Amikor a lámpák belét lecsavarják – jaj annak, amelyik égni mer! (Ancsel Éva)

Amikor a lámpák belét lecsavarják jaj annak amelyik égni mer

alapszófaj, névmás, határozószói vonatkozó névmás [Egyes szófaji felosztások kötőszói funkciója miatt kereszteződő szófajiságúnak tekintik. A MGr. a névszói és a határozószói vonatkozó névmásokat nem sorolja a kötőszók közé, mert ezek – szemben a kötőszói szófajjal – nemcsak szemantikai és szintaktikai kapcsolóelemek, hanem a mondat szerkezetének szerves részei (vö.: pl. Simon Györgyi 1974: 47, Balogh Judit 2001: 440).] viszonyszó, nem morfológiai természetű, névelő, határozott névelő alapszófaj, tulajdonképpeni alapszófaj, (névszó), főnév, köznév, konkrét, egyedi név [Hibalehetőség: gyűjtőnévnek minősíteni. A gyűjtőnév nem az egyedi nevek (egyes számban egy dolgot, személyt jelölők) többes számát jelenti, hanem olyan több élőlényből, élettelen dologból álló csapat, csoport nevét, amely már egyes számban is magában foglalja a többség kategóriáját: nép, katonaság, növényzet stb. Vitatott: gyűjtőnév-e több alárendelt különböző fogalom fölérendelt fogalma (pl. faj–nem): a MGr. a bútor, gyümölcs, virág típusú főneveket is gyűjtőnévnek tekinti (MGr.: 129), más munkák azonban nem (pl. Adamikné 1995: 22, Laczkó Krisztina 1997: 35, Nagy Katalin (szerk.) 2003: 41.] alapszófaj, tulajdonképpeni alapszófaj, (névszó), főnév, köznév, konkrét, egyedi név alapszófaj, tulajdonképpeni alapszófaj, ige, cselekvést jelentő, cselekvő, tranzitív, mozzanatos (kezdő) aktuális szófaja: főnév (aktuális szófajváltással) lexikai szófaja: mondatszó, indulatszó [A példa jól mutatja, hogy az aktuális szófajváltást a mondatrész (itt: alany) szófaji jellege (= grammatikai szófajisága) hívja elő. Az alany csak főnév vagy főnévi értékű szó lehet. (Szófajváltásra akkor van szükség, ha a lexikai szófaj saját tulajdonságaiból adódóan nem képes betölteni egy-egy mondatrész szerepét, tehát grammatikai tulajdonságai nem egyeznek meg az aktuális mondatrész által előírt grammatikai szófajisággal).] alapszófaj, névmás, főnévi mutató névmás [Hibalehetőség: határozószói mutató névmásnak minősíteni. Az elhatárolás nem könnyű, számtalan problémát vet fel (ugyanúgy, mint a ragos névszók és a határozószók megkülönböztetése). Nehezíti az elemzést, hogy mind a ragos névszók, mind a határozószók a mondatban határozók. Az az, ez főnévi mutató névmás a főnévi toldalékokat veheti fel; csak ragmorfémákkal együtt képes határozói mondatrészszerep betöltésére. (A szófaj felismerését nehezíti még az írásban jelölt teljes hasonulás is.) A határozószói (mutató) névmás önmagában, viszonyító elem nélkül képes betölteni a határozói mondatrészt (fogalmi tartalma a helyre, időre stb. utalást jelenti), általában nem is toldalékolható. A határozószói névmás nemcsak határozószót, hanem ragos és névutós névszót is helyettesíthet (az ott határozószói mutató névmás pl. a kinn, benn határozószót, de pl. a szobában, a pad alatt ragos, ill. névutós főneveket is). Ügyelnünk kell arra, hogy a határozóragos mutató névmások esetében is előfordulhat „tömbösödés” (vö.: a határozóragos névszók és a határozószók elhatárolásáról írottakkal). Pl. Erre indulj! (határozószói mutató névmás); Erre válaszolj! (főnévi mutató névmás).] alapszófaj, névmás, főnévi vonatkozó névmás alapszófaj, átmeneti szófajú, főnévi igenév alapszófaj, ige, állapotot jelentő, cselekvő, tranzitív, tartós-huzamos: folyamatos