Udvariasság, szokások

Üdvözlés, megszólítás, köszönet

Üdvözlés találkozáskor, vendéglátáskor, koccintáskor

Finnországban az általános tegeződés miatt a leggyakoribb köszönési forma – főleg fiatalok között – a Hei! ’szia!’. Kicsit távolságtartóbb a terve! ’szervusz!’ szintén tegező forma. Hivatalokban vagy alá-fölérendeltségi viszonyban azonban a napszakos köszönéseket szokás használni: Hyvää päivää! Jó napot (kívánok)!’, Hyvää huomenta! ’Jó reggelt (kívánok)!’, Hyvää ilta! ’Jó estét! (kívánok!)’, Hyvää yötä! ’Jó éjszakát (kívánok)!’. Az említett köszönések közül az első kettő, a Päivää! és a Huomenta! magában vagy megismételve is állhat kicsit bizalmasabb stílusban Jó napot! és Jó reggelt! jelentésben.

Vendégek érkezésekor a Tervetuloa! ’Isten hozta’ köszöntést használjuk. Más városban vagy országban tett utazásra találkozáskor a Terveiset Helsingistä! ’Üdvözlet Helsinkiből!’ vagy Terveiset Unkarista! ’Üdvözlet Magyarországról!’ köszöntéssel utalhatunk. Ezt a kifejezést használjuk kirándulásról vagy nyaralásból, vakációról küldött képeslapon is.

Koccintáskor a Terveydeksi! ’Egészségedre!’ vagy Terveydeksenne! ’Egészségetekre!/ Egészségére! /Egészségükre!’ köszöntést használjuk. Bizalmasabb stílusban a Kippis! ’Csirijó!’ köszöntés kíséri a koccintást. Hivatalos vagy ünnepélyes alkalommal a Nostakaamme maljat isännän/emännän kunniaksi! ’Emeljük poharunkat a házigazda/háziasszony tiszteletére!’.

A finneknél még nők között sem szokás egymásnak csókkal való üdvözlése. Ehelyett kézfogással vagy barátságos öleléssel, esetleg vállveregetéssel üdvözölhetjük egymást.

Köszönet

A Kiitos ’Köszönöm!’-re a válasz üzletben Olkaa hyvä! vagy Ole hyvä! Amikor étkezés után megköszönjük az ebédet vagy vacsorát, a háziasszony vagy házigazda szintén a Kiitos-t használja (azaz köszöni a köszönetet), de ilyenkor nem szokás a magyar Egészségedre! kívánságnak megfelelő szót vagy kifejezést használni. A vendéglátást nemcsak távozáskor szokás megköszönni pl. Kiitos kutsusta! ’Köszönöm a meghívást!’ mondattal, hanem a legközelebbi találkozás vagy telefonbeszélgetés alkalmával a Kiitos viimeisestä! ’Köszönöm a legutóbbi/múltkori (vendéglátást)!’.

Vendégségben

Ha vendéget hívunk, vagy minket hívnak meg, a következő mondatot használatos: Tulkaapa joskus kylään! ’Gyertek el egyszer hozzánk!’, amihez persze hozzátartozik a látogatás idejének pontosítása. Finnországban akár vendéget hívunk, akár magunk megyünk vendégségbe, illik nagyon pontosnak lenni (persze ez igaz más alkalmakra is, pl. értekezlet, munkahely stb.). A háziasszonynak egy csokor virágot, a házigazdának egy üveg bort vagy más italt szokás átadni. A virágot a Kukkia ( talon)  emännälle! ’Virág a ház asszonyának! mondat kíséretében adhatjuk át. A lakásban – főleg télen – az előszobában szokás levenni az utcai cipőt. Étkezéskor ne lepődjünk meg, ha héjában főtt krumplit kapunk. Villára szúrva késsel ügyesen leszedhetjük a haját. A tányérunkra azonban lehetőleg csak annyit szedjünk, amennyit biztosan megeszünk, ugyanis a kiszedett ételt nem illik meghagyni.

Finnországban egyébként nem szokás erőszakosan kínálni a vendéget, ezért ha ízlett az étel, és szívesen szednénk belőle még egyszer, nyugodtan fogadjuk el a kínálást, és ne kéressük magunkat, ne szabadkozzunk, mert udvariasságból esetleg nem ismétlik meg a kínálást. Kínálni főleg a kávét szokás többször is, ám ha a miénknél gyengébb, de nagyobb mennyiségben kitöltött nedűből nem kérünk többet, mondjuk meg nyugodtan. Ha huzamosabb időt töltünk egy finn családnál, ajánlatos megfogadni a háziak tanácsát, mely szerint ha éhes a vendég, nyugodtan szolgálja ki magát, egyen-igyon abból, amit a hűtőben talál.

Finnországban jóval kevesebb helyen dohányoznak, mint nálunk. Nyilvános helyeken nem szokás dohányozni, vendégségben pedig feltétlenül kérdezzük meg a háziakat, mielőtt rágyújtanánk.

