Az halakról való versek

CXC.
Halak királyává nagy cethalat tészem,
Az többinél eztet méltán előbb vészem,
Rettenetes voltát ha elmémben vészem,
Nincsen tengerekben, higgyed, olyan vérszem.

CXCI.
Nézzed, mint forgatja tengernek habjait,
Szájából bővíti vizeknek árjait,
Bocsátja szemének haragos lángjait,
Ágyúkkal, gályákkal gyakorta ví bajt.

CXCII.
Van egy valrus hal is hideg tengerekben,
Lakik az mélységen fövenyes helyekben,
Cethal után nincsen nagyobb az vizekben
Ennél s erősebb is egész tengerekben.

CXCIII.
Crocodilusok is halak között vannak,
Aegyptus földében, Nylus mellett laknak,
Delfinek is gyakran vízben találtatnak,
Ágos habarnicák sokszor fogattatnak.

CXCIV.
Nézd, az szegény stokfist mely igen megverik,
Széles platáizokat nagy hálókkal merik,
Kövér toninákat nagy funtokkal kérik,
Kikkel esztendőként emberek béérik.

CXCV.
Édes kalamárét tengerekről visznek,
Spáda nevő halat halászok kergetnek,
Tengeri kutyákat fogdozni sietnek,
Jeles austrigat is Velencébül küldnek.

CXCVI.
Hosszú lamprétákat messzi földre viszik,
Tengeri borjúnak az húsát megeszik,
Sós heringeket is nagy tongokkal veszik,
Melyek után ember jóízőet iszik.

CXCVII.
Más sokféle halat messzi földrül hoznak,
Kiket az kalmárok drága pénzért osztnak,
Kiért embereket pénzektül megfosztnak,
Mert csak ez világon fösvények kapdoznak.

CXCVIII.
Ládd-é, az szép viza mint nyugszik az vízben,
Hűti ő lágy hasát az agyagos földben,
Leggyakrabban lakik tanyák mélységében,
Végre azért keröl ő is halászkézben.

CXCIX.
Nézd az húsos tokot, mint őrzi szállását,
Gondolja, nem tudják halászok lakását,
Tőrben esvén tekéntsd kötélen állását,
Idestova való szomorú járását.

CC.
Mely kevélyen úszkál szép sörög az vízben,
Mutatja szépségét mentől lehet szebben,
Jár ő több halaknál sokkal ékesebben,
Mindazáltal ő is vígre esik tőrben.

CCI.
Tarka kecsegék is, nézzed, mint úszkálnak,
Hévséges időkben az mélységben járnak,
Gyakran nékiesnek az fekete sárnak,
De gyakortább mennek az sárga agyagnak.

CCII.
Nagyfejű harcsák is seregekben mennek,
Kiket az halászok hálókban kerétnek,
Széjjel várasokban piacokra visznek,
Melyekbül emberek örömöst megvesznek.

CCIII.
Nézd az tormás csukát, jóízűen eszik,
Néha lengyel lévben fejét, máját teszik,
Néha penig őtet sóba főve eszik,
Hasznát jó csukának ily sokképpen veszik.

CCIV.
Potykák fickándoznak széles tekenyőben,
Mint pacsirta madár magas levegőben,
Csekély vízre mennek tavaszi időben,
Feles ivást tesznek vizes esztendőben.

CCV.
Széles kárászokat az halászok fognak,
Kiket várasokban nagy lajtokban hordnak,
Gyakorta is pénzen ezekben eladnak,
Ha drága időben piarcokra jutnak.

CCVI.
Olaszok tinkának vargahalat híjják,
Csontjaibul húsát kedvesen kiszíjják,
Kiért nagy hálókkal az vizeket víjják,
Csak az hitván tinkát ők minálunk síjják.

CCVII.
Az Vágban gálocák fogatnak bőséggel,
Urak asztalait töltik ékességgel,
Járnak tiszta vízben nagy gyönyörűséggel,
Kiket meg is esznek kedves egészséggel.

CCVIII.
Kövér laszacok is járnak sebes Vágban,
Ilyen halat sokszor találnak Poprádban,
Ezt bővséggel fogják tiszta Moltovában,
Ki maga folyását viszi Csehországban.

CCIX.
Szép pisztrángokat is az halászok fognak,
Kik forrásos vízben nagy kedvesen laknak,
Sebes patakokban hamarsággal járnak,
Malomkerekekre gyakran fölugrálnak.

CCX.
Vannak szaiblingok is Fölső-Austriában,
Kiket urak tartnak széles halastókban,
Küldnek sokszor ilyent nagy Bécs városában,
Piarcon eladják pisztrángnál drágábban.

CCXI.
Lepényhalakat is az hegyekbül küldnek,
Ezekkel uraknak gyakran kedveskednek,
Gazdag ebédeket nagy kedvesen esznek,
Mikor ilyen halat az konyhákon sütnek.

CCXII.
Szárnyos keszegek is vízben találtatnak,
Sütőhalakat is az polgárok kapnak,
Fejes kophalak is patakokban járnak,
Kövehalacskák is vizekben úszkálnak.

CXIII.
Vadakról, halakról immár éneklettem,
Égi madarakról verseket szerzettem,
Én ígéretemnek már eleget tettem,
Ezzel verseimnek végét is vetettem.

CCXIV.
Következnek tehát kerteknek virági,
Kik ékes nympháknak kedves mulatsági,
Gazdaembernek is minden vigassági,
Kikben sok színeknek vannak méltósági.

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Cs. Havas Ágnes, 126. sz.