Oktatási intézmények Finnországban
A kötelező iskolai oktatás 7 éves kortól tizenhat éves korig tart Finnországban, s ennek színhelye az általános iskola (peruskoulu). Ezt megelőzően azonban a finn gyerekek hat éves korukban iskolai előkészítőben tanulnak. Az iskolára való felkészítést óvodák és általános iskolák egyaránt szerveznek. Az iskolai előkészítőben (esiopetus) való részvétel azonban nem kötelező.
A kilenc osztályos általános iskola hat osztálya alsó tagozat (ala-aste), három osztálya pedig felső tagozat (yläaste). Az általános iskolai oktatásban való részvétel kötelező és ingyenes. A helyi önkormányzatok biztosítják minden gyerek számára az iskolai étkezést, és nagyobb távolság esetén az iskolába utazást is. A gyerekeknek joguk van az anyanyelvükön, azaz a finn mellett a svéd vagy számi nyelven való tanuláshoz. A bevándorlók gyermekei előkészítő oktatásban és nyelvoktatásban részesülnek.
Minden gyerek jogosult a saját lakókörzetének általános iskolájába járni. Ha azonban egy másik iskola oktatási kínálatát a szülők megfelelőbbnek tartják, akkor lehetőség van arra is, hogy a lakókörzettől távolabbi iskolát válasszanak a gyermek számára. Az általános iskolák nagy részében zene, nyelv vagy matematika tagozatos osztályokat is szerveznek. Az első idegen nyelvet 3. osztályban kezdik tanulni, a második 7. osztályban következik, de lehetőség van arra is, hogy 5. és 8. osztályban egy további idegen nyelvet is elkezdjenek a tanulók. Ha a gyerek nem tanul tovább középiskolában, akkor még egy évig tanulhat az általános iskola 10. osztályában.
Az általános iskola befejezése után gimnáziumba vagy szakközépiskolába jelentkezhetnek a diákok, s ezt a lehetőséget mintegy 60%-uk ki is használja. A gimnázium (lukio) három éves, de osztályok nincsenek, mert az oktatás kurzusszerű tanfolyamokból áll. Minden kurzus végén vizsgát kell tenni. Egyidejűleg csak néhány tárgyat tanulnak intenzíven egy-egy ciklusban. A tanrendet a diákok maguk alakítják ki, s döntik el, milyen sorrendben veszik fel a kötelező és a választható tárgyakat. A gimnáziumi tanulmányok érettségivel (ylioppilastutkinto) zárulnak. Négy tárgyból kell érettségizni, amelyek közül az anyanyelv kötelező, emellett pedig három választott tantárgyból, amelyek a következők közül választhatók: második hazai nyelv, egy idegen nyelv, matematika, természettudományok. Érettségire egy évben kétszer, ősszel és tavasszal lehet jelentkezni. Az érettségi dolgozatokat egységesen szervezik és értékelik.
A szakközépiskolai oktatás három–öt éves képzés, amely érettségivel vagy szakmai vizsgával zárulhat. Helsinkiben például több mint harminc szakképzési intézményben lehet szakmai – többek között műszaki, közlekedési, idegenforgalmi, vendéglátó-ipari, gazdasági és egészségügyi – végzettséget szerezni. Szakképzési középiskolák természetesen vidéken is nagy számban vannak. Gimnáziumból és szakközépiskolából egyaránt lehet jelentkezni a felsőoktatásba.
A felsőoktatás egyetemeken és főiskolákon zajlik. Finnországban 20 egyetemen – három közigazgatási, 4 művészeti, 3 műszaki – és 30 szakfőiskolán lehet továbbtanulni. Finnország legjelentősebb egyetemi városa a főváros, ahol az ország legnagyobb egyeteme, az 1640-ben Turkuban alapított – később Helsinkibe áthelyezett – Helsinki Egyetem működik, amelynek bölcsészettudományi, teológiai, jogtudományi, orvostudományi, matematikai–természettudományi, magatartástudományi, államtudományi, mező-és erdőgazdasági, állatorvos-tudományi, biológiai és gyógyszerészeti kara is van. A Helsinki Egyetem hallgatóinak száma csaknem 38.000, s e létszámnak csaknem 60%-a nő. Finnország nagy egyetemi városai: Turku, Tampere, Jyväskylä, Oulu, Joensuu, Rovaniemi.
A műszaki oktatás részben egyetemeken, részben főiskolákon zajlik. E szakterület oktatásának fellegvára a Műszaki Egyetem, amelynek központja Espooban van.
Finnországban felsőfokú szakmai oktatást a szakfőiskolákon (amattikorkeakoulu) lehet szerezni. Ezeken a főiskolákon a legkedveltebb szakok a szociális és egészségügyi, a műszaki és a közlekedési. A szakfőiskolákon az elméleti tárgyak mellett a szakmai gyakorlati ismeretek nagyobb szerepet kapnak.
