Régi székely nemesi család sarja. 1572-ben született, Sárospatakon végezte iskoláit közeli rokona, a Rimay János által "az irodalom kedvelőinek nagy pártfogója" elnevezéssel illetett Melith István felügyelete alatt. Annak ellenére, hogy külföldi egyetemet (tudomásunk szerint) nem járt, Erdély magas műveltségű neosztoikus főúri elitjébe tartozott. Már az 1580-as években fontos tisztségeket lát el. Báthori Boldizsár, majd Báthori Zsigmond, később Báthori András fejedelem szolgálatában áll. A zűrzavaros években a rudolfiánus irányvonal híve, de Bocskay hívó szavára a mozgalom mellé áll. Bocskay megteszi székelye generálisának, Petki azonban a diplomáciában és az udvari életben sokkal sikeresebb, mint a harcmezőn. Pályafutása csúcsára Rákóczi Zsigmond kancellárjaként ér el. Az új fejedelem, Báthori Gábor azonban nem kedveli, kegyvesztett lesz. Élete utolsó éveiben betegségek gyötrik, ennek ellenére "belesodródik" a fejedelem elleni összeesküvésbe. A felkelés leverése után a brassói szászoknál húzódott meg. Itt halt meg 40 éves korában.

Unitárius lévén szoros baráti kapcsolat fűzte (a szintén versíró) Kátai Mihály kancellárhoz és Péchy Simon püspökhöz. De kapcsolatban állt a Balassiakkal és Rimay Jánossal is. Kegyvesztettsége idején, 1610-ben jelentette meg sztoikus hangvételű certamenjét, régi kifejezéssel: vetekedését (kép jobbra). A művet az "erdélyi nemes ifjaknak" ajánlotta, nevét csak a vers akrosztikonjában tüntette fel (a címlapon nem).