A HATÁROZÓI MELLÉKMONDAT

 

A mondarészek jelölései: 

ALANY (kék)

ÁLLÍTMÁNY (piros)

JELZŐ (égszínkék)

TÁRGY (rózsaszín)

HATÁROZÓ (barna) 

 

I.   Mintaelemzések

 

 

1.      1 Ott szakad a kötél, | 2 (a)hol legvékonyabb.

 

                     

 

Az 1. tagmondat a főmondat, amelynek igei állítmányához (szakad) határozószói távolra mutató névmással (ott) kifejezett helyhatározó kapcsolódik. A kötőszói szerepű határozószói vonatkozó névmással (a)hol bevezetett 2. tagmondat az utalószóval kifejezett helyhatározót fejti ki, tehát helyhatározói mellékmondat.

 

2.      1 Akkor hiszem, | 2 ha látom.
 
 

 

 

 

 

 


Az 1. tagmondat a főmondat, amelynek igei állítmányához (hiszem) határozószói távolra mutató névmással (akkor) kifejezett időhatározó kapcsolódik. A feltételes jelentéstartalmat kifejező kötőszóval (ha) induló 2. tagmondat az utalószóval kifejezett időhatározót fejti ki, tehát időhatározói mellékmondat, igei állítmányával kifejezett cselekvése pedig egyidejű a főmondatéval.

 

3.      1 Amint a szobából kimentem, | 2 zegzugos folyosóra jutottam. (Weöres Sándor)
 
 


                           

 

 

 

 

A 2. tagmondat a főmondat, amelyből hiányzik az igei állítmányhoz (jutottam) kapcsolódó időhatározóra utaló határozószói távolra mutató névmás. Az első helyen álló mellékmondat ezt a hiányzó, de odaérthető (akkor) időhatározót fejti ki. A mellékmondat és a főmondat között közvetlen előidejűség van.

 

 

4.      1 Úgy szaladtam hazafelé, | 2 mint kinek a fejében félreverik a harangot. (Sütő András)
 
 

 

 

 

 


Az 1. tagmondat a főmondat. Ennek igei állítmányához (szaladtam) határozószói távolra mutató névmás (úgy utalószó) kapcsolódik módhatározóként. A mint kötőszóval induló tagmondat az utalószóval kifejezett módhatározót fejti ki hasonlító jelentéstartalommal. A mellékmondat tehát módhatározói.

 

5.      1 Úgy néz ki, | 2 mint Pilátus macskája.

 

Az 1. tagmondat a főmondat. Az igei állítmányhoz (néz ki) határozószói távolra mutató névmás (úgy) kapcsolódik az alany állapotára utaló állapothatározóként. A mint kötőszós 2. tagmondat ezt az utalószóval kifejezett állapothatározót fejti ki hasonlító jelentéstartalommal. A mellékmondat tehát állapothatározói.
 
 


             

 

 

 

 

6.      1 Szívemben minden százszor ujhodt, | 2 mert vakítóbb örömtüzeket még másnak a sors sohase gyújtott. (Ady Endre)
 
 

 

 

 

 


Az 1. tagmondat a főmondat. Igei állítmányához az odaérthető határozószói távolra mutató névmás (azért utalószó) okhatározóként kapcsolódik. A mert kötőszós 2. tagmondat ezt a szövegkörnyezetbe érthető okhatározót fejti ki mondat formájában. A mellékmondat tehát okhatározói.

 

 

 

 

7.      1 (A) szerencse nádszál, | 2 könnyen eltörik.

 

Az elemzendő összetett mondat tagmondatai közötti viszonyra nem utalnak grammatikai kifejezőeszközök. Ilyen esetben több elemzési lehetőség is felvetődhet.

a)      A tagmondatok tartalma ok-okozatiságot fejez ki, az alárendelő viszony is feltételezhető. Ebben az esetben az 1. tagmondat a főmondat, amelybe kitehető az azért utalószó, a 2. tagmondat élére pedig a mert/mivel kötőszó. A 2. tagmondat így a főmondat okhatározóját kifejtő mellékmondat lesz.

