Egy sólyommadárol való ének

                         141.
Állj meg édes Sólymom, bátor ne sokáig,
Ámbár csak fél óráig,
   Ne irtózzál tőllem,
   Ládd-é mint ég szívem,
Lelkemet ne veszessem.

                         142.
Száll le, én Madárkám, az én kezeimre,
Halgass szép beszédimre,
   Elloptad szívemet,
   Elvontad kedvemet,
Ne kínozd már lelkemet.

                         143.
Tarka tollacskáid vannak ékességben,
És gyönyörű szépségben
   Ragyagó szemeid,
   Kiálló begyeid,
Tündöklő szép füleid.

                         144.
Termetes fejecskéd, cifornyás járásod
És táncra termett lábod,
   Könnyű röpülésed,
   Magassan menésed
Van, s minden kegyességed.

                         145.
Az magas egekből jöjj le, ne félj töllem,
Mert már megfogtál engem
   Szép ifiúságommal,
   Vitézi karommal
Úgy bánhatsz, mint praedáddal.

                         146.
Találok én néked kedves vigasságot,
Sokféle múlatságot,
   Akár vadászatban
   Vagy madarászatban,
Akár szép halászatban.

                         147.
Kerteim is vannak, kikből szépen folynak
Erei forrásoknak,
   Ott laknak szép Musák,
   Járnak ékes Nimphák
Vigadnak is Poeták.

                         148.
Phoebus is nem messze lakik én házamtól,
Magas kőfalaimtól,
   Hol lantját pöngeti,
   Hárfáját zöngeti,
Híveit serkengeti.

                         149.
Hajnalban fölkelnek fekete kis fecskék,
Ékes fülemilécskék
   Szépen énekelnek
   Erdők úgyan zengnek,
Örök Istent dicsérnek.

                         150.
Az vadak járulnak kifolyó kutakhoz,
Gyönyörű forrásokhoz,
   Pázsiton füvelnek,
   Kedvessen legelnek ,
Hévségekben delelnek.

                         151.
Sűrű cédrus fák is árnyekot tartannak,
Kiket öszvefoglalnak,
Fáknak cseresnyéje,
Édes berkenyéje
Bőven van s Gesztenyéje.

                         152.
Ha virágot kévánsz, lilium és rózsák
Vannak árva violák,
Szép animoniák,
Kedves junceliák,
Illatos majoránnák.

                         153.
Fogyatkozás nem lesz hangos muzsikában,
Hegedő-, vagy dudában,
Táncot is járhatunk,
Többet is várhatunk,
Képeket is írhatunk.

                         154.
Labaidra kötök szép arany láncocskát,
Tündöklő gyémántocskát,
Hogy el ne szaladhass,
Énvelem maradhass,
Mindenkoron vigadhas,.

                         155.
Végzém reménségben ez kis énekemet,
Talám megszánsz engemet,
Én kedves Sólymocskám,
Gyönyörű madarkám,
Lészesz talám én mátkám.

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Cs. Havas Ágnes, 137. sz.