Az Boldogságos Szűzről

LII.
Ki ád nékem innom musák kútfejéből,
Tudós Minervának mély bölcsességéből,
Virágokat szednem Helicon völgyéből
Vagy verseket színom Pegasus körméből?

LIII.
Csekély írásomat megszemlélte Cliom,
Sicelidesek közt, látom, kevés én jóm,
Nagy szélvészben forog erőtelen hajóm,
Széles tengerekkel vagyon nékem bajom.

LIV.
Sasokkal röpülni égen lelkem kéván
Chyteron hegyére Bellerophon szárnyán,
Echókat csinálni énekének hangján,
Félő, ne hányassék Polydorus habján.

LV.
Látom ugyan s érzem erőtlenségemet,
Mégis megpróbálom habos tengeremet,
Heában nem vesztem talám én üdőmet,
Földre kiterjesztem ha tompa elmémet.

LVI.
Nagy Istennek anyja, kiről ír én pennám,
Szüzeknek Szent Szüze, kiről énekel szám,
Mennynek királynéja, kit magasztal téntám,
Versemben ez légyen oktató poétám.

LVII.
Isteni malasztnak méltán anyja lehet,
Tisztaságot ettől körösztyén szív vehet,
Szeplőtelenségre egyedül ez mehet,
Ádám vétke ebben maculát nem tehet.

LVIII.
Mennyei szüzeknek ez ékes virágja,
Szentlélek Istennek eljegyzett mátkája,
Mert nagy ez világon csudálatossága,
Mivel teremptőnek méltóságos anyja.

LIX.
Világra ez szülte mi Üdvözítőnket,
Ez által is vesszük mély bölcsességünket,
Ez adja minekünk nagy böcsületünket
És világon lévő jó dicséretünket.

LX.
Az hatalmasságnak itt vagyon fölsége,
És irgalmasságnak kifolyó bősége,
Alázatos szívnek állandó hűsége,
Igazságnak teljes tökéletessége.

LXI.
Itten megtalálod bölcsesség oltárát,
Ehhez minden lelki örömünknek okát,
Szomjúság megoltó léleknek pohárát,
Tiszteletességnek ő hathatós borát.

LXII.
Áhétatosságnak ez az alkotmánya,
Titkos értelemnek gyönyörű rózsája,
Dauid királynak is ez hatalmas tornya,
Elephantcsont miből csinált machinája.

LXIII.
Ennek méltósága vagyon arany házban,
Frigynek ez szekrénye s lakik boldogságban,
Örök Mennyországnak fényes ajtajában,
Sötétséget űző hajnali csillagban.

LXIV.
Betegek keressék itt gyógyulásokat,
Bűnös emberek is erős oltalmokat,
Megnyomorodottak vigasztalásokat,
Egész körösztények magas kőfalokat.

LXV.
Mennyei karoknak ékes királynéja,
Vén patriarcáknak királyné asszonya,
Igaz prophétáknak okos tanítója
És apostoloknak tisztelendő anyja,

LXVI.
Szent martyromoknak ékes koronája,
Confessoroknak is mennyei pályája,
Sőt tiszta szüzeknek legkedvesbb illatja,
Szentek sereginek kegyes császárnéja.

LXVII.
Szegény magyaroknak legnagyobb istápja,
Romlott országunknak örökös asszonya,
Adjad, tévelygésnek légyen már romlása,
Távozzék el tőlünk pogánynak igája.

LXVIII.
Téged hogy szeressünk teljes ereinkből,
Szüntelen dicsérjünk mi tehetségünkből,
Meg ne ítélj minket cselekedetinkből,
Ádám atyánktól vett gonosz erkölcsinkből.

LXIX.
Tovább ne heverjünk az gonosz vétkekben,
Moss meg hamar minket, tisztuljunk lelkünkben,
Imádkozzál értünk engedelmességben,
Nékünk kigyelmezzen hogy Szent Fiad Mennyben.

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Cs. Havas Ágnes, 121. sz.