A gyerekek manapság igen magasak.
A melléknévi állítmányok tulajdonságot, állapotot fejeznek ki a mondatokban. Mindig minősítők.
¦ a névszói rész: számnév
Sok az eszkimó, -kevés a fóka.
Kétszer kettő négy.
A számnévi állítmány mennyiséget jelöl az idézett mondatokban. (Jelentésviszonya alapján mindig minősítő.) Az alanyok határozott, egyszerű alanyok. Aktuális szófajú főnév.
¦ a névszói rész: névmás
Ki ő? A többi is olyan volt.
Ki és mi vagy (te)?
Ez a könyv az enyém. (l. még MGr.: 395–397.)
A névmási állítmány – szófaji értékének megfelelően – indirekt denotatív jelentést hordoz a fenti mondatokban. Valamennyi alany határozott, főnévi, főnévi névmási szófajú.
a)
egyszerű állítmány
Az igei
állítmány szerkezete szerint mindig egyszerű állítmány. Ügyelni kell azonban az
analitikus igealakkal – szóalakteremtő segédigével – kifejezett igei állítmány elemzésére.
Megírtam
holnapra a fogalmazást.
A mondat állítmánya a kijelentő módú, múlt idejű, egyes szám első személyű igealak. Az alanyt az igei személyrag reprezentálja (határozott, egyszerű alany).
Nyáron
Görögországba fogunk utazni.
A jövő idejű igei állítmány (fogunk utazni) analitikus szerkesztésű: szóalakteremtő segédige (fogunk) + főnévi igenév (utazni) morfológiai kapcsolata. (˘ segédigék) Az alanyt az igei személyrag reprezentálja. Az állítmány szerkezetileg egyszerű.
(A morfológiai természetű szókapcsolatokban megjelenő főnévi igenév természetéről l.: MGr.: 230.)
A diákok meg fogják tanulni a verset.
Az elváló igekötős főnévi igenév és a személyragozott szóalakteremtő segédige szerkezetileg egyszerű állítmányt eredményez. A mondat határozott egyszerű alanya: a diákok.
Az este szerettem
volna moziba menni.
A feltételes módú, múlt idejű igei állítmány analitikus igealak (ige + szóalakteremtő segédige) kapcsolata, szerkezetileg egyszerű állítmány. Az alanyt az igei személyrag reprezentálja: egyes szám első személyű, határozott alany.
El szokott menni a barátnőjéhez.
Hová tetszik menni?
Meg találom mondani az igazat.
A MGr. a főnévi igenévvel együtt megjelenő szokott, tetszik, talál szavakat szintén szóalakteremtő segédigéknek tekinti: analitikus igealakkal kifejezett egyszerű, igei állítmányt hoznak létre (vö.: MGr.: 256.) Más véleményt képvisel Uzonyi Kis Judit és Tuba Márta: Hány segédigénk van? Magyar Nyelvőr 1999: 108–116.
b)
Az összetett állítmány (névszói-igei)
Az összetett állítmány felismerése nem könnyű, hiszen benne a létigével azonos alakú kopula (= mondatrészteremtő segédige) szerepel. (˘ morfológiai típusú szószerkezet, szintaktikai típusú szószerkezet)
Az igei és az összetett (névszói-igei) állítmány elhatárolásában, a létige vagy segédige probléma megoldásában segíthet a transzformáció: jelen időbe, kijelentő módba, harmadik személybe transzformáláskor az igei állítmányi funkciójú létige nem maradhat el, a grammatikai funkciójú segédige viszont törölhető.
Pl.: Egész nap szép idő volt. ← Egész nap szép idő
van.
Egész
nap szép volt az idő.
← Egész nap szép Ø az idő.
A szomszéd udvarban sok
volt a virág. A
szomszéd udvarban sok virág volt.
Mindkét mondatban szerepel a kijelentő módú, múlt idejű, egyes szám harmadik személyű volt. Az első mondatban mondatrészteremtő segédige, a másodikban alapszófaj, ige. (A két mondat transzformációja: A szomszéd udvarban sok a virág. A szomszéd udvarban sok virág van.)
