ADONYINÉ GÁBORI MÁRIA
A SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ GYERMEK
INTEGRÁLT/INKLÚZÍV NEVELÉSE
A salamancai ajánlás
Az inklúzió, az integrált nevelés-oktatás
A speciális nevelési-oktatási szükségletű tanulókról
A mozgáskorlátozott tanulók
A látássérült tanulók
A hallássérült tanulók
Az enyhén értelmi fogyatékos tanulók
A középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók
A beszédfogyatékos tanulók
Az autista gyermek
A tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott tanulók
Az inklúzió (lehetséges) hatásai
Egy alternatív módszer a speciális szükségletű gyermekek komplex fejlesztésére
Irodalom
Linkek gyűjteménye
Feladatok
Fogalmak
Függelék
A SALAMANCAI AJÁNLÁS
Az UNESCO 1994-ben rögzített salamancai ajánlása szerinti alapelv: "az
iskolák minden gyermeket befogadjanak, függetlenül a testi, értelmi,
szociális, érzelmi, nyelvi vagy egyéb állapotuktól: beleértve a fogyatékos
és a tehetséges gyermekeket, az utcagyerekeket és kiskorú foglalkoztatottakat,
a nomád körülmények között élő, a nyelvi, etnikai vagy kulturális kisebbséghez
tartozó gyermekeket, és más hátrányos helyzetű vagy peremterületeken élő
csoportok gyermekeit." (Salamanca Statement on Principles, Policy and
Practice in Special Needs Educations UNESCO 1994, 3)
Az oktatáspolitika számára a salamancai ajánlás azt tartalmazza, hogy "az
inklúzív nevelés olyan megközelítésmód, mely arra ad választ, hogy hogyan
lehet az oktatási rendszereket átalakítani annak érdekében, hogy kezelni
tudják a tanulók közötti különbségeket." (Overcoming Exclusion through
inclusive Approaches in Education. A challenge and a vision. Conceptual Paper
for the Education Sector, UNESCO 2001, 8)
Ez a megközelítésmód a befogadó nevelés elméletét és annak gyakorlati
módszereit állítja a gyermekekkel való intézményes foglalkozás központjába. A
tanároknak heterogén osztályokban kell majd dolgozniuk, ehhez alapfeltétel
az egyes jelenségek interdiszciplináris megközelítésének képessége, a fejlett
személyiség és a tudatos professzionalitás. A pedagógusnak kell átalakulnia a
nevelés megváltoztatása érdekében.(Schiffer, 2005)
A Közoktatási Törvény (1993) 10.§ szerint a fogyatékos gyermeknek joga, hogy
különleges gondozás keretében, állapotának megfelelő pedagógiai ellátásban
részesüljön attól kezdődően, hogy a fogyatékosságát megállapították.
Az együttnevelés ettől kezdve vár megvalósításra. A változás lassú, az
integrált nevelésben részesülő sajátos nevelési igényű tanulók aránya
sokáig mindössze 3 százalék volt közoktatási intézményeinkben.
Az Emberi Jogok Nemzetközi Törvénye (1948) az alapvető emberi jogok
gyakorlására szólítja fel a nemzeteket. A Kartához hazánk is csatlakozott,
tartalma a Magyar Köztársaság Alkotmányában szervesült. Az Alkotmányban
foglaltak megvalósítása felé törekedve nemzetközi próbálkozások,
szerveződések, megvalósult eredmények, csatlakozási pontok tárulnak elénk.
Az Európai Unióban 1996-ban alapították a legfontosabb nemzetközi érdekvédelmi
szervezetet, az Európai Fogyatékosügyi Fórumot (European Disability Forum =
EDF). Ez a szervezet véleményezési jogot gyakorol a fogyatékkal élő embereket
is érintő jogszabályok kidolgozásakor és végrehajtásakor. Az EDF munkáját
bizottságok segítik.
Az EDF kampányokat szervez. Ilyen például az évente december 3-án rendezett "A
Fogyatékossággal Élők Európai Napja". A rendezvényen történik az Akadályok
Megszüntetése Díj átadása. A díjat az kapja, aki a munkában egyenlő esélyeket
teremt dolgozóinak (pl. az a munkaadó, aki támogatta dolgozóinak a jelnyelv
megtanulását siket munkatársuk kedvéért).
Az Ifjúsági Innovációs Versenyen magyar siker is született: 3 magyar diák
lett világelső Braille-dokumentumok számítógépes feldolgozásával kapcsolatos
pályamunkával. Következő évben vakok számára fejlesztettek ki számítógép
segítségével megjeleníthető szövegolvasó programot egy speciális egér
kialakításával.
2003 a Fogyatékos Emberek Európai Éve volt. Épek és sérültek bevonásával
tízezernél is több rendezvényt szerveztek a sérült emberek jogainak
megismertetése érdekében. A fogyatékkal élőknek társadalom értékeihez
való hozzájárulását, a problémák felfedését és a diszkrimináció formáit
vonultatták fel. (A fogyatékossági folyamat a WHO szerint; Kullmann, 1999)
AZ INKLÚZIÓ, AZ INTEGRÁLT NEVELÉS-OKTATÁS
Az integrált nevelés-oktatás feltételeit az alábbi fő csoportokban
foglalhatjuk össze (Baron - Bolton, 2000):
A pedagógus legyen kapcsolatban a gyógypedagógussal, aki a sajátos nevelési
igényű tanuló speciális igényeit, fejlesztését szolgáló tanítási-tanulási
módszereket, a szükséges technikai, szemléltető eszközöket, segítő eljárásokat
jól ismeri.
A pedagógus és asszisztense akkor jár el megfelelően, ha a sajátos nevelési
igényű gyermek érdekében gyógypedagógiai tudást szerez.
Alapismeretekkel kell rendelkeznie a tanulást akadályozó körülményekről, a
részképesség-zavarokról és a fogyatékossági típusokról.