Ha vendégként meghívnak egy családi szaunába, vegyük megtiszteltetésnek, és fogadjuk el a meghívást. Ha az ember egészséges, a szaunázás nem árthat, sőt kimondottan felfrissít. Ám ha mégis tartunk a túl meleg, túl gőzös vagy túl hosszú ideig tartó szaunázástól, ezt is nyugodtan meg lehet mondani, hisz e tekintetben is az a jellemző, hogy a finn házigazdák nem erőltetik a vendéget.

A finnek jelleméről

A finnek leggyakrabban emlegetett jellemzői a sisukas és a reilu: mindkét szónak nehéz egyetlen magyar megfelelőt találni, de az első jelentése leginkább talán a konokul kitartó, szívós, állhatatos, tántoríthatatlan szavakkal, a második pedig a tisztességes, derék, becsületes, egyenes, őszinte szavakkal írható körül magyarul. Emellett számíthatunk finn partnereink megbízhatóságára, szavahihetőségére: a finn ember ott áll a szavai mögött, amit megígért, azt meg is tartja.

Sokat emlegetik a finnek szótlanságát, amely talán abból az íratlan szabályból ered, hogy nem elég jól viselkedni, azt is tudni kell, mikor szabad megszólalni, és mikor kell hallgatni. Ebből következik, hogy vonaton, buszon például nem szokás kikérdezni útitársunkat családi állapotáról, otthoni körülményeiről vagy utazása céljáról. Az útitársak egymás között is legfeljebb halkan, visszafogottan társalognak, úgy, hogy a szomszédokat ne zavarják. Így aztán természetes, hogy a magyar turisták egymás közötti – itthon megszokott – társalgása szinte hangoskodásnak számít pl. a finn vonaton. Ugyanakkor bátran kérhetünk felvilágosítást vagy segítséget, biztos, hogy szívesen útba igazítanak, ha kell, akár tökéletes angolsággal.

Barátoktól, ismerősöktől nem szokás megkérdezni, mennyit keresnek, egy-egy munkáért mennyit fizettek nekik, vagy hogy férjnél van-e vagy nős-e az illető.

A finn embereket sokan visszahúzódónak, zárkózottnak tartják, ami meglehetősen felületes megállapítás, hiszen a legtöbben melegszívű, barátságos emberek, akik azonban az idegenekhez kicsit lassabban közelednek, mint ahogy Magyarországon ezt megszoktuk. Ez azonban inkább a másik ember tiszteletben tartásából fakad, illetve abból a meggyőződésből, hogy nem szeretnék félrevezetni vagy becsapni a másikat, ezért nem avatkoznak bele kéretlenül mindenféle ügybe, és tanácsot csak akkor adnak, ha biztosak a dolgukban.

Saját szótlanságuk olykor maguk is megmosolyogják, amiről számos vicc tanúskodik:

”Kerran Pekka ja Toivonen menivät metsään ryyppäämään. Kolmantena päivänä Toivonen kysyy:
– Kuule Pekka, eikö meidän pitäisi syödä jotakin?
– Ei kai me olla tänne keskustelemaan tultu, vastaa Pekka. ”

„Egyszer Pekka és Toivonen kimentek az erdőbe inni. A harmadik napon Toivonen megkérdezi:
– Hallod-e, Pekka! Nem kellene már ennünk valamit?
– Csak nem beszélgetni jöttünk ide? – kérdezi Pekka.”

A szótlanság mellett a finnek sokat emlegetett erénye a becsületesség. Korábban a Finnországot megjárt utazók élménybeszámolóiból sohasem maradt ki e tulajdonság megemlítése, mely szerint például vidéken bármit bátran kint lehet hagyni az udvaron, vagy az utcán ott lehet hagyni a kerékpárt, mert senki nem viszi el. E tekintetben mára főleg a nagyvárosokban romlott a helyzet, ehelyett azonban a munkában, az adóbevallásban tanúsított becsületesség, a korrupció igen ritka előfordulása és a közélet tisztasága bármely nép számára példaértékű lehet.

Szórakozás

Ha fiatalok vagy baráti társaság együtt megy el szórakozni étterembe vagy kávéházba, mindenki maga fizeti ki a számláját, és még a pincér sem lesz ideges emiatt. Táncos szórakozóhelyeken ha egy férfi felkér táncolni egy hölgyet, s a nő elfogadja a felkérést, akkor általában két tánc után a férfi partnerét visszakíséri az asztalához (ismerősök vagy barátok akár többet is táncolhatnak együtt), és leülteti a hölgyet. Finnországban – főleg nyáron – sok a táncos szórakozóhely, akár szabadtéren is, és gyakori az is, hogy a nők kérik fel táncra a férfiakat (naistentanssit).

Borravaló

Finnországban az éttermekben a számla összegébe beleszámítják a felszolgálás díját is, ezért sem ott, sem taxiban, sem fodrásznál nem szokás borravalót adni. Ha véletlenül orvoshoz kell mennünk, akkor a vizsgálat végén számlát kapunk, amit helyben kell kifizetni, s ha  kórházba kerülünk, a kórházi kezelésnek is megvan a pontosan megállapított díja, amelyet számla ellenében egyenlíthetünk ki, és a hálapénz szóba sem jöhet.