Mégis oly szép az élet. (Juhász Gyula)
A mondat állítmánya olyan névszói-igei állítmány, amelyben az igei rész Ø fokú, az alanyt pedig a határozott névelős főnév fejezi ki. A Ø kopulájú állítmányt nevezzük névszói állítmánynak is, amely csak kijelentő mód, jelen idő, harmadik személyben használatos: A gyerek ügyes Ø. – A gyerek ügyes volt. Meg kell jegyezni, hogy a marad és a múlik segédige sohasem áll Ø fokon: A lány szép Ø. – A lány szép marad. A gyerek tízéves Ø. A gyerek tízéves múlt. Vö.: MGr.: 396. (˘ segédigék)
Petőfi nagy tehetség volt. (Németh László)
A mondat névszói-igei állítmánya alanyesetben álló főnévből (tehetség) és kijelentő mód, múlt idő, egyes szám harmadik személyű kopulából (volt) áll, alanya a tulajdonnév (Petőfi).
Valamikor én fiatal voltam. (Juhász Gyula)
A mondat állítmánya melléknév és múlt idejű mondatrészteremtő segédige összetételű (fiatal voltam) névszói-igei állítmány, amelyhez egyes szám első személyű személyes névmás kapcsolódik határozott, egyszerű alanyként.
Légy
egy fűszálon a pici él. (József Attila)
A mondat állítmánya a felszólító módú, jelen idejű, egyes szám második személyű kopula és az alanyesetben álló főnév (légy él) alkotta névszói-igei állítmány, melynek alanya a kopula személyragjával kifejezett egyes szám második személy. (Az állítmány jelentésviszonya alapján azonosító. Elemzéséről l. lentebb.)
Te még enyém vagy. (Juhász Gyula)
A mondat összetett állítmánya az egyes szám első személyű birtokos névmásból (enyém) és a kijelentő mód, jelen idő, egyes szám második személyű kopulából (vagy) áll, alanya pedig a személyes névmás (te). (Azonosító viszonyú a mondat.)
Mi voltam én? (József Attila)
A mondat névszói-igei állítmánya a főnévi kérdő névmásból és a kopulából áll (mi voltam), alanya pedig az egyes szám első személyű személyes névmás (én). (Jelentésviszonya alapján: azonosító.)
Igazság szerint József is lehetett volna római polgár. (Spiró György)
A mondatban olyan névszói-igei állítmány szerepel, amelyben a segédige analitikus igealak (lehetett volna = feltételes mód múlt idő), a névszói rész pedig alanyesetben álló főnév (polgár); az alany tulajdonnévvel kifejezett egyszerű, határozott alany. (Az alany és az állítmány jelentésviszonya minősítő.)
c)
A kettős állítmány
Meg kell tanuljam a
verset.
A mondat kettős állítmányú: a kell modális ige mellett a tanul ige felszólító módú, jelen idejű, egyes szám első személyű alakja áll. Ez utal az alany személyére és számára is.
A kettős állítmány mondatátszövődéssel keletkezett. Az kell, hogy megtanuljam a verset. → Meg kell tanuljam a verset. A mondatátszövődés eredményeképpen a kell igei állítmány mellé a felszólító módban álló igealak kerül. A kettős állítmány ebben az esetben az igei állítmány egyik sajátos fajtája. A szerkezet nyelvjárási eredetű (elsősorban Erdélyben honos), napjainkban a köznyelvben is terjedő forma.
Hibalehetőség: Meg kell tanulnom a verset. (˘ az alany)
Holnap ügyes kell legyél
a vizsgán.
A kettős állítmány egyike a névszói-igei állítmány, amelynek kopulája egyes szám második személyű, felszólító módú igealakkal szerepel (legyél), az állítmány másik igéje itt is a kell kijelentő módú, jelen idejű alakja.
d)
A halmozott állítmány
A nagymama horgol és mesél
egyszerre.
A mondatnak két igei (horgol és mesél) állítmánya van, amelyek egymással kapcsolatos mellérendelő viszonyban vannak. Az alanyhoz (a nagymama) tehát halmozott állítmány kapcsolódik.
Nem lehetek én már soha nyugodt és elégedett? (Lengyel József)
A mondatban olyan névszói-igei állítmány van, amelyben a kopulához (lehetek) két egymással kapcsolatos mellérendelő viszonyban levő melléknév (nyugodt és elégedett) kapcsolódik: a halmozott névszói-igei állítmányban az ismétlődő tag (lehetek) törlődik.
[Több állítmány esetén gyakran nehéz eldönteni, hogy – mint a fentiek – halmozott állítmányt tartalmazó egyszerű mondatot alkotnak-e, vagy már több tagmondatból álló összetett mondatok. (Vö.: MGr.: 461–462.)]