Suomi, a tavak és az erdők országa

Finnország a tavak és az erdők országa. A finn táj legjellemzőbb ismertetői: a nyírfával vegyes fenyvesek egybefüggő zöld vonulatát megszakító tavak kékje, a sziklás dombok, s közöttük az irtással kialakított rétek, szántóföldek és települések, melyeket évszázadok alatt nemzedékek szívós munkájával hódítottak el a természettől. Suomi nevéhez  – mintegy közhelyként – az ezer tó országa kifejezés kapcsolódik, ám ez igen pontatlan, hiszen a számítások szerint 188 000 az 500 m²-nél nagyobb tavak száma. A tavakat szigetek, öblök és szorosok teszik hatalmas labirintusrendszerré, melyeknek a partját apró nyaralók (mökki-k) és szaunák pettyezik.

A Finnország északi részén fekvő Lappi, azaz Lappföld a többitől eltérő, sajátos jellegű tája Suominak, melyet a tunturik, a ’tar hegyek’ tesznek változatossá. A 99000 négyzetkilométer nagyságú terület az országnak csaknem egyharmadát teszi ki, a lakosság azonban  igen gyér, s ők is nagyobbrészt a sarkkörtől délre, Rovaniemi környékén élnek.

Az országot délről és délnyugatról határoló Finn-öböl partvidékét szigetek százai kísérik. Közülük a legismertebb Délnyugat-Finnország és Svédország között fekvő Ahvenanmaa (svédül Åland) szigetcsoportja.

Finnország Svédországgal, Norvégiával és Oroszországgal határos, nyugaton a Botteni-öböl, délen a Finn-öböl határolja.

Finnország számokban:

• Terület: 338 145 km²
• Hossza észak–déli irányban (Hanko–Utsjoki): 1157 km²
• Szélessége kelet–nyugati irányban (Närpiö–Ilomantsi): 542 km²
• Legmagasabb pontja: Halti – 1328 m
• Leghosszabb folyója: Kemijoki – 483 km
• Legnagyobb tavai: Saimaa 1377 km², Päijänne 1081 km², Inarinjärvi 1040 km², Pielinen 894 km², Oulujärvi 887 km²
• Legnagyobb szigetei:
  • Tengeri szigetek: Åland 685 km², Kemiö 524 km²
  • Belső szigetek: Soisalo 1638 km²
• A 100 m²-nél nagyobb szigetek száma kb. 179 000.
•  Időjárás: 2004-ben Helsinkiben a januári középhőmérséklet -5,7 °C , a júliusi 16, 6 °C , a lappföldi Sodankyläben pedig a januári -11,3 °C, a júliusi 16,2 °C volt.

Közigazgatás Finnországban:

Finnországban 1997 óta 5 régió (lääni) van, s ezek mellett Ahvenanmaa, azaz Åland külön közigazgatási egységet alkot. A régiók és székhelyeik a következők:

A régiók 20 kisebb közigazgatási egységet, tartományt foglalnak magukba: Uusimaa, Varsinais-Suomi, Kelet-Uusimaa, Satakunta, Häme, Pirkanmaa, Päijät-Häme, Kymenlaakso, Dél-Karjala, Dél-Savo, Észak-Savo, Észak-Karjala, Közép-Finnország, Dél-Pohjanmaa, Pohjanmaa, Közép-Pohjanmaa, Észak-Pohjanmaa, Kainuu, Lappföld, Ahvenanmaa.

2001 elején 448 község (kunta) és ebből 109 város volt Finnországban.

Finnország lakosságának száma: 5 223 442.

Napjainkban egyre többen költöznek a nagyvárosokba, amelyek főleg Dél- és Nyugat-Finnországban találhatók, mivel ott több a munkalehetőség, mint Kelet- és Észak-Finnországban. Így az ország déli területei sűrűbben, míg a keleti és északi területek ritkábban lakottak.

