Paraphrasis ex Germanico, in gratiam NTLB

Heidelbergae, 1603

Menj el édes követem
  hegyen, völgyön előttem,
      kegyesem az ablakon
      Szómmal köszöntsed, titkon.
  Mondjad szolgálatomat,
  jelents barátságomat.

Mondjad ezt: oh én szívem,
  ha élsz, örvendez lelkem,
      bárcsak ma engedtetnék,
      hogy én veled lehetnék,
  örömöm megújilna,
  bánatom is elmúlna.

Gerjedek szerelemedért,
  mert Venus s Cupido sért,
      ki tömlöcében vetett,
      kímíletlenül veret.
  Ha nem leszesz szabadság,
  halál leszen orvosság.

Éljen sokáig! – mondjad,
  kegyesem, s vígasztaljad,
     rövid nap vele leszek,
      ha egészségben leszek.
Szívem szívébe vegye,
égnie se engedje.

Forrás: RMKT XVII, 2., kiad. Klaniczay Tibor, Kovács József, Stoll Béla, 16. sz. A szöveg a szerző sajátkezű tisztázatában maradt fenn az ún. Diarium apodemicum c. kéziratban.
A cím jelentése: Fordítás németből NTLB (Nicolaus Thököly liber baro) köszöntésére. A vers Heidelbergben született, ahol a szerző az ifjú Thököly Miklós nevelőjeként, a család költségén végezte tanulmányait. A szülők talán nem vették volna jó néven, ha tudomást szereznek róla, miféle versekre tanítja tanára az ifjút. NB. a hegyaljai református iskolák neveltje Miskolczi Csulyak tökéletesen jártas a Balassi-típusú udvari költészet műfajában és terminológiájában.