A csoporttársak, osztálytársak befogadó viselkedése is befolyásolja a
tanulásban gátolt gyermek eredményeit. Alacsony létszámú osztályban kedvező
feltételek adódnak nevelőnek, gyermeknek egyaránt az intenzív fejlesztéshez.
Sokat segít a szülők bevonása a fejlesztő tevékenységbe, a felzárkóztatás
pillanatnyi állapotába, a tanuló haladásába.
Az integráció mellett szól, hogy a pozitív magatartásminták közvetítésének
lehetőségei gazdagok ilyen közösségben. Nem kell elszakadni a családtól, a
megszokott környezettől, nem a képességek hiánya kerül középpontba, inkább
a szolidaritás és a szociabilitás képességek együttese - épek és fogyatékosok
részéről egyaránt.
A nevelési-oktatási szempontú integráció fajtái az alábbiak:
Lokális vagy fizikai integráció a legegyszerűbb változat. Az épület közös,
de az ép és fogyatékkal élő gyermekek közt nincs strukturális vagy
tevékenységbeli kapcsolat. Az iskolában elkülönített részen egy gyógypedagógus
foglalkozik a sajátos nevelési igényű gyermekekkel. Magyarországon a logopédiai
osztályok ilyenek.
Szociális integráció esetében a külön oktatott gyermekeket szociális
kapcsolatok kialakítására bátorítják, foglakozáson kívül - pl.
kirándulásokon, szünetekben, séták alkalmával, étkezéskor - a csoportokat
együtt tartják. Csak az oktatás idejére válnak külön a sajátos nevelési
igényű és ép gyermekek.
Funkcionális integráció:
- A részleges integráció előfeltétele a lokális és a szociális integráció.
A sajátos nevelési igényű gyermekek idejük és a foglalkozások, a tanórák egy
részét együtt töltik az egészséges gyermekekkel.
- A teljes integráció akkor történik, amikor a sajátos nevelési igényű gyermek
minden foglalkozást társaival együtt látogat.
- Spontán (hideg) integráció: a sajátos nevelési igényű gyermek jelen van a
többségi osztályban, mert az osztályfőnök "jóindulatú", de valódi segítségben
nem részesül, a tudatos fejlesztés elmarad.
- Beilleszkedés (integráció): egyszerű beilleszkedés, szűkebb értelmű
integráció, a többségi intézménybe felveszik a sajátos nevelési igényű
tanulót, de nem ismerik sajátos szükségleteit, ezért beilleszkedési
(asszimilációs) viselkedést várnak el tőle. A probléma megoldása a szülőre
és a gyógypedagógusra hárul.
- Befogadás (inklúzió): a gyermeket a lakóhelyéhez közeli többségi
intézménybe veszik fel, ezek mindegyike felkészül a befogadásra. Az iskola
életét, értékeit, módszereit, személyi és tárgyi feltételeit minden gyermek
nevelési szükségleteinek kielégítéséhez alakítják. Gyógypedagógus közvetlen
és közvetett segítségével, a szülő, a pedagógus, segítője és a gyermek
együttműködésével folyik a nevelés. Minden gyermek speciális szükségletének
figyelembe vétele megszünteti a szegregációt, az izolációt.
A testi, mozgásszervi, értelmi, beszéd és más fogyatékossággal élők a Tanulási
Képességeket Vizsgáló Szakértői Rehabilitációs Bizottsághoz (TVSZB), míg a
beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő gyermekek szülei a
Nevelési Tanácsadóhoz fordulhatnak segítségért. A pedagógusok és segítőik
pedig az eredményes integrálás érdekében a régiek mellé új kompetenciákkal
barátkoznak.
A terápiák sorában kiemelkedő a kórház-pedagógia, mert elhivatott pedagógusok,
asszisztensek és pedagógusjelöltek beteg gyermekeknek tartanak hidat a
visszatéréshez, a családba, az iskolába. Igazán egyszerű eszközökkel
dolgoznak: a tananyagnak a kórterembe vitelével, személyes törődéssel,
nehéz pillanatokban mesével, énekkel, rajzolással, gyógyító beszélgetéssel.
A Közoktatási Törvény nyilatkozik a magántanulókról és a tartósan beteg
gyermekek oktatásáról, de a nekik járó normatíva, a kórházi nevelést-oktatást
(iskolával, szülővel kapcsolattartást) végző önkéntes pedagógusok és/vagy
asszisztenseik munkabérének ügye még nem oldódott meg.
Alapítványok, egyesületek állnak a nevelési-oktatási problémákkal küzdő
családok, gyermekek, integrálást vállaló vagy inklúzív pedagógiát folytató
pedagógiai intézmények mellé.
A nemzetközi statisztikák nem adnak világos képet a sérült lakosság
arányairól. Jól követhető azonban, hogy az Európai Unióban 380 ezer
foglalkoztatott fogyatékos él (ENSZ-Disability). Magyarországon sem
megbízhatók a statisztikai adatok a létszámot illetően. A fogyatékkal
élők egyesületei, alapítványai és a népszámlálás adatai nem egyeznek.
(Fogyatékosok helyzete Magyarországon, Népszámlálás, 2001.) Az utóbbi két
évtizedben felgyorsult az a nemzetközi folyamat, mely a fogyatékkal élő
fiatalok képzésére vonatkozóan az integrált nevelést-képzést szorgalmazza.
Az integráció mellett szóló érvek (Hirzel és mtsai, 1994.):
- pozitív szociális magatartásmintákat közvetít;
- igényesebb követelmények támasztásával az egész közösség javát szolgálja;
- a speciális iskolától távol lakó gyermeket nem lehet a családtól, megszokott
környezetéből kiszakítani, hiszen lehet, hogy nagyobb törést okozna az
elszakítás, mint amennyi pozitívumot adhatna a speciális képzésre felkészült,
szegregált intézmény.