Tájak, városok

Dél-Finnország középső részét Häme tartománya alkotja, ahol a hegyhátak és a dombok között folyók és tavak kéklenek. A tartomány és a régió központja  Hämeenlinna, amelynek  vára már a középkorban állt, s a körülötte kialakuló települést Pietari Brahe kormányzó 1639-ben várossá nyilvánította. Előnyös fekvésének köszönhetően – az ország egyik fő vasútvonala mellett, minden irányból jól megközelíthető helyen – mára nagyvárossá fejlődött. Jean Sibelius szülővárosa ma is sok látnivalót kínál a finn kultúra és képzőművészet iránt érdeklődőknek.

E régió területén fekszik az ország fővárosa, Vaasa Gustav svéd király által 1550-ben alapított Helsinki. A város eleinte csak lassan fejlődött, s bár kereskedelmi szempontból nem volt jelentős, a háborúk miatt jelentős katonai központnak számított. A város korábbi fekvése a Vantaa folyó torkolatában azonban kedvezőtlennek bizonyult, ezért 1640-ben délebbre, a mai belváros közelében fekvő Kruununhakába helyezték át. I. Sándor cár 1812-ben tette meg Helsinkit az ország fővárosává., az egyetemet pedig 1827-ben költöztették át Turkuból Helsinkibe. A meginduló építési munkálatok vezetésével Johan Albrecht Ehrenströmöt és a német származású Carl Ludvig Engelt bízták meg. Helsinki hamarosan közigazgatási, helyőrségi központ és egyetemi város lett. A város fejlődésében fontos szerepet játszott a vasútvonal megépítése,1862-ben Hämeenlinnáig, 1870-ben pedig Szentpétervárig. A XX. század elején csupán százezres lakosságú város különösen a második világháború után meginduló iparosítás nyomán vonzotta az északról és keletről elvándorlókat, s vált igazán nagyvárossá, az ország gazdasági, közigazgatási és kulturális központjává.

A régió kisebb és nagyobb városai szintén sok érdekes látnivalóval várják a turistákat. Helsinkit szinte körülöleli az elővárosból  nagyvárossá terebélyesedett Espoo és Vantaa. Ez utóbbi a Finnországba repülővel érkezők számára vált ismerőssé, hiszen a nemzetközi repülőtér Vantaaban található. Espoo építészetileg hívja fel magára a figyelmet a Tapiola nevű kertvárossal, illetve az Otaniemi városrészben működő Műszaki Egyetem hallgatói központjának szánt, ma továbbképzési és távoktatási feladatokat ellátó Dipoli nevű épülettel, amely szinte belesimul a város központjában emelkedő sziklába és erdős ligetbe. De itt található a Tarvaspää nevű városrészben Akseli Gallen-Kallela egykori otthona, mely múzeumként működik.

A közeli Tuusula a finn művészet kiemelkedő képviselőinek, Eero Järnefeltnek, J. H. Erkkonak, Pekka Halonennek és Jean Sibeliusnak az emlékét őrzi, Hvitträskben pedig a három építész, Saarinen, Gesellius és Lindgren egykori otthona látható.

A  régióban számos középkori templom (Espoo, Hattula, Inkoo, Lohja, Tenhola) látható, amelyeket neves finn festők freskói díszítenek. Ez a vidék a finn üveggyártás központja, hiszen Riihimäkiben és Nuutajärviben készülnek a finn iparművészet világszerte ismert alkotásai. A Világörökség részévé vált Verla gyármúzeum mellett más településeken (Billnäs, Fagervik, Fiskars, Mustio) is látható a régi vashámor.

A régió keleti területén a finn történelemben is fontos szerepet játszó Porvoo városát látogathatjuk meg, melynek óvárosában kézműves műhelyeket, Runeberg kedvenc kávéházát vagy a vízparti faraktárakat láthatjuk. Porvoo a művészek városa is, hiszen itt volt előbb tanár, majd iskolaigazgató Johan Ludvig Runeberg, majd itt született a fia, Walter Runeberg, aki szobrász lett, Ville Valgren szobrász, a környéket is megörökítő festő, Albert Edelfelt, valamint a finn iparművészet egyik úttörője, Louis Sparre.

