1.
1 Hová forduljon az ember, |
Az 1. tagmondat főmondat, amelynek alá van rendelve a 2., 3. és 4. mondat feltételes sajátos jelentéstartalmú időhatározói mellékmondatként. (A főmondatba kitehető az akkor utalószó.) A mellékmondatok egymással egyszerű kapcsolatos mellérendelő viszonyban vannak, így mindegyik kapcsolódik a mondatszinten levő 1. mondathoz.
2. 1 Egy kapu alatt lányt csókoltam szájon | 2 s a többi nép közt elvegyültem én, | 3 majd kiváltam, | 4 hogy azután kiváljon sok gondom közül ez a költemény. (József Attila)
Az 1., 2. és 3. tagmondat mondatszintű, közöttük egyszerű kapcsolatos mellérendelő viszony van. A 4. tagmondat a 3. tagmondathoz célhatározói mellékmondatként kapcsolódik (a 3. tagmondatban kitehető az azért utalószó)
1 2 3 F – F – F/m1
4 Hc
3.
1 Azt a szép és régi asszonyt szeretném
látni ismét, | 2 akiben elzárkózott a
tünde, lágy kedvesség, | 3 aki a mezők mellett, |
Az 1. tagmondat mondatszinten van, vagyis főmondat. A tárgyragos főnévi távolra mutató névmás (azt) kijelölő jelzői szerepű. Ezt fejti ki az aki kötőszói szerepű vonatkozó névmással bevezetett 2. és 3. mellékmondat, amelyek között kapcsolatos mellérendelő viszony van. A 3. tagmondatba beékelődik a 4. tagmondat feltételes jelentéstartalmú mellékmondatként. A közbeékelődést célszerű az ábrán is jelölni. Jó megoldás a MGr.-ban javasolt jelölés (= a beékelt mondatot háromszöggel kapcsoljuk ahhoz a mondathoz, amelyhez kapcsolódik. Keszler MGr. 2000: 546.), ezért ez alkalmazható a továbbiakban.
1
2 3 Jkij
Jkij
4
feltételes
4.
1 Az emberi tehetség parányi lámpa, | 2
mely egyszerre keskeny kört tölthet meg fényével; | 5 s |
Az 1. tagmondat mondatszinten van, tehát főmondat, amelybe kitehető a jelzői funkciójú olyan utalószó. A kötőszói szerepű vonatkozó névmással (mely) bevezetett 2. tagmondat ezt a minőségjelzőt (esetleg értelmező jelzőt) fejti ki. A 3. tagmondatba közvetlenül a kötőszó (s) után beékelődik a 4. tagmondat a ha kötőszóval (mellérendelő + alárendelő kötőszó áll egymás mellett). A 3. tagmondat szintén mondatszintű, és egyszerű kapcsolatos viszonyban van az 1. tagmondattal. A 3. tagmondatba ékelődő 4. tagmondat feltételes jelentéstartalmú.
ÖT
TAGMONDATBÓL ÁLLÓ ÖSSZETETT MONDATOK
(Kölcsey Ferenc)
Az 1. és a 4. tagmondat mondatszintű, közöttük egyszerű kapcsolatos viszony van. Az 1. tagmondathoz a kötőszó ellenére ((a)midőn jelzői mellékmondatként kapcsolódik a 2. és a 3. tagmondat, amelyek egymással mellérendelő viszonyban vannak. A 4. tagmondatnak pedig alanyi mellékmondata a kötőszói szerepű főnévi vonatkozó névmással (amivel) bevezetett 5. tagmondat.
2. 1 Félek, | 2 nem tudod megbocsájtani eltékozolt, ostoba, könnyű multam, | 3 és majd ezerszeresen fáj, | 4 ami ezerszer fájt, | 5 míg szeretni tanultam.
Az 1. tagmondat mondatszintű, azaz főmondat. Ennek okhatározói mellékmondata a 2. tagmondat, amellyel egyszerű kapcsolatos viszonyban van a 3. tagmondat. A mondatlánc folytatódik, mert a 4. tagmondat a 3. tagmondat alanyát fejti ki, az 5. tagmondat pedig a 4. tagmondat időhatározói mellékmondata.