A művészeti egyetemek és főiskolák közül a legismertebb a Helsinkiben működő Képzőművészeti Akadémia, a Sibelius Akadémia, az Iparművészeti Főiskola és a Színházművészeti Főiskola.
Finnországban nagy múltú és jól szervezett a felnőttoktatás is, amely felnőttek gimnáziumaiban, népfőiskolákon (kansanopisto, kansalaisopisto) és munkásfőiskolákon (työväenopisto) történik. Ezekben az intézményekben az egyetemeken elfogadott képzést is lehet szerezni egy-egy tárgyból vagy szakterületből (diplomát azonban nem adnak ki), de nyelvi, művészeti, szakmai vagy szakképzést is nyújtanak. Emellett az egyetemek továbbképző intézetei is szerveznek különböző továbbképzéseket nemcsak diplomások, hanem akár diplomás munkanélküliek számára is.
Finnországban az oktatás és kutatás a nemzeti stratégia egyik leghangsúlyosabb részterülete. Oktatásra jelenleg a GDP 7,8%-át fordítják, s ez kiemelkedő eredményekhez vezetett, amit többek között a 15 éves finn diákoknak az oktatás és az iskolán kívüli tanulás eredményességét mérő nemzetközi PISA-programban (Programme for International Students Assessment) nyújtott teljesítménye is visszaigazolt. E nemzetközi felmérés szerint a finn fiatalok olvasáskészsége és matematikatudása az OECD-országok között a legjobb. Mind az olvasástudás, mind a matematikában mért eredmények azt mutatják, hogy megfelelő oktatási módszerek alkalmazásával ezeken a területeken a problémamegoldó készség a jobb és gyengébb tanulóknál jelentős eredménykülönbség nélkül egyformán kialakítható.
Ugyanebben a felmérésben a finn diákok a természettudományok terén is a legjobbak közé kerültek, de az is kiderült, hogy problémamegoldó készségük az OECD-országok között a második legjobb, s csak igen kicsi (5%) azoknak a diákoknak a száma, akik ebben a korosztályban ezzel az alapkészséggel nem rendelkeznek.
A finn iskolarendszer
Kulturális intézmények Finnországban
A művészeti életnek is sokoldalú és színvonalas hálózata működik Finnországban. A finn művészeti élet központja természetesen az ország fővárosa, Helsinki, amely 2000-ben Európa egyik kulturális fővárosa volt. A kulturális élet azonban nemcsak az ünnepi évben és nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is színes és pezsgő.
Helsinki modern új Operaházzal büszkélkedhet, és itt működnek az ország legnevesebb színházai, a Finn Nemzeti Színház, a Helsinki Városi Színház, a svéd nyelvű Svenska Teatern és Lilla Teatern, amely finn és svéd nyelven egyaránt játszik. Finnország nagyobb városaiban szintén kedvelt és neves színtársulatok várják a színházlátogatókat.
A zenei élet színhelyei a koncerttermek, amelyek szintén minden városban megtalálhatók, s nem egy közülük modern és impozáns épületben kapott helyet.
A finn történeti és képzőművészeti múzeumokkal külön is foglalkozunk, de a kulturális intézményekről szólva említsük meg, hogy az utóbbi években szinte divat lett Finnországban régi gyárépületeket, épületegyütteseket kulturális intézménnyé alakítani. Helsinkiben például a Nokia egykori kábelgyára lett a XXI. századi finn kulturális élet egyik nyüzsgő központja. Kiállításokat, koncerteket, tánc- és színházi előadásokat tartanak itt, de amatőr együtteseknek és művészeknek is helyet biztosítanak.
Turkuban egy régi dohánygyárat varázsoltak újjá a művészetek és a kultúra fellegvárává, és hozták létre az Aboa Vetus & Ars Nova nevű történeti és művészeti múzeumot, amely ma az ország egyik legmodernebb múzeumegyüttese. Tamperében egy régi gépgyár épületeiből az ipari jelleg megőrzésével alakítottak ki nagy alapterületű múzeumközpontot, ahol az állandó és időszaki kiállítások mellett kávéház, étterem, művészeti bolt is csábítja hosszabb időzésre a látogatókat.
Helsinki egykori Teniszpalotájában ma kiállítások várják az érdeklődőket.
