Szent István királyhoz

Dicső István, nagy királyunk,
   Téged ég s föld magasztal,
Téged tisztel kis országunk,
   Első szent urának vall.

Tőled vette fényességét,
   Méltóságát, érdemét,
Koronája ékességét,
   Hitit, kincsét, mindenét.

Elbujdostál, megkerestünk,
   Áldott légyen a szent ég!
Országunkba bévezettünk,
   Szivünk örömében ég!

Drága kincsünk, feltaláltunk:
   Magyarország, vigadozz!
Itt van, kit óhajtva vártunk,
   Ezer áldásokat hoz.

Ime a te reménységed,
   Inségedben ide nézz:
Isten után erősséged,
   Mególtalmaz ez a kéz.

Megvigasztal minnyájunkat,
   Hatalmunkban vastagit,
Megtágitja országunkat,
   Végig megtart, bóldogit.

Budán nyugszik; Buda vára,
   E szentséget megböcsüld!
Atyja után, nem sokára,
   Biztat az ég: Imrét küld.

István mellett itt lész fia,
   Megtestesült angyalunk,
Megszerzi ezt két Mária,
   Égi s földi asszonyunk.

Forrás: Faludi Ferenc, Fortuna szekerén okosan ülj, kiad. Vargha Balázs, 93-94.