- A tanárok munkaszituációja az integrált koncepció megvalósításakor a
megszokottakhoz képest jelentősen változik:
- az általános iskolai és a gyógypedagógiai tanárok speciális feladatkörökkel,
együttműködve dolgoznak, a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek oktatásának
egyes feladatait a tanárok felosztják egymás között,
- az osztályok és a csoportok tanulói összetétele az oktatási területeknek
(tantárgyaknak) megfelelően változik.
- az együttműködés biztosítja a más tanárok oktatók munkájába való
betekintést,
- a szülőkkel stb. tartott kapcsolatot a tanári team ápolja.
Érvek az integráció ellen:
- az új szervezési formák a pedagógusokból ellenérzést váltanak ki;
- a hibás integráció inkább árt, mint használ,
- a gyógypedagógiában megszokott feltételek hiánya formális integrációt
eredményezhet,
- ha a sajátos nevelési igényű gyermeket sok negatív benyomás éri,
sérülhet a személyisége,
- ez az oktatási forma jobban megterheli a pedagógust,
- több odafigyelés szükséges a gyermekekre,
- a nevelőnek a gyermekek egymással való elfogadtatását is meg kell oldania,
- nem mindenki integrálható,
- problémát okozhat az épületek akadálytalanítása, a technikai segédeszközök
beszerzése.
Az épületek akadálymentességének biztosítása nem kizárólag építészeti
feladat.
Az akadálymentesítés mindazokat a tevékenységeket magába foglalja, amelyek
eredményeként a mozgássérült, a látásban, hallásban akadályozott emberek
alkalmas épített környezetben élhetnek. Mindez magában foglalja az épületekbe
való bejutást, az önálló közlekedés lehetőségét, az épületben és az azon
kívül található tárgyak tervezését, kivitelezését, az információk érthetővé
tételét, az eligazodást és a kielégítő kommunikációt.
Az épültek akadálymentesítéséről nemzetközi szabványokat alakítottak ki.
Hazánkban akadálymentesítést elsősorban a rekonstrukciós építkezéseken és
új épület(rész) kialakítása során végeznek. A hiányosságok miatt az a
mozgássérültek javaslata, hogy megyénként csak szakértői bizottságok
egyetértése nyomán kapjanak a tervdokumentumokban foglaltak megvalósítására
engedélyt az építtetők. A mozgássérültek kedvezményes kölcsön-konstrucióiból
kevés van, a támogató szolgálatok fenntartásának keretei is csökkentek
2005-ben.
A mozgássérültek és életállapotuk miatt korlátozottak a középületekbe, a
kulturálódás színhelyeire és az oktatási intézményekbe alig, vagy egyáltalán
nem jutnak be.
1976-ban az USA-ban, 1981-ben Angliában hozott új oktatási törvények a
fogyatékossági kategóriák helyébe a speciális nevelési szükségleteket
jelölték meg. Az UNESCO a törekvéseket támogatta. Spanyolországban, Dániában,
Olaszországban, Ausztráliában is követték ezeket az intézkedéseket. A
törvények változtatása új intézményi feltételeket követelt. (Kőpatakiné
Mészáros Mária szerk. 2003.)
Ki kellett építeni a gyógypedagógiai szakszolgálatokat, változtatni kellett
a pedagógusok alapképzésén, utazó gyógypedagógusokat kellett képezni,
osztálylétszám korlátozása vált szükségessé, át kellett építeni az igényeknek
megfelelően az épületeket, a tantervek rugalmassága követelmény lett, és a
szülők a döntéshozatalban részt vesznek ezután.
Az alap- és alsó középfokú oktatásban részt vevő sajátos nevelési igényű
tanulók aránya százalékban (Ferenciné Ivicz Ilona előadása alapján)
Ország: Új-Zéland
Vak, gyengénlátó: 0,13
Siket, halláskárosult: 0,11
Testi és mozgásfogyatékos: 0,10
Enyhe értelmi fogyatékos: 0,03
Ország: Törökország
Vak, gyengénlátó: 0,02
Siket, halláskárosult: 0,09
Testi és mozgásfogyatékos: 0,01
Enyhe értelmi fogyatékos: 0,27
Ország: Finnország
Vak, gyengénlátó: 0,02
Siket, halláskárosult: 0,15
Testi és mozgásfogyatékos: 0,20
Enyhe értelmi fogyatékos: 0,46
Ország: Olaszország
Vak, gyengénlátó: 0,04
Siket, halláskárosult: 0,09
Testi és mozgásfogyatékos: 0,18
Enyhe értelmi fogyatékos: 0,92
Ország: Írország
Vak, gyengénlátó: 0,07
Siket, halláskárosult: 0,18
Testi és mozgásfogyatékos: 0,26
Enyhe értelmi fogyatékos: 1,03
Ország: Magyarország
Vak, gyengénlátó: 0,05
Siket, halláskárosult: 0,11
Testi és mozgásfogyatékos: 0,04
Enyhe értelmi fogyatékos: 3,56
Az integrációban leginkább Finnország, (13,8%), Csehország (11,7%) és Málta
(11%) jár elől.
Magyarországon az érintett, a közoktatásban részt vevő fiatalok
aránya:
ép tanulók: a populáció: 80-85 %-a
többlettámogatást igénylők: 10-15 %
különleges gondozásra szorulók: 5-10 %
A sajátos nevelési szükségletű gyermekek intézményi nevelése érdekében a
pedagógiai szakszolgálatok járnak el. A pedagógiai szakszolgálat
intézményeinek csoportjai a következők:
- hatósági igazgatási jellegű tevékenységet folytathatnak a tanulási
képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok, melyeknek feladata a fogyatékosság szűrése, javaslat tétele a gyermek, a tanuló különleges gondozás keretében történő ellátására;
- a nevelési tanácsadók.
