A JELZŐI MELLÉKMONDAT

 

A mondarészek jelölései: 

ALANY (kék)

ÁLLÍTMÁNY (piros)

JELZŐ (égszínkék)

TÁRGY (rózsaszín)

HATÁROZÓ (barna) 

 

 

I.  Mintaelemzések

 

1.      1 Olyan feltétellel adom pedig néked, | 2 hogyha holnap a cseh bajnokot kivégzed.

 
(Arany János)

                 

 

 

 

 

Az 1. tagmondat a főmondat: az igei állítmányhoz kapcsolódó határozónak (feltétellel) a távolra mutató melléknévi névmással (olyan utalószó) kifejezett minőségjelzője van. A hogyha valódi kötőszóval bevezetett 2. tagmondat ezt a jelzőt fejti ki feltételes jelentéstartalommal. A 2. tagmondat tehát minőségjelzői mellékmondat.

 

2.      1 Csak az a legény gavallér, | 2 kinek zsebében a tallér.

 

             

 

Az 1. tagmondat a főmondat: az alanyhoz (legény) távolra mutató főnévi névmással (az utalószó) kifejezett kijelölő jelző kapcsolódik. A kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással (kinek) induló 2. tagmondat ezt a kijelölő jelzőt (= a minőségjelző altípusa) fejti ki, vagyis kijelölő jelzői (minőségjelzői) mellékmondat.

 

3.      1 Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét, | 2 akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség.                (József Attila)

 

  

 

Az 1. tagmondat a főmondat: a főnévi igenévhez kapcsolódó tárgynak (asszonyt) főnévi távolra mutató névmással kifejezett kijelölő jelzője van (azt utalószó), amely egyezik az alaptaggal, vagyis felveszi annak viszonyragját, jelen esetben a tárgyragot. (Ne elemezzük tehát tárgyként a tárgyragos utalószót, mert nem az!) A kötőszói szerepű vonatkozó névmással (akiben) bevezetett 2. tagmondat az utalószóval kifejezett jelzőt fejti ki, vagyis kijelölő jelzői mellékmondat.

 

4.      1 (a) Mennyi szolgád, | 2 annyi ellenséged (van).
 
 

 

 

 

 


A 2. tagmondat a főmondat, amelyből hiányzik az állítmány, tehát hiányos mondat; az alanyhoz távolra mutató számnévi névmással kifejezett (annyi utalószó) mennyiségjelző kapcsolódik. A kötőszói szerepű számnévi vonatkozó névmással ([(a)mennyi] induló 1. tagmondat (a sorrend tehát a szokottól eltérő: az 1. tagmondat a mellékmondat, a 2. a főmondat) ezt az utalószóval kifejezett jelzőt fejti ki, azaz mennyiségjelzői mellékmondat.

 

5.      1 Kinél lakol, | 2 annak törvényével élj.
 
 

 

 

 

 

 


A 2. tagmondat a főmondat: az igei állítmányhoz kapcsolódó határozónak távolra mutató főnévi névmás ragos alakjával (annak utalószó) kifejezett birtokos jelzője van. (A birtokviszonyt a határozón levő birtokos személyjel is mutatja!) A kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással (kinél) kezdődő 1. tagmondat az utalószóval kifejezett birtokos jelzőt fejti ki, tehát birtokos jelzői mellékmondat.

 

6.      1 Sokszor oly laza voltam, | 2 mint egy homokszobor. (Szabó Lőrinc)

 

  

 

Az 1. tagmondat a főmondat: névszói-igei állítmányának névszói részéhez távolra mutató melléknévi névmással (oly utalószó) kifejezett minőségjelző kapcsolódik. Mivel a névszói-igei állítmány névszói része melléknév (laza), az utalószóval kifejezett jelző fokhatározói funkciójú: az oly utalószó = az annyira utalószóval (vö.: MMNy.: 405). A mint kötőszóval bevezetett 2. tagmondat tehát a főmondat fokhatározó értékű jelzőjét fejti ki hasonlító jelentéstartalommal.

 

7.      1 A megjárt kollégiumok adtak erőt, annyit, | 2 hogy máig is élek belőle. (Nagy László)
 
 

 

 

 

 

 


Az 1. tagmondat a főmondat, amelynek tárgyát számnévi távolra mutató névmással kifejezett jelző értelmezi (annyit utalószó). Az értelmező funkciójú hátravetett utalószó esetben egyezik az értelmezett szóval. (Ne elemezzük tehát tárgyként!) A hogy kötőszóval bevezetett 2. mondat tehát a hátravetett értelmező jelzőt fejti ki. A 2. tagmondat tehát mennyiségjelzői értelmezőt fejt ki következményes jelentéstartalommal.

 

8.      1 Látok mindent, | 2 mi sohasem a szemnek, csak a sejtésnek látható az éjben.

 
(Petőfi Sándor)

                       

 

 

 

 

Az 1. tagmondat utalószó nélküli főmondat. A kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással [(a)mi] bevezetett 2. tagmondat a főmondat főnévi általános névmással kifejezett tárgyának (mindent) értelmezőjét fejti ki. Jegyezzük meg: a névmásoknak csak értelmező jelzőjük lehet.

 

 

9.      1 Hallok mindent (én), | 2 aki hallgatok. (József Attila)

 

   

 

Az 1. tagmondat a főmondat, amelyben nincs utaló funkciójú névmás, viszont itt is általános névmás fejezi ki a tárgyat. A kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással (aki) bevezetett 2. tagmondat azonban nem a névmási tárgyat értelmezi. Az aki vonatkozó névmás élőlényre/személyre vonatkozik, amiből arra következtethetünk, hogy a mellékmondat a főmondat igei állítmánya által reprezentált egyes szám első személyű alanyt (én) értelmezi. Ezt a feltevést a költő azzal támasztotta alá, hogy a mellékmondat igei állítmánya nem a vonatkozó névmással, hanem a főmondat alanyával egyezik.