Ehhez a régióhoz tartozik a sportversenyekről ismertté vált Lahti, továbbá Dél-Karjala központja, a Saimaa hatalmas tórendszerének kikötővárosa, Lappeenranta, ahonnan a Saimaa-csatorna vízi összeköttetést biztosít a Finn-öbölig, és a vízeséséről nevezetes Imatra.

A Nyugat-Finnországi régió székhelye az ország legrégebbi városa, Turku, de ehhez a régióhoz tartozik Tampere és Jyväskylä is. Varsinais-Suomi, Pirkanmaa és Közép-Finnország változatos látványt kínál a látogatóknak, hiszen tengerpart, szigetvilág, folyók, dombok, tavak, szántóföldek és erdők tarkítják a vidéket. Turku történelmi látnivalói, a vár és a katedrális mellett idevonzzák a látogatókat a város érdekes és gazdag múzeumai és kiállítótermei, valamint Luostarinmäki kézműves múzeuma, amely szabadtéri múzeum, és amely a régi, kétszáz évvel ezelőtti Turkut idézi annak köszönhetően, hogy a városnak ez a része megmenekült a tűzvésztől.

A Turku közelében található települések közül látnivalóival kiemelkedik a tengerparti fürdőhely, Naantali, amely az utóbbi időkben a Múmikról vált nevezetessé, továbbá Rauma régi, faházas belvárosával, amely a Világörökség része lett. A 28 hektáron elterülő, 600 épületből álló városka a skandináv országok legnagyobb épen maradt faházas települése. A lakóházak egy része a XVIII. században épült, majd az 1820–30-as években folytatódott az építkezés, de az épületek többsége az 1890-es évekből való neoreneszánsz stílusban. Az öreg házakat mára rendbe hozták, s a kis városrész patinás lakóházaiban ma 800 lakos él. A legelevenebb és lenyüzsgőbb mégis a piac környéke, ahol a régi időkre emlékeztető, korhűen berendezett kis boltokban kínálják a különböző portékákat. A házakon ott láthatjuk a régi cégéreket. A városka egy része múzeumi terület, ahol a lakóházak berendezési tárgyai, a hagyományos életmód eszközei, s a régi mesterségek kellékeinek bemutatása másfél évszázaddal röpíti vissza a múltba a látogatókat.

Pori nevéhez ma már a világ minden részében a dzsesszfesztivál kapcsolódik, de a város könyvtárában működik a Magyar Irodalmi Központ, amely magyar nyelvű és magyar vonatkozású könyveket gyűjt.

Tampere természeti adottságai igen kedvezőek, hiszen két tó, a Pyhäjärvi és a Näsijärvi között, s a tavakat összekötő Tammerkoski zúgó mellett fekszik. A Tammerkoski-hidat Wäinö Aaltonen szobrai díszítik, míg a tamperei katedrális nevezetessége Hugo Simberg és Magnus Enckell freskója. E szép természeti környezetben számos ipari létesítmény kapott helyet. Tampere ugyanakkor az írók és költők városa is, hiszen itt élt és alkotott  Väinö Linna, Lauri Viita, Eeva-Liisa Manner és Yrjö Jylhä.

Jyväskylä Közép-Finnország (Keski-Suomi) központja. Gyorsan fejlődő iskolaváros, hiszen  lakosságának csaknem a fele diák. A város központját a Jyväsjärvi, a Harju, azaz dombhát és az ország egyik legszebb – régi, új és egészen modern épületekből álló – egyetemi kampusza uralja, melynek központi épületét Alvar Aalto tervezte. A Tourujoki két tavat, a Jyväsjärvi-t és a Tuomiojärvit köti össze.

A város közelében található a világörökség részévé nyilvánított petäjävesi templom.

 A Kelet-Finnországi régió központja Mikkeli. A régió a régi Észak-Karjala és Savo tartományt foglalja magába.