A többi intézmény feladata a hatósági intézkedések végrehajtása:
- a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás feladata a
testi-, az érzékszervi-, az értelmi-, a beszédfogyatékos, autista vagy
pszichés fejlődési zavaraiból adódóan az oktatási, nevelési folyamatban
tartósan vagy súlyosan akadályozottak korai fejlesztése (0-6 éves korig)
a szakértői bizottság szakvéleménye alapján.
- A képzési kötelezettek ellátása, fejlesztő felkészítés: azoknak a sajátos
nevelési igényű gyermekek fejlesztése 5 éves kortól, akik a
tankötelezettségüket hagyományos iskolarendszerben nem tudják teljesíteni
súlyos halmozott fogyatékosságuk miatt.
- A logopédiai ellátás feladata a beszéd, a beszédindítás, beszédhibák
javítása, nyelvi-kommunikációs zavarok javítása, diszlexia megelőzése.
- A nevelési tanácsadás feladata a beilleszkedési, tanulási, magatartási
nehézséggel küzdő gyermek problémáinak feltárása, ennek alapján szakvélemény
készítése, a gyermek rehabilitációs célú foglalkoztatása a pedagógus és a
szülő bevonásával, továbbá az óvoda megkeresésére szakvélemény készítése az
iskolakezdéshez, ha a gyermek egyéni adottsága, fejlettsége azt szükségessé
teszi.
- A gyógytestnevelés feladata a gyermek, a tanuló speciális egészségügyi célú
testnevelési foglalkoztatása, ha az iskolaorvosi vagy szakorvosi
szűrővizsgálat gyógy- vagy könnyített testnevelésre utalja.
- A továbbtanulási és pályaválasztási tanácsadás: feladata a tanuló
adottságainak, tanulási képességének, irányultságának szakszerű vizsgálata,
és ennek eredményeképpen iskolaválasztás ajánlása.
A SPECIÁLIS NEVELÉSI-OKTATÁSI SZÜKSÉGLETŰ TANULÓKRÓL
Az 1998. évi XXVI. Törvény a fogyatékos személyek jogairól és
esélyegyenlőségük biztosításáról a fogyatékos személyek teljes társadalmi
integrációját fogalmazza meg, beleértve az oktatást, a foglalkoztatást, a
társadalom megismertetését a fogyatékkal élőkkel, társadalmi elfogadottságuk
megerősítését.
A definíció szerint:
"4. § a) Fogyatékos személy: az, aki érzékszervi- így különösen látás-,
hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős mértékben vagy
egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően
korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben
való aktív részvétel során.
Látási fogyatékos: 23. § (1) a) segédeszközzel vagy műtéti úton nem
korrigálható módon látóképessége teljesen hiányzik vagy aliglátóként
minimális látásmaradvánnyal rendelkezik és ezért kizárólag tapintó-halló
életmód folytatására képes
Hallási fogyatékos: 23.§ (1) b) hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a
beszédnek hallás útján történő megértésére és spontán elsajátítására
segédeszközzel sem képes és halláskárosodottsága miatt a hangzó beszéd
érthető ejtése elmarad.
Értelmi fogyatékos: értelmi akadályozottsága genetikai, illetőleg magzati
károsodás vagy szülési trauma következtében, továbbá tizennegyedik életévét
megelőzően bekövetkező súlyos betegség miatt középsúlyos vagy annál nagyobb
mértékű.
Mozgásszervi fogyatékos: 23. § (1) d) a mozgásrendszer károsodása, illetőleg
funkciózavara miatt helyváltoztatása a külön jogszabályban meghatározott
segédeszköz állandó és szükségszerű használatát igényli.
Halmozottan fogyatékos: 23. § (1) a)-d) pontban meghatározott súlyos
fogyatékosságok közül legalább két fogyatékossága van.
Autista személy (fogyatékos, mert állapota tartósan vagy véglegesen fennáll,
továbbá önálló életvitelre nem képes vagy mások állandó segítségére szorul):
állapota a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavara miatt, az
autonómia-tesztek alapján súlyosnak vagy középsúlyosnak minősíthető".
(http://www.weborvos.hu)
Az eltelt évek folyamán a "fogyatékos" állapotjelzőt a pedagógiai
szóhasználatban a "sajátos nevelési igényű" vagy a "speciális nevelési
(oktatási) szükségletű" terminus technicus váltotta fel.
Az Oktatási Miniszter 2/2005. (III. 1.) OM rendelete a sajátos nevelési
igényű gyermekek, tanulók óvodai nevelésének, iskolai oktatásának
irányelveiről szól.
Úgy rendelkezik a dokumentum, hogy a Nemzeti Alaptanterv a sajátos nevelési
igényű tanulók iskolai oktatásának is alapdokumentuma. Az Irányelv a sajátos
nevelési igényű tanulók esetében a tartalmi szabályozást és gyermeki
sajátosságokat hangolja össze. Ennek érdekében a tartalmak módosíthatók,
elhagyhatók, egyszerűsíthetők, más területek ugyanakkor bevonhatók, az
időbeli határok nagyobb mértékben kiterjeszthetők. Cél a sérült funkciók
helyreállítása, újak kialakítása, az épek bevonása a hiányok pótlása
érdekében, speciális eszközök elfogadtatása, sikerorientált képzés
megvalósítása. Ennek érdekében speciális tanterv, tankönyvek, tanulási
segédletek, speciális gyógyászati, és életvitelt segítő technikai eszközök
használata szükséges.
A mozgáskorlátozott tanulók
A mozgáskorlátozottság szomatopedagógiai értelmezése szerint azokat a
személyeket soroljuk ide, akiknél a tartó és/vagy mozgató szervrendszer
veleszületett vagy szerzett sérülése, károsodása és/vagy funkciózavara
következtében a mozgásos tapasztalatszerzés, a szocializáció jelentős és
maradandó akadályozottsága áll fenn.
