A SZÓÖSSZETÉTEL

I. Elméleti segédanyag

összetett szavak

szerves összetételek szervetlen összetételek

pl.: miatyánk, ámbár, nefelejcs

morfológiai típusú szintaktikai típusú

összetételek összetételek

pl.: földalatti,

időközben,

másfajta

alárendelők mellérendelők

a) alanyosak: szívrepesve a) ismétléses: néha-néha,

b) tárgyasak: favágó, jótáll folyton-folyvást

c) határozósak: szófukar, partraszállás b) valódi: lépten-nyomon,

d) jelzősek: autómárka, kétrészes, hétvége árvíz

e) jelentéssűrítők: búcsúcsók, világkiállítás

 (Lengyel MGr. 2000: 325 alapján.)

Megjegyzések az összefoglaló táblázathoz:

1. A MGr. az összetett szavakat megkülönbözteti aszerint is, hogy az alkotóelemei közötti kapcsolat szoros-e vagy laza. Ez a különbségtevés megkönnyíti, érthetőbbé teszi a helyesírást: az elő- és utótag közötti szoros kapcsolatot igazolja, hogy a toldalék csak az utótagon jelenik meg. A szoros kapcsolatot a helyesírásban az egybeírással jelezzük. Szoros összetételek az alárendelő összetételek, a morfológiai típusú összetételek, a szervetlen összetételek. A mellérendelő összetett szavakon belül a valódi mellérendelések lehetnek szorosak: pl.: árvíz, hírnév, búbánat stb. és lazák: pl.: jön-megy, többé-kevésbé stb. A laza összetételek jellemzője, hogy a toldalék az elő- és az utótagon is megjelenik. Ezt a lazább viszonyt a helyesírásban kötőjellel érzékeltetjük.

2. A korábbi nyelvtanok (pl.: MMNy.) a mellérendelő összetett szavakon belül három alcsoportot különböztettek meg: szóismétlések (kettőzések), ikerszók (valódiak), két önálló szó összekapcsolásával keletkezett valódi mellérendelő összetett szavak. Ez utóbbin belül találjuk az álikerszókat (ázik-fázik, ront-bont), a laza szerkezetű (süt-főz, eszik-iszik) és a szorosabb értelemben vett valódi mellérendelő összetett szavakat (rúgkapál, dúsgazdag). A MGr. az ikerszókat kiveszi az összetett szavak közül, s az ikerítést a ritkább szóalkotási módokhoz sorolja. Ikerítéskor valamely szót saját, hangtani szabályok szerint módosult változatával kapcsolunk össze (icipici, dimbes-dombos). Előfordul az is, hogy az ikerszó egyik elemének nincs önmagában önálló hangalakja és jelentése (retyerutya, incifinci). Az ikerszók egyik alkotótagja (esetleg mindkettő) tehát jelentés nélküli szóforma, az ikerszók létrejöttében elsődleges szerepe a szóteremtésnek van (vö.: Lengyel MGr. 2000: 334.) Ugyanakkor az ikerszók is lehetnek laza vagy szoros szerkezetűek ugyanúgy, mint a mellérendelő összetett szavak.

A mellérendelő összetételek a MGr.-ban tehát:

ismétléses mellérendelések: szóismétlések (pl.: alig-alig, már-már)

tőismétlések (pl.: nőttön-nő, körös-körül stb.)

valódi mellérendelések: laza összetételek (pl.: él-hal, ország-világ stb.)

szoros összetételek (drágakő, rúgkapál, szóbeszéd stb.)

Az álikerszók átmenetet képeznek az ismétléses és a valódi mellérendelések között (pl.: ron-bont, ázik-fázik stb.).

3. A Magyar grammatika a szerves összetételeken belül megkülönböztet morfológiai és szintaktikai típusú összetételeket, amelyek szorosan összefüggnek a szófaji kategóriákkal. Az alábbi táblázat a szófajok és a belőlük létrejövő összetételek kapcsolatát mutatja. Segít a morfológiai és a szintaktikai típusú, valamint a szervetlen összetételek elhatárolásában.

	ALAPSZÓFAJOK	VISZONYSZÓK a) morfológiai természetű b) nem morfológiai természetű szerkezetben megjelenők szerkezetekben megjelenők (toldalékértékűek) (nem toldalékértékűek)
SZÓFAJ	ige, főnév, melléknév (számnév), határozószó, névmások, igenevek	névutó, névutómelléknév, segédige, segédigenév, igekötő	névelő, tagadószó, partikula, kötőszó
SZÓÖSSZETÉTEL	szerves, szintaktikai típusú összetételek (két vagy több alapszófaj grammatikai kapcsolata) (pl. mennydörög, versolvasás, lenszőke, bentlakás, újságolvasás, többé-kevésbé, itt-ott stb.)	szerves, morfológiai típusú összetételek (alapszófaj + toldalékértékű viszonyszó): pl. délelőtt, földönkívüli, kivolta, megettem, (gömbforma) (a korábbi nyelvtanokban átmeneti típusok)	a szervetlen összetételek egy része – nem toldalékértékű viszonyszó +lexéma: pl. nemrég, egyszercsak, máris, úgyhogy (+ bárki, akárhány stb.) – két nem toldalékértékű viszonyszó: pl. mivelhogy, ámbár, merthogy stb.

Az alárendelő szókapcsolatok és szóösszetételek írása

Nyelvtani viszony a tagok között	A szóviszonyok fajtái és írásuk
	a) Raggal nem jelölhető szóviszonyok
	Különírjuk	Egybeírjuk
	az alkalmi szókapcsolatokat	a jelentésváltozásos szóösszetételeket			a hagyományos eseteket
Alanyosak Minőségjelzősek Mennyiségjelzősek	homok csiszolta [kő] megáradt patak tíz perc	nyakatekert [=körülményes)] kisasszony (leány) tízperc (iskolában)			rozsdamarta fogaskerék százéves
	b) Raggal jelölhető szóviszonyok
	Különírjuk		Egybeírjuk
Tárgyasak Határozósak Birtokos jelzősek A tagok közötti vi-szony közelebbről nem határozható meg	az alkalmi ragos kapcsolatokat		a jelentésváltozásos ragos összetételeket	a ragtalan összetételeket		a hagyományos eseteket
	kezet fog térdre hull a hegy alja		jótáll (szavatol) tűzrőlpattant (menyecske) barátfüle (tésztafél)	hókotró munkaképes asztalfiók		— bérbeadás tojásfehérje
	c) Jelentéstömörítő összetételek
	Ezeket a szóösszetételeket mindig egybeírjuk: csigalépcső, testvérváros

(Vö.: A magyar helyesírás szabályainak 11. kiadásáról. Különlenyomat a Magyar Nyelvőr 1984. évi 4. számából. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1985.)