A kultúra és a tudomány népszerűsítését, s a kísérletező kedvű gyermekek és felnőttek szórakozását és tanulását szolgálja többek között a régebbi, szintén gyárépületből kialakított oului Tietomaa ’A tudás országa’ nevű kulturális intézmény, ahol a látogatók interaktív módszerekkel ismerhetik meg az embert körülvevő világ titkait és csodáit. Hasonló intézmény a Helsinki szomszédságában, Vantaaban található Heureka nevű tudományos játszóház, ahol ki-ki kedvére válogathat az ügyességi vagy interaktív játékok, a planetárium vagy a tudományos szabadtéri park látványosságai között.
Kedveltek a főváros közelében, az elővárosokban található kulturális intézmények, köztük a Malmintalo ’Malmi-ház’ vagy a Kanneltalo ’Kannel-ház’, amelyek egyúttal a fiatalok művészeti nevelését is szolgálják.
A kulturális intézmények mellett említsük meg a fesztiválokat, amelyeket a legkülönbözőbb művészeti ágakban szerveznek, és amelyek télen és nyáron egyaránt nagy közönséget vonzanak. Ízelítőül felsorolunk néhány nevezetesebbet közülük.
Zenei fesztiválok: Järvenpään Sibelius-viikot ’ Järvenpää-i Sibelius-napok’, Imatra Big Band Festival ’Imatra Big Band Fesztivál’, Kuhmon Kamaramusiikki ’Kuhmoi Kamarazenei Fesztivál’, Kuopio tanssi ja soi ’Kuopio táncol és zenél’, Kaustisen Kansanmusiikkifestivaalit ’Kaustineni Népzenei Fesztivál’, Lahden Kansainvälinen Urkuviikko ’Lahti Nemzetközi Orgonahete’, Naantalin Musiikkijuhlat ’ Naantali Zenei Ünnep’, Pori Jazz, Turun musiikkijuhlat ’Turkui Zenei Ünnep’.
Opera- és énekes fesztiválok: Savonlinnan Oopperajuhlat ’Savonlinnai Operaünnep’, Lasten Laulukaupunki (Salo) ’Gyermekek dalvárosa’, Lohjan Tenoripäivät ’Lohjai Tenornapok’. Gyermekek és felnőttek színházi fesztiválja és előadóművészeti fesztivál: Lasten ja nuorten teatteripäivät (Oulu) ’Gyermekek és fiatalok színházi napjai’, Tamperen Teatterikesä ’Tamperei Színházi Nyár’, Kajaanin Runoviikko ’Kajaani vershét’.
Helsinki fesztiválok: Helsingin Juhlaviikot ’Helsinki Ünnepi Hetek’, Maailma kylässä-festivaali ’(Helsinki– Kaisaniemi park) ’A világ a vendégünk’, amely különböző országok kultúráját mutatja be.
A kétnyelvű Finnország és a finnországi nemzetiségek
Finnország svéd
ajkú lakossága kb. 5,5 százalékot tesz ki, a 2004. évi
adatok szerint számuk kb. 290.000. Az ország hivatalosan
kétnyelvű, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az alig
háromszázezres svéd lakosság minden hivatalos helyen
használhatja az anyanyelvét, az óvodától az egyetemig az
oktatás svéd nyelven is igénybe vehető, a hadseregben svéd
nyelvű egységek is vannak.
Az
iskolákban kötelező az ún. „második hazai” (nyelv),
finnül toinen kotimainen (kieli) tanulása, ami a
finn anyanyelvűek számára a svéd, svédek számára a finn.
Az állami állások betöltéséhez kötelező a második hazai
nyelvből nyelvvizsgát tenni. Kétnyelvűnek számít az a
település, ahol a lakosság 8 %-a vagy legalább 3000 fő svéd
ajkú. A kétnyelvű településeken az utcanevek és
információs táblák kötelezően kétnyelvűek, a többi
településen fakultatív. A táblákon az a nyelv van elöl,
amelyik az adott településen a többséget alkotja. Svédek
elsősorban a délnyugati vidékeken és Helsinki környékén
élnek nagyobb számban. A kétnyelvűség keretében pl. a
mozikban a külföldi filmeket mindkét nyelven feliratozzák.
Hogy a sok szöveg ne takarja el a képet, néhány éve két
külön kópiát használnak, és külön vetítéseket tartanak
finn és svéd felirattal. Különleges státusza van a Turku és
Svédország közötti, svédek lakta szigetvilágnak, Ålandnak
(finnül Ahvenanmaa), mely autonómiát élvez. Az
autonómia többek között abban is megnyilvánul, hogy
szárazföldiek itt letelepedési jogot csak bizonyos feltételek
teljesülése esetén kaphatnak; a szigeteknek saját bélyegük
és zászlójuk van; az itteni fiatalokat nem vihetik el a
szárazföldre katonai szolgálatra; egyedül itt nem kötelező
a finn nyelv ismerete stb.