A mozgássérültek pedagógiai szempontú csoportosítása:
- A végtagredukciós fejlődési rendellenességek és szerzett végtaghiányok
kórcsoportjába tartozó mozgássérült tanulók mozgásnevelése irányulhat a
felső művégtag használatára, az alsó művégtag, a támbot és a mankó
használatára stb.
- Társas beilleszkedésük érdekében a manipuláció, az önellátás alakítása a
tanuló, a szülő és a gyermek közös feladata, így készül az önálló és
önrendelkező életre.
- A petyhüdt bénulást okozó kórformák közül néhány (pl. Heine-Medine, spina
bifida, harántsérülések, DMP) mozgásnevelésüknél szükséges a neurohabilitáció
(14 hónapig), segédeszközök (pl. ortopéd cipő, járógép, támasztóeszközök)
használata, járóképesség, helyzetváltoztató mozgások alakítása stb.
Szociabilitásuk fejlődik a közösségi hatások eredményeként. Segítő környezeti
feltételek közt alakul önellátásuk, szokásaik.
- A korai agykárosodás utáni mozgás-rendellenességek típusainál (spasztikus,
athetotikus, ataxiás) szükséges mozgásnevelési feladatok: a neurohabilitáció
(14 hónapig), reflexgátló testhelyzetek, járóképesség fejlesztése,
segédeszközök használata, stb. A terápiáról orvos gondoskodik. A korai
agykárosodás kommunikációs gondokat is okozhat. Pedagógiai feladat a korai
beszédnevelés, szakmai feladatot lát el esetükben a logopédus,
beszédkésztetést végezhet. A megismerő tevékenység területén fontos feladat
az érzékelés, észlelés fejlesztése. Szociabilitásuk fejlesztése szempontjából
az integráció nevelő hatású lehet, a pedagógiai feladatok pedig hasonlóak a
petyhüdt bénulást okozó kórformákkal élő tanulókéval.
- Egyéb, maradandó mozgásállapot-változást, mozgáskorlátozottságot okozó
kórformák (pl. luxatio coxae, osteogenesis imperfecta, arthrogryposis)
esetében a kommunikáció gátoltságára nem kell különös figyelmet fordítani. A
mozgásnevelésben orvosi és fizioterápia szükséges a járóképesség,
helyzetváltoztató mozgások fejlesztéséhez. Megismerő tevékenységükhöz
speciális feltételek járulnak, szociabilitásuk az integráció körülményei
közt segíti személyiségük fejlődését.
- A halmozott sérüléssel járó különböző kórformák egyedi segítési módokat
kívánnak, az érintettek szociabilitásának fejlesztése kiemelt feladat.
A szomatopedagógiai tanár munkája az iskola akadálymentesítésétől a környezeti
adaptáción át az egyéni tanulási eszközök használatának segítéséig terjed.
A tanuló mozgásnevelése egyéni vagy csoportos formában történik. Fontos
feltétel az úszás-oktatás és a speciális sportolás megszervezése. A
szomatopedagógus helyett gyógytornász (egészségügyi felsőoktatásban nyert
diplomát) is felkérhető a feladatra.
A tantárgyi oktatás egyéni korrekciós foglalkozások szervezésével, egyéni
fejlesztési programokkal, differenciált feladatokkal lehetséges. Megváltozott
feladatidő, módosított feladatlapok, gépi írás, számítógép alkalmazása válhat
szükségessé. A tapasztalatszerzés mássága miatt a mozgásában korlátozott
tanulónak a környezetről, önmagáról szerzett tudása eltér a megszokottól,
ami az átlagostól eltérő pszichés, szociális és fizikai szükségleteket
idézhet elő.
A látássérült tanulók
A látássérülés a szem, a látóideg vagy az agykérgi látóközpont sérülése
következtében kialakult állapot. Magyarországon, a teljes populáción belül
a látássérültek aránya kb. 4 ezrelék, közelítőleg 90 ezer fő, ebből 45 ezer
regisztrált járadékos, súlyos látássérült. Idős korban az arányok romlanak:
minden harmadik embert érinti a látássérültség állapota.
Gyógypedagógiai szempontból látássérült az, akinek látásteljesítménye
(vízusa) az ép látáshoz (vízus: 1) viszonyítva két szemmel és korrigáltan
(szemüveggel) is 0- 0,33 (látásteljesítmény 0-33%) közötti.
Vakok azok a tanulók, akiknek látóképessége teljesen hiányzik
(vízus: 0).
Aliglátók azok a tanulók, akik minimális látásuk miatt fényt érzékelnek,
ujjolvasók, nagytárgylátók (vízus: fényérzés - 0,1).
Gyengénlátók, akiknek az életvitelét nagymértékben korlátozza a csökkent
látásteljesítmény (vízus: 0,1-0,33).
Tapintó-halló életmód a vak, a gyakorlatilag vak, és az aliglátó tanulókat
jellemzi (akusztiko-taktilis oktatás). A látásukat praktikusan használó
aliglátók és a gyengénlátó tanulók látó-halló (tapintó) életmód szerint
élnek.
Gyengénlátók (súlyos: V = 0,1 - 0,2; enyhe: V = 0,2 - 0,33 jobbik szemen
szemüveggel) látó típusú oktatásban vesznek részt.
A látás hiányossága befolyásolja a személyiség fejlődését. A pedagógusnak
tájékozottnak kell lennie a látássérültség fokáról, okáról, a szemészeti
állapot prognózisáról, a gyermek intelligenciájáról, személyiségvonásairól.
A látássérültséghez társulhat egyéb fogyatékosság is (mozgás-, hallás- és
értelmi fogyatékosság, részképesség-kiesés, autizmus). A pedagógiai
eszközöket, módszereket a tanulók állapotából adódó egyéni szükségletekhez
kell igazítani.
A látássérült tanulók számára is az általános, korszerű alapműveltséget és
a látássérültségből fakadó hátrányok leküzdését, ezért az ép érzékszervek
fejlesztését támogatja az integrált nevelés-oktatás.
