A MONDAT SZERKEZETE

I. Elméleti segédanyag

egyszerű (határsáv) összetett

tagolt tagolatlan alárendelő mellérendelő

minimális bővített szerkesztett szerkesztetlen

(Vö.: MGr.: 372.)

A MGr. a vonzatosság vizsgálatával összefüggésben bevezeti a minimális mondat fogalmát. A minimális mondat nem egyenlő a korábbi nyelvtanok tőmondatával, hiszen az állítmány mellett a hozzákapcsolódó kötelező vonzatokat, ill. esetleg a kötelező vonzatok további kötelező vonzatait is tartalmazza. Pl.: Kati a könyvet olvassa. Zsófi jártas a matematikában. (Vö.: MGr.: 376-377). A hiányos mondat nem jelenik meg a MGr. felosztásában (a Keszler Borbála, Lengyel Klára szerkesztette Kis magyar grammatikában azonban már igen), a hiány lehetőségéről azonban ír a tankönyv (MGr.: 373). A hiányos mondat terminus technicus törlése helyes, hiszen a mondat mint funkcionális egység, a közlésfolyamat egysége nem lehet hiányos; a hiány szerkezeti kérdés. A kommunikáció folyamatában a hiányos szerkezetű mondatok is teljes értékűek (vö.: Dienes Dóra 1978: 7). A hiány lehetősége ugyanakkor a magyar mondat-szerkezet jellemző sajátja, összefügg nyelvünk morfológiai rendszerével. A mondat szerkezetének elemzésekor továbbra is fontosnak tartjuk a hiány, a hiányosság vizsgálatát. Mondatainkból a kötelező bővítmények is elmaradhatnak, mert a hiányzó elemek szintaktikailag, pragmatikailag reprezentálhatók. Elemzési szempont tehát, hogy mikor milyen mondatrészek maradhatnak el a mikroszerkezetből, ill. hogyan egészül ki a hiány. Szerkezeti hiányt csak olyan elem elmaradása okozhat, amely eredetileg beletartozik a mondat minimális szerkezetébe. Az egyik legérdekesebb (és legproblémásabb) az alanyi vonzathely kitöltésének, ill. ki nem töltésének lehetősége; az alany ugyanis struktúramegkülönböztető elem (vö.: MGr.: 409): Dörgött Ø. – Dörgött az ágyú / a hangja.

A 3. személyű határozatlan alanyt („Bekopognak az ablakon.” Bezárják a boltot.) és általános alanyt (Azt mondják, hosszú tél lesz.) éppen az alanyi vonzathely ki nem töltése és a kontextusból való ki nem egészíthetősége jelöli ki. A határozatlan, általános, tapadásos és lappangó alanyú mondatokat a fentiek miatt a MMNy. nem is tekinti hiányos mondatoknak (vö.: MMNy.: 211., 237-238). Más véleményt képvisel Deme László nyomán M. Korchmáros Valéria (1993: 66).