Néhány nagyobb város és tájegység neve svédül:
Finnország egyéb kisebbségei közül őslakosok a számik, más néven lappok. Összlétszámuk mintegy 80 ezer, Finnországon kívül Norvégiában, Svédországban és Oroszországban élnek. A finnországi lappok kb. ötezren vannak, három nagyobb nyelvjárást beszélnek: az északi vagy norvég-lappot, a koltta-lappot és az inari-lappot, amely az egyetlen nyelv, amit Finnországon kívül máshol nem beszélnek. A három nyelvjárás beszélői csak nagy nehézségek árán értik meg egymást. A lappok kis létszámuk és nyelvjárási megosztottságuk miatt nehezebb helyzetben vannak, mint a svédek, így pl. az anyanyelven történő hivatalos ügyintézés és az iskolai oktatás sem megoldott. Bár az utóbbi időben sokat javult a helyzet, még mindig nagy gond az őslakosok nyelvi és kulturális egyenjogúságának biztosítása. Ma már lehetőség van a hivatalokban, bíróságokon, önkormányzatokon tolmács segítségével ügyet intézni, az alapfokú oktatás teljes egészében anyanyelven folyik, a felső tagozattól kezdve azonban a számi nyelvet már csak tantárgyként tanulják, s a szaktárgyakat finnül. Ugyanakkor a finnországi számik is járhatnak számi nyelvű középiskolába Kautokeinóban (számiul Gouvdageidnu), Norvégiában. Számi szak van az Oului Egyetemen, ahol anyanyelvi tanárokat és kutatókat képeznek, ezenkívül a Helsinki Egyetem finnugor szakán is tanítanak leendő kutatóknak számit. Az Inariban működő Inari Intézet a lapp kultúra terjesztését vállalta magára. A számik hagyományos foglalkozása a réntenyésztés, ami korábban félnomád életmódot kényszerített művelőire. Ma a réntenyésztők is letelepült életmódot folytatnak, motoros szánon kísérik a rénszarvast a legelőkre, mobiltelefonon és interneten tartják a kapcsolatot az otthon maradottakkal. A lappoknak egy külön rétegét jelentik ma már az ún. city-számik, akik magasan képzett értelmiségiek, nagyvárosokban laknak, és a hagyományos számi életmód és kultúra érdekében fejtik ki tevékenységüket. Lappföldet külön fejezetben mutatjuk be (a 7. leckében).
Finnország másik jelentős kisebbségét alkotják a romák, akiknek a száma kb. a lappokéval megegyező. A finnországi cigány nők díszes ruhát hordanak, viseletük messziről felismerhető: földig érő sötét (általában fekete vagy sötétkék) bársonyszoknya, világos (leggyakrabban fehér, rózsaszín vagy világoskék) selyemblúz, és rengeteg, aranyból és ezüstből készült dísz. Mivel az ilyen ruha igen sokba kerül, minden roma nő egy teljes öltözetet az állam költségére készíttethet el. A romák is igyekeznek őrizni nyelvüket és hagyományos kultúrájukat, de létszámuk miatt, valamint mivel nem számítanak őslakosnak, még nehezebb helyzetben vannak e szempontból, mint a számik.
Oroszok leginkább a keleti országrészekben és a fővárosban élnek, számuk 2005-ben hivatalosan 24.000 volt, ám valószínűleg ennél többen vannak, különösen mióta az utazás könnyebbé vált. Sok a vegyes házasság, ahol a feleség orosz, a férj finn. Az ilyen házasságból származó gyermekek általában kétnyelvűek, de finnek vallják magukat.
Az utóbbi években Finnország is befogadó országgá vált, sok politikai és gazdasági menekült érkezett pl. Afganisztánból, Vietnamból, Szomáliából. Az éves befogadási kvóta 2001 óta 750 fő. 2004-ben Finnországban összesen 25.114 menekült élt. Az ideiglenesen Finnországban tartózkodó, nem turista külföldiek száma ugyanebben az évben százezer fölött volt, közülük sokan valójában menekültek. A szomáliaiak pl. 1990-ben még csak 44-en voltak, 2004-ben viszont már 8.209-en, az afgánok létszáma négy év alatt (2000–2004 között) 386-ről 1.588-ra emelkedett. Az ideiglenesen Finnországban tartózkodók összlétszáma az 1990-es 26.255-ről 2005-ben valamivel több mint 114.000-rre nőtt. Az Európai Unió országaiból érkezők száma is természetesen megnőtt, elsősorban a balti államokból érkeznek sokan: 2005-ben a nyelvi nehézségeket is könnyedén leküzdő észtek száma 15.400 fölött volt. A Finnországban élő magyarok vagy házasság útján jutottak új hazájukba, vagy munkavállalókként, ez utóbbiak főleg zenetanárok és orvosok.