A látás hiánya pszichésen is megterhelő. Egyéni bánásmóddal, a közösség
támogató magatartásával lehet javítani a tanuló helyzetét. A pedagógus
fejlesztheti az önállóság iránti igényt, főként az önkiszolgálás terén,
a működő érzékszerveket fokozottan kihasználtatja, akarati tulajdonságokat
erősíti, kapcsolatépítésben segíti, az önbizalom és az önkritika képességét
erősíti látássérült tanítványában.
A gyógytestnevelés is hangsúlyos program. Emellett a közlekedés szabályainak
biztonságos betartására sarkalljuk a látássérült gyermeket, a tájékozódási
támpontok szerinti tájékozódást, a fehér bot használatának elsajátítást
támogatjuk.
A Braille-féle pontírásrendszer megtanulásának eszközeit a közoktatási
intézmény is biztosítja. Az idegen nyelv tanulásában a hallás utáni
nyelvtanulás nagy jelentőségű. A geometria tanítása szerkesztés helyett
modellezés útján történik. A mozgás harmóniájának kialakulásához a tánc
oktatása segít.
Az informatika fejlődésével az írott szövegek "megszólalnak", ezért kiemelt
jelentőségű önálló ismeretszerzéskor a számítógép eszközként való használata.
A hallássérült tanulók
Hallássérült a gyógypedagógiai értelmezés szerint az a személy, akinek
hallásvesztesége oly mértékben korlátozza a fejlődési, nevelési és tanulási
lehetőségeit, hogy az eredményes fejlesztéshez gyógypedagógiai támogatás
szükséges. Mivel a hallásvesztéssel arányosan akadályozott az anyanyelv -
a beszéd - kialakulása, a speciális nevelési szükséglet elsősorban a
természetes beszédelsajátítás feltételeinek megteremtésében jelentkezik.
A hallássérült tanulók csoportosítása:
A siket tanulónál súlyos fokú hallásveszteség (a beszédtartományban mért
veszteség 90 dB alatti) áll fenn. A hangzó beszéd spontán kialakulása nem
lehetséges, elsajátítása súlyosan nehezített, a nyelvi kommunikáció
általánosan akadályozott.
A nagyothalló személy esetében a beszédtartományban mért hallásszintek
átlaga
- enyhe nagyothallás esetén 30-45 dB,
- közepes nagyothallás esetén 46-65 dB,
- súlyos nagyothallás esetén 66-90 dB) akadályozott a hangzó beszéd
elsajátításban és értésében. Mértéke a súlyos kommunikációzavartól a
normál nyelvhasználat megközelítése szintjéig terjedhet.
A hallásukat műtéti úton helyreállított hallássérült tanulóknál közel ép
hallás érhető el. Fejlesztésükre kiváló az ép hallásúak közege.
A hangos beszéd kialakulása után hallássérültté vált tanulók az
állapotváltozást nehezen dolgozzák fel, a kompenzációs csatornák
kialakításához fokozott segítséget igényelnek, ezért igen fontos a megfelelő
végzettségű gyógypedagógus segítő tevékenysége.
A súlyos fokban hallássérült és nyelvi kommunikációjukban nagyfokú elmaradást
mutató gyermekeknél hosszabb bevezető és kezdő szakasz (6 év) szükséges. Az
intenzív nyelvi kommunikációs fejlesztő szakasz három évet vesz általában
igénybe (olvasás technikája, írás technikája, tudatos anyanyelvtanulás
előkészítése).
A jelnyelv fontos kommunikációs eszköz, amelyre azért is nagy szükség van,
mert az integráció akadálya a szókincs fejletlensége. Kiemelt fejlesztési
feladat a beszéd-hallásnevelés, a helyes ejtés, a szájról olvasás, a jelnyelv
(augmentációs kommunikáció - 7. osztálytól), és élő idegen nyelv elsajátítása,
amely főként írásban történhet.
A különböző mértékben hallássérült tanulók fejlesztési stratégiáját a
fogyatékosság mértéke, egyéni állapotuk alapján a helyi dokumentumokban
jeleníti meg a pedagógus.
Az enyhén értelmi fogyatékos tanulók
Az enyhe fokú értelmi fogyatékosság diagnosztizálása elsősorban orvosi,
gyógypedagógiai és pszichológiai feladat. A kognitív funkciók lassúbb
fejlődése pszichodiagnosztikai vizsgálatokkal állapítható meg. Az enyhén
értelmi fogyatékos tanulók nevelési igényeinek megfelelő gyógypedagógiai
nevelés és terápia hatására fejlődésük a mentális képességek területén is
számottevő lehet.
Az iskolai fejlesztés pedagógiai szakaszai eltérnek a többségi iskolákban
alkalmazott módszertől, és eltérő az egyes szakaszok tartalma is.
Bevezető szakasz: 1-2. évfolyam: Alapfokú nevelés
Kezdő szakasz: 3-4. évfolyam: Alapfokú nevelés
Alapozó szakasz: 5-6. évfolyam: Alapfokú nevelés
Fejlesztő szakasz: 7-8. évfolyam: Alapfokú nevelés
Megszilárdító szakasz: 9-10. évfolyam: Középfokú oktatás
Szakképesítés megszerzésére felkészítő szakasz (OKJ-ben javasolt formában,
időtartamban)
A középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók
A középsúlyos értelmi fogyatékosok igen eltérő egyéni adottságokkal
rendelkeznek, fejlesztésük egyéni szükségleteik figyelembe vételével történik.
A korai fejlesztés és az óvodai nevelés során alkalmazott fejlesztő eljárások
folytatására kell felkészülni.
A szülői házzal együttműködve folyamatos gyógypedagógiai tevékenység szükséges
fejlesztésükhöz. A sikeres tanulás feltétele a jól átlátható, tagolt,
ösztönző tanulási környezet, kis lépésekben haladás, gyakori ismétlés. A
pedagógiai szakaszok az iskolai fejlesztésben azonosak az enyhén értelmi
fogyatékos gyermekek fejlesztési szakaszolásával.