 
 
 

 

 

 

 


b)      Ok-okozati összefüggés mellérendelő összetett mondattal is kifejezhető. Ebben az esetben a 2. tagmondat az 1. tagmondatban foglaltak magyarázatát adja, vagyis okadó magyarázó mellérendelésről beszélhetünk, a tagmondatok közé kitehető az ugyanis/vagy/hiszen kötőszó. Hasonló szerkesztésű mondatok elemzésekor célszerű minden lehetőséget számba venni.

 

                    1                2

 

c)      a)      Továbbá az utalószó és a kötőszó hiánya miatt megengedhető az értelmezői mellékmondat feltételezése is: (A) szerencse nádszál, olyan, ami könnyen eltörik. 

 

 

8.      1 Aki jó szolga nem volt, | 2 nem lesz abból jó úr.
 
 

 

 

 

 

 


A 2. tagmondat a főmondat. Ennek igei állítmányához (nem lesz) a főnévi távolra mutató névmás határozóragos alakjával kifejezett eredethatározó (abból utalószó) kapcsolódik. A kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással (aki) induló 1. tagmondat az utalószóval kifejezett eredethatározót fejezi ki, vagyis az 1. tagmondat eredethatározói mellékmondat.

 

9.      1 Aki születik, | 2 annak halni kell.
 
 

 

 

 

 

 


A 2. tagmondat a főmondat, amelynek igei állítmányához (kell) a főnévi távolra mutató névmás határozóragos alakja (annak utalószó) részeshatározóként kapcsolódik. A kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással (aki) kezdődő 1. tagmondat az utalószóval kifejezett részeshatározót fejti ki. Az 1. tagmondat tehát részeshatározói mellékmondat.

 

10.  1 Lányomnak mondom, | 2 menyem (is) értsen belőle.

 

A kötőszó és utalószó nélküli összetett mondat kétféleképpen értelmezhető és elemezhető.

a)      Alárendelő összetétel esetén az 1. tagmondat tekinthető főmondatnak, melynek igei állítmányához (mondom) kapcsolható a határozószói távolra mutató névmás (azért utalószó) célhatározóként. A kötőszó nélküli 2. tagmondat élére pedig kitehető a hogy kötőszó, vagyis a mellékmondat a főmondat célhatározóját fejti ki.
 
 

 

 

 

 

 

 


b)      Mellérendelő összetételként értelmezve a két tagmondat közé kitehető a de kötőszó, így ellentétes mellérendelő összetett mondatot kapunk.

    

                     1              2

 

11.  1 Lehetne száz okom (arra) hát, | 2 hogy múlt időben beszéljek rólad. (Csoóri Sándor)
 
 

 

 

 

 

 


 

Az 1. tagmondat a főmondat. A hogy kötőszóval bevezetett 2. tagmondat a főmondat alanyához kapcsolódó állandó/kötött határozót fejti ki. A kötött határozóra nem utal mutató névmás, de odaérthető a távolra mutató főnévi névmás ragos alakja (arra). A 2. tagmondat tehát állandó/kötött határozói mellékmondat. (A hagyományos grammatikában állandó határozónak nevezett bővítményt a Magyar grammatika szerzői aszemantikus határozónak nevezik. Vö.: Rácz Endre MMNy. 1971: 330,; Haader Lea MGr. 2000: 490)

 

 

12.  1 Ki levesre bort iszik, | 2 nem kérnek attól tanácsot.
 
 

 

 

 

 


A 2. tagmondat a főmondat, amelynek igei állítmányához (nem kérnek) a főnévi távolra mutató névmás határozóragos alakja (attól utalószó) állandó/kötött határozóként kapcsolódik. A kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással [(a)ki] kezdődő 1. tagmondat ezt az utalószóval kifejezett határozót fejti ki, azaz a mellékmondat állandó/kötött határozói.

 

13.  1 Mennél magasabb a nap, | 2 annál kisebb [rövidebb] árnyékot vet.
 
 

 

 

 

 

 


A 2. tagmondat a főmondat. Ennek igei állítmányához kapcsolódik egy tárgy, amelynek középfokú melléknévvel kifejezett jelzője van. Ehhez kapcsolódik a főnévi távolra mutató névmás ragos alakja (annál utalószó) hasonlító határozóként. Az első tagmondat tehát a főmondat utalószóval kifejezett hasonlító határozóját fejti ki hasonlító jelentéstartalommal, mert ez utóbbi a hasonlító határozói mellékmondatok természetéből adódik.