21. § A felszólító mód (imperativus)

A felszólító mód jele -k, mely a különböző személyekben különböző személyragokkal kombinálva más és más allomorf formájában jelentkezik.

A Sg2 felszólító módú alakját ugyanúgy kapjuk meg, mint a kijelentő módú, jelen idejű tagadó alakok főigéjét, azaz a Sg1 -n ragjának elhagyásával. Az eredeti -k módjel szóvégen gégezárrá redukálódott, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy bár írásban nem jelöljük, az utána következő mássalhangzót hosszan kell ejteni, pl.: Tule tänne! [tulettänne] ’gyere ide!’. Ha utána magánhangzó következik, vagy nem követi semmi, a finnek a gégezárat akkor is ejtik, ezt a figyelmes hallgató számára kis megállás, szünet jelzi, pl. Anna olla! [anna ’ olla’] ’Hagyjál békén!’ (tkp. ’adj lenni’); Tule! [tule’] ’Gyere!’.

A Pl1 -kaamme/-käämme allomorfja mára szinte teljesen kiveszett a gyakorlatból, helyette a passzívum -taan/-tään formánsos alakját használják ( l. 31. §). Beszélt nyelvben a Pl1 kijelentő és felszólító módú alakja közti különbséget a személyes névmás megléte vagy hiánya jelzi, pl. me mennään 'megyünk' ~ mennään! 'menjünk'.

A többi szám és személy allomorfja az I. tőtípusban – ha van az igében fokváltakozás – mindig az erős fokot tartalmazó tőhöz kapcsolódik, pl. ottaa: ottakoon ’vegyen/vegye’, antaa: antakaa ’adjatok/adjátok’, lukea: lukekaamme ’olvassunk/olvassuk’, kirjoittaa: kirjoittakaa ’írjatok/írjátok’, katsoa: katsokoot ’nézzenek/nézzék’.

A II. tőtípusban minden ige egyformán viselkedik, a felszólító mód személyraggal követett jelét a -da/-dä végződés helyére illesztjük, pl.: juoda: juokoon ’igyon/igya’, syödä: syökäämme ’együnk/együk’, tupakoida: tupakoikaa ’dohányozzatok’, analysoida: analysoikoot ’analizáljanak/analizálják’.

A III. tőtípusban szintén az infinitivus képzőjének helyére tesszük a felszólító mód végződését (NB! nincs kötőhangzó!), pl.: tulla: tulkoon ’jöjjön’, menkäämme ’menjünk’, purra: purkoot ’rágjanak/rágják, pestä: peskööt ’mossanak/mossák’.

A IV. tőtípusban az infinitivus végéről csak az -a/-ä magánhangzót kell levágni, és az előtte álló -t mögé kerül a felszólító mód végződése. A fokváltakoztató igékben gyenge fokot használunk, pl.: haluta: halutkoon ’akarjon/akarja’, kerrata: kerratkaamme ’ismételjünk/ismételjük’, paeta: paetkaa ’meneküljetek’, varata: varatkoot ’foglaljanak/foglalják’.

NB! Felszólító mód mellett a teljes tárgy mindig nominativusban (II. accusativusban) áll, pl. Syö tämä omena! ’Edd meg ezt az almát!’ Lukekaa tämä kirja! ’Olvassátok el ezt a könyvet!’ ( vö. 18. §).

22. § A tiltás

Tiltáskor a felszólító mód töve (Sg2-ban a puszta igető, a többi számban és személyben az imperativus Sg3 vagy Pl3 személyrag nélküli alakja) elé a tiltó ige ragozott alakja kerül. A mai finn nyelvben többes szám első személyben tiltáskor is inkább a tagadó passzív igealakot használják ( l. 31. § ). A tiltó ige ragozása:

Példák a tiltó igealakokra:
Älä juo näin paljon! ’Ne igyál ilyen sokat!’
Älköön Pekka juoko näin paljon! ’Pekka ne igyon ilyen sokat!’
Älkäämme juoko näin paljon! / Ei juoda näin paljon! ’Ne igyunk ilyen sokat!’
Älkää juoko näin paljon! ’Ne igyatok ilyen sokat!’
Älkööt lapset juoko näin paljon! ’Ne igyanak a gyerekek ilyen sokat!’

23. § A feltételes mód (conditionalis) jelen ideje

A feltételes mód jele -isi, melyhez a szokásos igei személyragok kapcsolódnak; Sg3-ban nincs hangzónyúlás.

A feltételes mód jelét a kijelentő mód Sg3 tövéhez kapcsoljuk (a táblázatokban is ezt az alakot adjuk meg); előtte a tővégi -i és -e kiesik, a hosszú magánhangzók megrövidülnek, a diftongusok első eleme kiesik (kivéve az -i végű diftongust, melyből az -i esik ki):

I. tőtípus:

osta-a à ostaisin, ostaisit, ostaisi, ostaisimme, ostaisitte, ostaisivat
anta-a à antaisin, antaisit, antaisi, antaisimme, antaisitte, antaisivat
luke-e à lukisin, lukisit, lukisi, lukisimme, lukisitte, lukisivat
etsi-i à etsisin, etsisit, etsisi, etsisimme, etsisitte, etsisivät

II. tőtípus:

syö à söisin, söisit, söisi, söisimme, söisitte, söisivät
saa à saisin, saisit, saisi, saisimme, saisitte, saisivasaisi
voi à voisin, voisit, voisi, voisimme, voisitte, voisivat

III. tőtípus:

tule-e à tulisin, tulisit, tulisi, tulisimme, tulisitte, tulisivati
mene-e à menisin, menisit, menisi, menisimme, menisitte, menisivät
pur-ee à purisin, purisit, purisi, purisimme, purisitte, purisiva
pese-e à pesisin, pesisit, pesisi, pesisimme, pesisitte, pesisivät

IV. tőtípus:

1. tarvita-típus:
   tarvitse-e à tarvitsisin, tarvitsisit, tarvitsisi, tarvitsisimme, tarvitsisitte, tarvitsisivat
2. haluta-típus:
   halua-a à haluaisin, haluaisit, haluaisi, haluaisimme, haluaisitte, haluaisivat
3. pelätä-típus:
   pelkä-ä à pelkäisin, pelkäisit, pelkäisi, pelkäisimme, pelkäisitte, pelkäisivät
4. paeta-típus
   pakene-e à pakenisin, pakenisit, pakenisi, pakenisimme, pakenisitte, pakenisivat

A feltételes mód tagadása jelen időben: tagadó ige + a feltételes mód puszta töve (tkp. = feltételes mód Sg3):
en antaisi, et lukisi, ei söisi, emme menisi, ette haluaisi, eivät pelkäisi stb.