A SZÓÖSSZETÉTEL

 

 

I. Elméleti segédanyag      

 

 

összetett szavak

 

 

 


       szerves összetételek                                                              szervetlen összetételek

pl.: miatyánk, ámbár, nefelejcs

                                                     

morfológiai típusú                    szintaktikai típusú

összetételek                  összetételek

pl.: földalatti,

időközben,

másfajta

                               alárendelők                                                    mellérendelők

a)      alanyosak: szívrepesve                             a) ismétléses: néha-néha,

b)      tárgyasak: favágó, jótáll                                              folyton-folyvást

c)      határozósak: szófukar, partraszállás        b) valódi: lépten-nyomon,

d)     jelzősek: autómárka, kétrészes, hétvége                  árvíz

e)      jelentéssűrítők: búcsúcsók, világkiállítás

 

  (Lengyel MGr. 2000: 325 alapján.)

 

 

Megjegyzések az összefoglaló táblázathoz:

 

1. A MGr. az összetett szavakat megkülönbözteti aszerint is, hogy az alkotóelemei közötti kapcsolat szoros-e vagy laza. Ez a különbségtevés megkönnyíti, érthetőbbé teszi a helyesírást: az elő- és utótag közötti szoros kapcsolatot igazolja, hogy a toldalék csak az utótagon jelenik meg. A szoros kapcsolatot a helyesírásban az egybeírással jelezzük. Szoros összetételek az alárendelő összetételek, a morfológiai típusú összetételek, a szervetlen összetételek. A mellérendelő összetett szavakon belül a valódi mellérendelések lehetnek szorosak: pl.: árvíz, hírnév, búbánat stb. és lazák: pl.: jön-megy, többé-kevésbé stb. A laza összetételek jellemzője, hogy a toldalék az elő- és az utótagon is megjelenik. Ezt a lazább viszonyt a helyesírásban kötőjellel érzékeltetjük.

 

2. A korábbi nyelvtanok (pl.: MMNy.) a mellérendelő összetett szavakon belül három alcsoportot különböztettek meg: szóismétlések (kettőzések), ikerszók (valódiak), két önálló szó összekapcsolásával keletkezett valódi mellérendelő összetett szavak. Ez utóbbin belül találjuk az álikerszókat (ázik-fázik, ront-bont), a laza szerkezetű (süt-főz, eszik-iszik) és a szorosabb értelemben vett valódi mellérendelő összetett szavakat (rúgkapál, dúsgazdag). A MGr. az ikerszókat kiveszi az összetett szavak közül, s az ikerítést a ritkább szóalkotási módokhoz sorolja. Ikerítéskor valamely szót saját, hangtani szabályok szerint módosult változatával kapcsolunk össze (icipici, dimbes-dombos). Előfordul az is, hogy az ikerszó egyik elemének nincs önmagában önálló hangalakja és jelentése (retyerutya, incifinci). Az ikerszók egyik alkotótagja (esetleg mindkettő) tehát jelentés nélküli szóforma, az ikerszók létrejöttében elsődleges szerepe a szóteremtésnek van (vö.: Lengyel MGr. 2000: 334.) Ugyanakkor az ikerszók is lehetnek laza vagy szoros szerkezetűek ugyanúgy, mint a mellérendelő összetett szavak.

 

A mellérendelő összetételek a MGr.-ban tehát:

 

ismétléses mellérendelések:                szóismétlések (pl.: alig-alig, már-már)

                                                                  tőismétlések (pl.: nőttön-nő, körös-körül stb.)

 

valódi mellérendelések:                     laza összetételek (pl.: él-hal, ország-világ stb.)

szoros összetételek (drágakő, rúgkapál, szóbeszéd stb.)

 

Az álikerszók átmenetet képeznek az ismétléses és a valódi mellérendelések között (pl.: ron-bont, ázik-fázik stb.).

 

 

3. A Magyar grammatika a szerves összetételeken belül megkülönböztet morfológiai és szintaktikai típusú összetételeket, amelyek szorosan összefüggnek a szófaji kategóriákkal. Az alábbi táblázat a szófajok és a belőlük létrejövő összetételek kapcsolatát mutatja. Segít a morfológiai és a szintaktikai típusú, valamint a szervetlen összetételek elhatárolásában.


 

 

 

ALAPSZÓFAJOK

 

VISZONYSZÓK

a) morfológiai természetű        b) nem morfológiai természetű

szerkezetben megjelenők                szerkezetekben megjelenők

     (toldalékértékűek)                            (nem toldalékértékűek)

SZÓFAJ

ige, főnév, melléknév (számnév), határozószó, névmások, igenevek

névutó, névutómelléknév, segédige, segédigenév, igekötő

névelő, tagadószó, partikula, kötőszó

 

SZÓÖSSZETÉTEL

szerves, szintaktikai típusú összetételek

(két vagy több alapszófaj grammatikai kapcsolata)

(pl. mennydörög, versolvasás, lenszőke, bentlakás, újságolvasás, többé-kevésbé, itt-ott stb.)

szerves, morfológiai típusú összetételek

(alapszófaj + toldalékértékű viszonyszó):

pl. délelőtt, földönkívüli, kivolta,          megettem, (gömbforma)

(a korábbi nyelvtanokban átmeneti típusok)

a szervetlen összetételek egy része

– nem toldalékértékű viszonyszó

   +lexéma: pl. nemrég,

   egyszercsak,

    máris, úgyhogy (+ bárki,

    akárhány stb.)

– két nem toldalékértékű

   viszonyszó: pl. mivelhogy,

   ámbár, merthogy stb.

 


Az alárendelő szókapcsolatok és szóösszetételek írása

 

Nyelvtani viszony a tagok között

A szóviszonyok fajtái és írásuk

 

a)      Raggal nem jelölhető szóviszonyok

Különírjuk

Egybeírjuk

az alkalmi szókapcsolatokat

a jelentésváltozásos szóösszetételeket

a hagyományos eseteket

Alanyosak

Minőségjelzősek

Mennyiségjelzősek

homok csiszolta [kő]

megáradt patak

tíz perc

nyakatekert [=körülményes)]

kisasszony (leány)

tízperc (iskolában)

rozsdamarta

fogaskerék

százéves

b)    Raggal jelölhető szóviszonyok

Különírjuk

Egybeírjuk

 

 

Tárgyasak

Határozósak

Birtokos jelzősek

 

A tagok közötti vi-szony közelebbről nem határozható meg

az alkalmi ragos kapcsolatokat

a jelentésváltozásos ragos   

          összetételeket

a ragtalan összetételeket

a hagyományos eseteket

kezet fog

térdre hull

a hegy alja

jótáll (szavatol)

tűzrőlpattant (menyecske)

barátfüle (tésztafél)

hókotró

munkaképes

asztalfiók

bérbeadás

tojásfehérje

c)     Jelentéstömörítő összetételek

 

Ezeket a szóösszetételeket mindig egybeírjuk: csigalépcső, testvérváros

 

 

(Vö.: A magyar helyesírás szabályainak 11. kiadásáról. Különlenyomat a Magyar Nyelvőr 1984. évi 4. számából. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1985.)