A korai agyi károsodás okai lehetnek:
- születés előtti okok (pl. örökletes kórképek, méhen belüli ártalmak,
oxigénhiány, kémiai ártalmak, születés előtti agyvérzés,
Rh-összeférhetetlenség, anyagcserezavarok)
- születés alatti okok (pl. oxigénhiány, agyvérzés, alkati tényezők);
- szülés utáni okok (pl. baleset, fertőzések, érrendszeri zavarok,
oxigénhiány, immunológiai betegségek, mérgezések, anyagcserezavar,
daganatképződés).
A súlyos értelmi fogyatékos gyermekek fejlesztése speciálisan fejlesztő
gyógypedagógiai, vagy szociális intézményekben történik.
A beszédfogyatékos tanulók
A beszéd szervezetünk egyik legösszetettebb funkciója. Általában
feltétele az ép hallás, ép beszédszervek, ép idegrendszeri működés, beszélő
környezet és a helyes beszédminta.
Beszédfogyatékos az a tanuló, akinél veleszületett vagy szerzett idegrendszeri
működési zavarok és a környezeti hatások következtében jelentős mértékű a
beszédbeli akadályozottság. Ennek következtében átmeneti illetve tartós
zavarok léphetnek fel a nyelvi, kommunikációs és tanulási képességekben, a
szociális kapcsolatok kialakításában.
A beszédfogyatékosság a beszéd- és nyelvi teljesítmények súlyos zavara,
amelynek hátterében elsősorban biológiai/organikus, funkcionális okok húzódnak
meg.
A beszédzavar elsősorban a beszédszervi központ fejlődési és működési
akadályozottsága folytán jön létre, egyidejűleg érintve a kommunikációs
teljesítmények több területét (a hangzó-kifejező beszédet és a nyelvi
működést is).
A beszédhiba a beszédbeli akadályozottság legenyhébb formája. A beszédhangok
képzésének eltérései tartoznak ide, amikor a hiba hátterében inkább a beszéd-
és a nyelvi fejlődés lassúsága, valamint a beszédszervek ügyetlensége,
renyhesége, a hallási észlelés gyengesége valószínűsíthető, mint organikus
sérülés.
Beszéd- és nyelvi fejlettségi hátrányról akkor beszélünk, amikor a gyermekek
tüneteik és tényleges teljesítményük alapján rosszul kommunikálnak és ennek
folytán eredménytelenebb tanulásuk, a képzési-oktatási követelményeknek
gyengén, vagy egyáltalán nem felelnek meg.
Az akadályozottság a beszédhangok helyes ejtésének, a beszéd-észlelés és
megértés zavaraiban, a beszédritmus sérülésében, a grafomotoros és a
vizuomotoros koordináció éretlenségében, valamint az általános
beszédgyengeséggel együtt járó részképesség-kiesésben lehet.
Ha a beszédfogyatékosság az iskoláskorig fennmarad, a gyermek továbbra is
gyógypedagógiai ellátásra szorul. A kommunikációs nehézségek miatt
magatartászavar alakulhat ki, majd a probléma esetleg tanulási
akadályozottsággá alakul.
A beszédbeli akadályok csoportjai az alábbiak:
- megkésett beszédfejlődés,
- diszfázia (a beszéd- és a nyelvi fejlődés akadályozottsága),
- diszlália (pöszeség),
- orrhangzós beszéd (rinofónia),
- beszédritmus zavara (dadogás, hadarás),
- diszfónia (az emberi hangfunkció zavara),
- dadogás (élettani, klónusos, tónusos, hadarásos, dysarthriás, hisztériás),
- elektív mutizmus (választott némaság),
- afázia (már kialakult beszéd részleges vagy teljes elvesztése),
- diszlexia-diszgráfia,
- súlyos beszédészlelési és beszédmegértési zavar, illetve ezek halmozott
előfordulása.
A beszédfogyatékos gyermek ép beszélő környezetben integráltan nevelhető,
hiszen a felfelé nivellálást segítő pedagógiai környezetben tanul. A
fejlesztésnek tudatosnak, tervszerűnek, intenzívnek és folyamatosnak kell
lennie.
Az Oktatási Miniszter 2/2005. (III. 1.) OM rendelete a sajátos nevelési
igényű gyermekek, tanulók óvodai nevelésnek, iskolai oktatásának irányelveiről
olyan dokumentum, ami az integrálásra törekvő iskolák pedagógusai számára
szakirodalmi mélységű instrukciókat juttat el. Különösen igaz ez a
rehabilitációra vonatkozó fejezetrészekben.
Az autista gyermek
Az autizmus-spektrumzavarok az idegrendszer igen korai, nagy valószínűséggel
veleszületett ártalmának, illetve a genetikai, egyéb biológiai és környezeti
tényezők együttes hatásának következményei. A fejlesztés egyre nehezebb, bár
a nevelhetőség belenyúlik a felnőttkorba. (Baron-Bolton, 2000)
A gyermekek a legsúlyosabb tüneteket 2-5 év között mutatják. A statisztika
szerint minden 100 típusosan autista gyermekből 5 lesz önálló felnőtt életre
alkalmas, 25-30 jelentős fejlődést mutat, de támaszt igényel, a többiek
ellátásra szorulnak.
20-22 ezer lehet Magyarországon az autisztikus személyek száma. Fiúk között
gyakoribb az autista, mint a lányok között.
