Egy ifjú vadásznak panasza Cupidóra

                         194.
Rémitő Cupido, jaj mint rontál engem!
Éltemben nem lehet kiért már jó kedvem,
Átkozott mért bánol ilyen módon velem,
Súlyos nyilaiddal sebet tévén bennem.

                         195.
Keservessen nézék egy vidám Rárócskát,
Zengő táncban adtál kinek szép lábocskát,
Okossan rákötvén hímes pántlikácskát,
Tündér sebességgel röpülő szárnyacskát.

                         196.
Csudálatos voltod, mert ezzel megfogtál,
Ékes szavaiddal hálódban szorítál,
Zavaros szívemmel mint tűz, úgy játszottál,
Rendes kézíjaddal éppen földre nyomtál.

                         197.
Irgalmatlan nyilat lövél én szívemben,
Haraggal fejemet vonyád kelepcédben,
Örvendetes dolgot vévél kezeidben,
Ám már árva módra járok tömlöcödben.

                         198.
Ritka az ki tölled magát megmentheti,
Sebes nyilaidnak elejét veheti,
Szikrás tüzeidnek langját szendvedheti,
Ifiú vitéz szívét veled fölteheti.

                         199.
Én azért ím megyek, mint Echó szó után,
Praedádat ám vigyed kedves ráróm után,
Bátor Zephyrusnak lengedező szárnyán,
Álnok nyilaidnak hathatós sugárán.

                         200.

Ez kis énekecskét szerzém itt egy helyben,
Lakván földeimnek csaknem közepiben,
Titkos értelem is vagyon verseimben,
De egy Vadász s egy kő általállott ebben.

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Cs. Havas Ágnes, 140. sz.
A titkos értelem: a sorok kezdőbetűiben nevek vannak elrejtve. A második soron kezdve, minden második sor kezdőbetűit összeolvasva: ESTERHASI PÁL. Ugyanígy, az első soron kezdve: RÁKOCZI ÖRSÉBET! A rejtvény nyomán titkos szerelmi kapcsolat tárul fel. De mi vagy ki lehet a "Vadász és a kő"? NB. A "Rárócska", Rákóczi Erzsébet maga is szerzett verseket - bár e vers párdarabja, sajnos, nem maradt az utókorra.