In festo Barbarae, anno 1640.

apud Stephani Pataki convivalem mensam filius Caspar dixit
 

Adjon Isten sok jót itt való vendégek,
Kik Borbála borát kóstolni jöttetek
Pataki uramhoz, jól cselekedtétek,
Halljátok meg, kérlek, ím, egy hírt jelentek.

Borbála, azt mondják, hogy az bornak lába,
Mintha mindenkoron volna csak dórosba,
És titkon az jó bort csaplaná korsóba,
Azki azt hazudja, vén legyen babája.

Borbála nélkül is van az bornak lába,
Mert részeg embert nem bírja az lába,
Hanem mint az disznó, úgy fekszik az sárba,
Ez illyen rossz embert adjuk csak a vámba.

Azki csak félrészént iszik penig jó bort,
Tőle megódd magad, mert szemedbe rúg port,
Ha csak maga vagyon, keres morgó társot,
Hogy kuasz szájából kivonja az koncot.

Honjába mint darázs morog cselédére,
Maga kedves gondja vagyon ebédére,
Akkor ha mi akad szeme elejibe,
Megmordul érette, mert nagy akkor szeme.

Maszlagos, garázdás, mint Antal Budában,
Örömest dispotál, mert bor van hasában,
Kevél is, mert ugyan elhitte magában,
Hogy az bölcs Salamon lakik az agyában.

Hogyha az nem tetszik, tilalmasba megyen,
Mert az Venus képe ütközött szemében,
Otthon-é az gazda? - kérdezi mentében,
Ha nincs, az alakhoz siet örömében.

Ott mit cselekedik? Semmi jót, tudjátok,
Ha nincs a tassolban, ójátok magatok,
Mert bizon meglopja éjjel is házatok,
Ollyan jószándékkel vagyon ám hozzátok.

Több gonoszságot is szerez az borital,
Intlek azért, hogy mindenkor józanon állj,
Mert a gonoszság tőled úgy távol áll,
Isten mennyországban téged ez úton vár.

Éljetek, férfiak, Istennek képei,
Úgy éljetek penig, házatok példái
Hgy mikor Istennek eljőnek angyali,
Mondhassák: az Úrnak vagytok örökösi.

Ti is jó asszonyok, azt kívánom néktek,
Borbála Annával éljetek Istennek,
Apalin, Brigida, Klára Dorottyával,
Éva Erzsébettel, Fruzsina Gertrúddal,
Hedvig, Jolin, Judit, Kata is Lucával,
Mária, Magda, Márta, Margit Orsolyával,
Piroska, Rebeka, Zsófi Zsuzsannával.

Forrás: RMKT XVII, 2., kiad. Klaniczay Tibor, Kovács József, Stoll Béla, 49. sz. A szöveg a szerző sajátkezű tisztázatában maradt fenn az ún. Diarium apodemicum c. kéziratban.
A cím jelentése: Borbála napján, 1640-ben Pataki István asztalánál mondta el Gáspár fiam. Borbála nap december 9-én van.
A második strófa homályos utalásai talán azzal állnak összefüggésben, hogy Szent Borbála napján volt szokásban az új bor lefejtése.
Valami régi történet emlékét őrizheti a máshonnan is ismert Antal budai kalandjának emlegetése.

dóros = vőfély (?)
tassol = tarsoly, pénztárca