Az drágakövekről való táncének

                    232.
Eltávozván immár télnek fergetege,
Kedvetlen szeleknek fagyosztó hidege,
Szép folyóvizeknek sok darabos jege,
Következvén Napnak hathatós melege.

                    233.
Szemeimet vetém az szép kikeletre,
Lengedező szellők gyönyörűségére,
Ligetes erdőknek ékes zöldségére,
Kis fülemiléknek kedves énekére.

                    234.
De nagy aggodalom lévén bús szívemben,
Kinek orvosságát keresvén füvekben
Kiballagék gyorsan egy széles mezőben,
Hol elragadtatám tündér sebességben.

                    235.
Hát imé, csakhamar juték egy pázsitra,
Ennek közepiben magas kősziklára,
Ki tündöklik vala minden csudájára,
Napnak rászolgálván aranyas sugára.

                    236.
Fejér alabastront szemlélém elsőben,
Tarka márvánkő is juta énelőmben,
Égszínő türkis is kárt teve szívemben,
Szép termés cristalt is forgatám elmémben.

                    237.
Kaszakő is hasznát igen magasztalja,
Lidius aranyát gyakorta probálja,
Hályogkő embernek szemét orvosolja,
Békakő toroknak hogy használ, azt vallja.

                    238.
Színes kígyókőnek vagyon orvossága,
Szép cech gyemántnak is sok tulajdonsága,
Aranyas gyántának kedves sárgasága,
Porfiriusnak is ékes cifrasága.

                    239.
Nézd, mágnes ő vasát miként hitegeti,
Nagy titkos erővel hozzá édesgeti,
Nefriticus kő is az mérget kergeti,
Sőt porcellana is ezent elköveti.

                    240.
Drága carniolban vagyon szép fejérség,
Calcedoniusban hasonló ékesség,
Agatus kőben is lakozik tisztesség,
Hasznos vérkőben is találtatik szépség.

                    241.
Sokszínő jaspisnak kedves tarkaságát,
Spinel nevő kőnek látám drágaságát
Macskaszem kőnek is állhatatlanságát,
Aqvamarinának kegyes mulatságát.

                    242.
Szép rubin ballast is fölcifrázta magát,
Lazulis mutatja aranyeres voltát,
Drága berillus is kévánja az pállyát,
Vörös gránátkő is nem alítja mássát.

                    243.
Ajánlja szépségét sárga hiacintus,
Testszínő festékét kedves amatistus,
Királszínő voltát vidám crisolitus,
Kék éghez hasonló gyönyörű zafirus.

                    244.
Szép vörös clarisnak szemlélém festékét,
Kegyes árvakőnek külömbféle színét,
Ki szépen magához hajtja ember szívét,
Mellyel alattomban mutatja szerelmét.

                    245.
Mit mondjak immáron tengernek habjáról,
Ez széles világnak egyik csudájáról,
Tenger fenekének kincses tárházáról,
Az szép drága gyöngynek fényes conkájáról.

                    246.
Zöldellő smaragdus égre emelkedik,
Tekéntetes volta méltán nevelkedik,
Több drágaköveknél szebben fényeskedik,
Nem alítván mássát igen dicsekedik.

                    247.
Szép piros pubint is gondolja, hogy legszebb,
Mindenféle kőnél gyönyörűségesebb,ő
Ember szeme előtt ő légyen kedvesebb,
Kincses tárházakban hogy kellemetesebb.

                    248.
Mit írjon én pennám szép fejér gyemántról,
Szemeket vidító haragos lángjáról,
Mindent meghaladó nagy drága voltáról,
Lánggal tusakodó szép ragyagásáról?

                      249.
Ez drágaköveknek látám szép királyát,
Kinek méltan adom kezében az pályát,
Nem látván sohult is sötétes homályát,
Nappal vetekedő tündöklő világát.

                   250.
Tüzes carbunculus, kiről ír én pennám,
Ehhez hasonlatost nem is látott orcám,
Dicséretet azért tészen felőle szám,
Ki szerencsés volnék, eztet ha kaphatnám.

                    251.
Légyen ezzel immár vége verseimnek,
Drága szép kövekről szerzett énekimnek,
Szívemet enyhítő titkos beszédimnek,
Kikkel kedveskedtem édes szíveimnek.

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Cs. Havas Ágnes, 143. sz.