A nők helyzete Finnországban

Éppen 100 éve annak, hogy Finnországban a nők a férfiakkal azonos jogokkal vesznek részt a közéletben, hiszen már az 1906-os parlamenti reform keretében minden finn állampolgárt teljes körű állampolgári jogokkal ruháztak fel. Így Finnország volt a világon az első, ahol a nők nemcsak a teljes körű választójogot kapták meg egy évszázaddal ezelőtt, hanem egyúttal választhatók is lettek. E törvény megszületését követő évben, 1907-ben tartották az első demokratikus választásokat, és rögtön az első alkalommal 19 nő jutott be képviselőként a 200 tagú országgyűlésbe.

A nőknek választójoggal való felruházása nyomán az eltelt száz év alatt lehetővé vált, hogy egyenjogúan vegyenek részt a társadalmi életben,  beleszóljanak a politikába, a legfelsőbb szinteken is részt vegyenek a döntéshozatalban, és a társadalmi élet minden területén képviseljék a nők szempontjából fontos kérdéseket, így az anyaság és a család ügyét,  a gyermekkor biztonságának megteremtését, és különös figyelmet szenteljenek az oktatási, a szociálpolitikai és az egészségügyi kérdések megoldására.

Gyakran előbb a nőszervezetek kezdtek foglalkozni egy-egy, a nők számára fontos kérdéssel, majd mások is felkarolták az ügyet.  Helsinkiben például a városi könyvtárat az egyik női egyesület, a Suomen Naisyhdistys ’Finn Nők Egyesülete’ alapította meg, azután idővel ez az intézmény fejlődött városi könyvtárrá; de nők kezdeményezték az idősek otthonainak és az óvodáknak a létrehozását, később pedig ezek a szolgáltatások önkormányzati vagy állami fenntartásba kerültek.

A finn parlamentben a nők létszáma magas. Jelenleg a képviselők 37,5%-a nő, s ezzel az aránnyal Finnország a  negyedik helyen áll a világon, csak Ruanda, Svédország és Norvégia előzi meg. (Szégyenkezve említjük meg, hogy a magyar nők  9,1%-os országgyűlési részvételi arányukkal a világranglista 138 helyezése közül  az előkelőnek éppen nem mondható 103. helyen kullognak.)

Míg az 1950-es években országgyűlési képviselőnek nőket csak  mintegy 15%-ban választottak meg, ez a szám az 1990-es évek elejére – fokozatos emelkedés után – szinte megduplázódott, és mára a 40%-hoz közelít.

A finn nők a parlamentben előbb kapták meg a választójogot, mint a helyhatósági választásokon, ahol csak 1917-ben lettek választhatók.

Az 1999-es Európai Parlamenti választások eredményei azt mutatták, hogy a nők a választásokon aktívabbak voltak, nagyobb számban mentek el szavazni, mint a férfiak, s e választás eredményeként az Európai Parlamentben a finneket  44%-ban nők képviselték.

A női választójog 100 éves évfordulójának éve, a 2006-os esztendő ismét a nők sikerét hozta a finn politikában, hiszen a Szociáldemokrata Párt színeiben induló Tarja Halonen asszonyt újabb hat évre köztársasági elnöknek választották.

A finn nők nem elégedtek meg a választójog kivívásával, hanem arra törekedtek, hogy a női egyenjogúság az élet minden területén érvényesüljön. Így sikerült elérni azt is, hogy a finn nők gazdaságilag nagy mértékben aktívak, ami azt jelenti, hogy a bérből és fizetésből élők fele, a vállalkozóknak egyharmada nő, sőt a családi földbirtokokon dolgozó feleségek is ugyanolyan mezőgazdasági vállalkozók, mint a férfiak. A női egyenjogúságnak tehát a gazdasági önállóság, a saját munka és a saját szociális biztonság az alapja.

A családi munkamegosztás terén van még javítani való, hiszen egy vizsgálat szerint a finn nők  másfél órával több időt töltenek el házimunkával, mint a férfiak, és az is kiderült,  hogy a családi munkamegosztás kiegyenlítettsége az iskolázottsággal együtt nő.

A jelenlegi helyzeten bizonyára sokat javít majd a szemléletmód megváltoztatása, amit többek között azzal szeretnének elérni, hogy az iskolákban a háztartási ismereteket – amely főzést, kézimunkázást és kisebb javításokat is magába foglal – lányoknak és fiúknak egyaránt tanítják. A helyzet egyelőre még nem mondható kielégítőnek, mert úgy vélik, hogy  amíg a nők levesporokat, mosószereket vagy pelenkákat reklámoznak, munkahelyen pedig kizárólag „szupernőknek” ábrázolják őket, addig nem lehetnek elégedettek, hiszen ezek a képek a régi sztereotípiákat sugallják, mely szerint a nőknek választaniuk kell a család vagy  a munka között.