                           lelketlenül zárt szóalak

 

 

A fentebb már bemutatott e|nne – men|ne (ugyanígy: e|nn|etek – men|n|etek) egymástól különböző elemzéséhez hasonlóan ügyeljünk például a tegyünk – megyünk, várunk – várnunk, adod – add, álmosság – bölcsesség, zárjuk1 – zárjuk2 – zárjuk3, szekrényét1 – szekrényét2  morfémaszerkezetek helyes bontására!

 

 

tegyünk – megyünk

 

te-               abszolút tő, lexikai tő, kötött tő;            megy-  abszolút tő, lexikai tő, relatíve

                   sz-es v-s tőtípusú igető                                       szabad  tő, n-es tőtípus

-gy-             a felszólító mód jele                               -ünk     többes szám első személyű

tegy-           relatív, szintaktikai tő                                        általános ragozású igei személyrag

-ünk            többes szám első személyű általános      megyünk zárt szóalak

                   ragozású igei személyrag

tegyünk       zárt szóalak

 

 

várunk - várnunk

 

     vár-       abszolút tő, lexikai tő, relatíve szabad tő, egyalakú igető

 

     -unk       többes szám első személyű, általános     -n-       a főnévi igenév képzője

                   ragozású igei személyrag

                                                                                  -unk     a főnévi igenév személyragja

     várunk  zárt szóalak                                                          (l. korábban)

 

                                                                              várnunk zárt szóalak

 

 

adod – add

 

Az ad- abszolút, lexikai, relatíve szabad, egyalakú igető után kijelentő mód, jelen időben az előhangzós -d egyes szám második személyű, határozott (tárgyas) ragozású igei személyrag áll; a felszólító módú rövidebb alakban előhangzó nélküli az igei személyrag. A ragozási rendszert következetesen jellemző különbség mutatja, hogy az előhangzó, amelynek elsődleges feladata leíró szempontból a toldalékmorféma kiemelése vagy a szóalak jól formálttá tevése, grammatikai funkciót kaphat: a kijelentő és a felszólító mód különbségét jelöli egyes szám második személyben, tárgyas ragozásban. [Vö.: Lengyel Klára (1995: 316): „a nyelv felismerve az előhangzó morfológiai kihasználatlanságát, funkciótalanságát – feltölti azt morfológiai szereppel.”]

Más esetekben az előhangzó különbsége, ill. megléte vagy hiánya szófaji különbséget eredményez (pl. vörösek – vörösök, kitűnők – kitűnőek, Aranyt – aranyat, Fakanált (újságnév) – fakanalat); diakrón szempontból pedig toldalékhasadáshoz vezethet [-n, -on/ -en/ -ön és -n,

-an / -en: pl. gyorson (főnév), gyorsan (melléknév)].

 

Az add elemzésekor ügyeljünk arra, hogy az egyes szám második személyű, felszólító módú rövidebb igealakban a felszólító mód jele (és a jelen idő jele is) Ø fokon van (vö.: hosszabb alak: adjad).

 

 

álmosság – bölcsesség

 

            A két elvont főnév közül az első három, a második két szóelemből áll. Az álm- abszolút, kötött, hangzóhiányos névszótövet az -s denominális nomenképző → álmos- , majd a -ság denominális elvont főnévképző követi relatív, lexikai  tövet alkotva. A szóalak helyesírásában a kiejtés és a szóelemzés elve fedi egymást.

A bölcs- abszolút, relatíve szabad, egyalakú névszótő után az intervokális helyzetben megnyúlt mássalhangzójú -sség képző áll. A -s itt, ebben a szóalakban nem lehet önálló morféma, képző, hiszen nem hoz létre új lexémát. (A korábbi – a szóelemzésnek megfelelő – helyesírást a HSz. 10. kiadásában a kiejtésnek megfelelő írásmód váltotta fel. Frissesség szavunkat pedig a 11. kiadás igazította a kiejtéshez.)

 

 

zárjuk1 – zárjuk2 – zárjuk3

 

A grammatikai homonimák szófaji és szóelemekre bontási különbsége a mondatban válik egyértelművé.

 

(Be)zárjuk az ablakot.                                                       Zárjuk be az ablakot!

 

                               zár- abszolút, lexikai, relatíve szabad egyalakú igető

 

       -juk      többes szám első személyű,                           -j-        a felszólító mód jele

                   határozott (tárgyas) ragozású

                   igei személyrag                                              -uk       többes szám első

 személyű,

                                                                                                      határozott (tárgyas)

       zárjuk  zárt szóalak                                                                ragozású igei személyrag

 

                                                                                              zárjuk  zárt szóalak

 

Elromlott a zárjuk.

 

            zár-                  abszolút, lexikai, relatíve szabad tő, egyalakú névszótő

 

-juk                  többes szám harmadik személyű birtokos személyjel

 

zárjuk              relatív, szintaktikai tő

 

 

 

 

 

 

szekrényét1 – szekrényét2

 

A szintén grammatikai homonimát adó szekrényét morfémaszerkezet é-je a Nyisd ki Pista szekrényét! mondatban, egyes szám harmadik személyű, egy birtokra utaló birtokos személyjel. A megadott toldalékmorfémájú szintaktikai tő újabb toldalékmorfémák előtt tővégi időtartamot váltakoztató tőként viselkedik (Pista szekrénye). A birtokos személyjel a birtokszón utal a birtokos számára és személyére. A Nyisd ki a fiókot, a szekrényét! mondat értelmező jelzőjét adó szekrényét é-je birtokjel. (A birtokjel egyébként a birtokost jelölő szón utal a birtokra: Ez a fiók a szekrényé.