Észak-Karjala a kékellő dombok, a kristálytiszta vizű tavak, a zuhatagok, a titokzatos vadonerdők, a tiszta természeti környezet világa, amelynek  szívében, a Pielinen-tó partján emelkedik a finn nemzeti hagyomány részévé vált hegycsúcs: a Koli, amely minden évszakban csodálatos látvánnyal várja a természet szerelmeseit. Tavasszal a madarak érkezése, nyáron a sok-sok mezei és vadvirág, a fenyvesek illata, a zamatos eper, a sokféle kulturális rendezvény, ősszel az úgynevezett ruska-aika, a színek káprázatos pompája, a gomba- és bogyószedés, a halászat és vadászat, vagy akár az őszi viharok a Pielinen-tó partján, amikor aranyszínű, de egyre gyengülő fény teszi lágyabbá a jeges partokat, és kíséri a délre tartó hattyúkat. Csodálatos élmény itt a tél is, amikor a napok egyre rövidülnek, és egyre hosszabb ideig tart a kékesszürke félhomály, s csak a hó világítja meg a kicsiny falvakat. Ilyenkor lehet élvezni a téli sportokat: a sífutás és lesiklás mellett akár a kutyaszánon vagy motoros szánon való közlekedést is ki lehet próbálni.

 Aki felkapaszkodik a Koli csúcsára, az előtt kitárul a finn festészetben is annyiszor megörökített csodálatos panoráma. A Finn Erdészeti Kutatóközpont által működtetett Ukko nevű természetközpont gazdag kiállításokkal várja az érdeklődőket.

Patvinsuo és a Koli környéke nemzeti parknak a részét alkotja. A Koli erdeiben újraélesztették a szénégetés mesterségét. Ez a vidék része a kalevalai runók szülőföldjének, de Kelet-Finnországban található a savonlinnai vár, az Olavinlinna, amely napjainkban nyaranta operafesztiváloknak ad otthont.

Kelet-Finnország egyik természeti látványossága a természetvédelmi területté nyilvánított Punkaharju, amely tavak között hosszan elnyúló, erdős dombhát.

A  régióközponttá kinevezett Mikkeliben volt a második világháborúban Mannerheim marsall főhadiszállása, amire ma múzeum is emlékeztet. A város közelében Visulahti hatalmas szórakoztató parkja található, ahol kicsik és nagyok egyaránt találnak érdeklődésüknek megfelelő látnivalót a Dinoszauriában, a finn történelem nagyjait bemutató panoptikumban vagy az autómúzeumban.

A Kallavesi tó partján fekvő Kuopio Puijo nevű dombjának kilátótornyából megcsodálhatjuk a savoi tájat, majd a város piacán megízlelhetjük a kalakukko nevű helyi különlegességet, a hallal töltött rozskenyeret.

Észak-Karjala központja Joensuu, amely mára jelentős egyetemi központtá vált. Ilomantsiban található Finnország legnagyobb, fából készített ortodox temploma, de a kalevalai hagyományokat is méltóképpen őrzik a Runokylä (szó szerint Versfalu) nevű múzeumban. Lieksában a Pielinen Múzeumban – amely 70 épületből álló szabadtéri múzeum – nemcsak a környék építészetét, hanem egyúttal a favágók, famunkások életét és munkaeszközeit is megismerhetjük. A lieksai templom faszobrait Eeva Ryynänen szobrászművész készítette. A művésznő saját műhelye és az általa készített, faragott templom a Paaterin kirkko a Pielinen-tó partján áll.

Outokumpuban – a finn ásványkincsek egyik fontos lelőhelyén – kő-és ásványfeldolgozó központ található, amely felnőttoktatással is foglalkozik. A vulkánikus kőzetben gazdag Juukában készülnek az országszerte kedvelt kandallók.

 Az Oului régió székhelye Oulu. Ide tartozik Észak-Pohjanmaa és Kainuu tartomány. Ez a terület átmenetet képez Észak és Dél növény- és állatvilága között, de nyugat–keleti irányban is nagy különbségek vannak a régió területén, hiszen a nyugati partvidék svéd hatás alatt állt, míg Kainuuban inkább az orosz hatás volt erős. A megye területén fekszik Kainuu tengere, az Oului-tó.

Oulu a Botteni-öböl partján, az Oulu folyó torkolatánál fekvő, 400 éves város, amely nemcsak ipari, hanem egyetemi város is. Számos múzeuma, szabadtéri múzeuma és a Tietomaa ’Tudásország’ nevű központja – mely kísérleti megfigyelésekre és tudományos kutatásokra nevel – sok érdekes látnivalót kínálnak az érdeklődőknek.

Finnország keleti tartományában – ahol a Belgium nagyságú területen a lakosság népsűrűsége csupán 3,9 fő –, a természet tisztán és érintetlenül őrződött meg. A települések a tartomány 95%-át elfoglaló erdők mélyén húzódnak meg. A vadonerdőket tavak, mocsarak és dombok tarkítják. A földet hat hónapon át hó borítja. A természet pazar látnivalókkal ajándékozza meg az idelátogatókat az Oului-tó partján, Manamansalo természetvédelmi területén vagy a Vuokatti nevű hegy (itt vaara-nak nevezik) csúcsán, amely télen-nyáron síelők paradicsoma (nyáron főleg a síalagút biztosítja a téli sport kedvelőinek a síeléshez szükséges feltételeket).

Kainuu tartományban – Puolankában – található Finnország földrajzi középpontja. Kainuu az erdőből él, ami nemcsak a fakitermelésre, hanem az erdei és mocsári bogyók és gombák összegyűjtésére, s a tiszta és lélekben üdítő környezet turisztikai célokra való kihasználásra is vonatkozik. E vidék egyike a finn nemzeti eposz, a Kalevala szülőhazájának.

Kainuu székhelyén, a fenyőerdők mélyén rejtőzködő Kajaaniban bármerre lépünk, érezzük a természet közelségét. Amikor Pietari Brahe 1651-ben megalapította a várost, alig volt néhány tucat lakosa a Svédország keleti határán fekvő, várral is megerősített településnek. Az 1600-as években felrobbantott vár romjainak kicsiny szigetére ma a Kajaani folyón átívelő hídról juthatunk le. Az Oului-tóba igyekvő folyó hatalmas erejével és megkapó szépségével az egész várost uralja. A vizéből táplálkozó csatornán nyaranta a kátrányszállító csónakosok elevenítik fel a múlt egyik jellegzetes foglalkozását, a kátrányégetés termékének a vadon erdők sűrűjéből a  tengerre való eljuttatását.

A város fontos helyet foglal el az irodalomtörténetben is, mivel az 1800-as években Kajaaniban volt körorvos Elias Lönnrot, aki orvosként és gyűjtőként sok ezer kilométernyi utat tett meg a kainuu-i vadonerdőkben és a távolabbi Karjala falvaiban, majd  kajaani otthonának íróasztalán állította össze a Kalevala első változatát.

A Kajaani város szomszédságában lévő Paltaniemihez tartozó hövelöi házban – mely egykor Elias Lönnroté volt – született 1878-ban a finn irodalom másik kiemelkedő egyénisége, Eino Leino.

Paltaniemi másik nevezetes látványossága az 1726-ban épült „képes templom”, amelyben Emanuel Granberg mennyezeti és falfreskói bibliai történeteket mutattak be az olvasni nem tudók számára.

A város kulturális életének színhelye a Kaukametsä nevű kulturális központ, amely koncertteremnek, népfőiskolának, zeneiskolának és szállodának ad otthont, s az épületegyüttes egy nyári színházat fog közre.

Kajaanit ma iskolavárosnak is szokás nevezni, hisz az egykori szeminárium (tanítóképző) mára az Oului Egyetem tanárképző főiskolájaként működik.

Önálló régió Lappföld, melynek székhelye Rovaniemi. Finnország legészakibb megyéjét külön fejezetben mutatjuk be a 7. leckében.