Az autizmus legszembetűnőbb tünetei a következők:
- közömbös viselkedés;
- gyermekekkel nem játszik, csak ha felnőtt erőlteti, segíti;
- egyoldalú a kapcsolata, a válaszra nem figyel;
- a felnőtt kezével jelzi szükségleteit;
- ugyanarról a témáról beszél szakadatlan;
- papagájszerűen utánozza a beszédet;
- bizarr viselkedés jellemzi;
- indokolatlanul nevet, kuncog, sír;
- a tárgyakat fogdossa, pörgeti;
- ritkán néz mások szemébe; a változások ellen tiltakozik; szerepjátékokba nem
lép;
- szociális érzéket igénylő feladatban nem ügyes;
- az autista gyermek jövőképében negatív előjelzések: értelmi
fogyatékosság, beszéd-, érzékszervi-, mozgás- és/vagy egyéb fogyatékosság,
viselkedésproblémák (pl. önbántalmazás, agresszió).
Pedagógiai szempontból is tipizálhatók az autista viselkedések az alábbiak
szerint:
- izolált típus, aki kapcsolatot nem kezdeményez, legnehezebben tanítható,
- passzív típus, aki nem kezdeményező, de gyakran jól irányítható; a
legjobban tanítható, legjobb prognózisú, de észrevétlenül kikapcsolódhat
a tanulási folyamatból,
- aktív, bizarr típus, aki szociálisan aktív, esetleg sokat kezdeményez,
csak saját érdeklődési körébe tartozó témákra szorítkozik (pl. művészi
megjelenítés átfogalmazott formájában Barry Levinson - rendező, Ronald Bass -
forgatókönyv író filmje: Esőember (Rain Man) - Dustin Hoffman főszereplésével);
- merev, formális típus, aki a legjobb értelműek közé tartozik, erősen él
benne a kompenzációs igyekezet.
Típusos erősségeikhez tartozik, hogy a vizuális információkat jól értelmezik,
tanult rutinokhoz, szabályokhoz alkalmazkodnak, jó a mechanikus memóriájuk, érdeklődésüket kiváltó témánál kiemelkedő a koncentrációjuk, kitartásuk, nem szociális jellegű tantárgyakban viszonylag jó képességekkel rendelkeznek.
Típusos gyengeségeikből néhány: tanultak alkalmazásának hiányosságai, a
szimbolikus gondolkodás hiánya, a valóság hibás értelmezése, a realitás és
a fantázia terméke keveredik, gyermekközösségben bűnbakká válik, félelmek,
fóbiák, szorongások gyötrik őket.
A pedagógiai feladat az, hogy segíteni kell az egyéni képességek, fejlettség
szintjén elérhető legjobb felnőttkori adaptációhoz vezető útban, a meglevő
készségek fejlesztése. A feladatokat úgy kell kiválasztani, hogy a
rugalmatlanság miatt az ismeretek folyamatos használata legyen lehetséges.
Fontos feladat a másokat és önmagukat veszélyeztető viselkedések kezelése,
a taníthatóság kialakítása, a családi életet akadályozó viselkedés kezelése,
az egyéni motivációs rendszer kiépítése.
A tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott tanulók
A súlyos tanulási, beilleszkedési és magatartási zavarok hátterében
részképesség-zavarok, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar
és/vagy figyelemzavar áll. Az iskolai teljesítményekhez szükséges pszichikus
funkciók kialakulatlanok, fejletlenek. A részképesség-zavarok tüneteit mutató
tanulók a nehéznek látszó feladatok iránt közömbösek, majd a tanulással
kapcsolatos tevékenységeket elutasítják.
A kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar, a figyelemzavar miatt a
feladathelyzet elveszti vonzását. Gyenge önértékelésük, fejletlen
önirányításuk miatt állandó megerősítésre, kontrollra szorulnak. A
viselkedésük miatt értelmi fogyatékosnak látszanak. Kicsi az idegrendszerük
terhelhetősége, fáradékonyak, követhető szabályokat, tevékenységi kereteket
kívánnak.
A fejlesztés gyógypedagógusi kompetenciákat igényel, ÉS egyéni terápiás terv
szerint történik. Bizonyos tantárgyakból az értékelés alóli mentességet
élvezhetnek a tanulók. Cél a kudarctűrő képesség növelése, az önállóságra
nevelés és az egészséges önbizalom kialakítása.
A tanulási zavarok egyike a diszlexia. Intelligenciaszinttől független
olvasási és helyesírási gyengeség. Okai közé tartoznak a központi idegrendszer
sérülései, organikus eltérései, érési kiesése, működési zavara, örökletesség,
lelki és környezeti okok lehetnek, valamelyik dominanciájával. Meixner Ildikó
a diszlexia-prevenció területén ért el kiváló eredményeket. Iskolateremtő
munkája eredményeként gyógypedagógiai módszereket érvényesítő terápiát
dolgozott ki. (Meixner I. - Weiss, M.,1996)
Diszgráfia jellegzetessége a rossz kéztartás, görcsösség. Az írómozgás
egyenetlen, ritmusa, lendülete töredezett. Diszgráfiásoknak különös gondot
okoz az élő idegen nyelv tanulása. Auditív megközelítéssel, speciális
módszerekkel eredmény érhető el, az informatika segítségével a számítógép
igen hasznos segítség a tanulásban.
Diszkalkulia különböző számtani műveletek, matematikai jelek, kifejezések,
szabályok megértésének, a számjegy, számkép felismerésének, egyeztetésének,
grafikus ábrázolásának, számok sorrendiségének, számneveket szimbolizáló
vizuális alakzatok azonosításának nehézsége.
A hyperkinetikus zavarok az első öt életév során megjelennek. Az ilyen gyermek
csapongó, figyelmetlen, nagyon impulzív, a szabályokat megszegi,
konfrontálódik a társakkal, kognitív képességei gyengék, nyelvi képességei
késnek, aszociális viselkedés, csökkent önértéktudat jellemzi. Agresszív,
dacos, a szociális elvárásokat durván áthágja.
Fejlesztése során egyénhez igazított követelmények támasztása szükséges,
segítenünk kell a kortárscsoportba való beilleszkedését. A családdal és
szakemberekkel együttműködő szakember pozitív visszajelzéseket ad,
sikerélményt biztosít a gyermeknek.
A tanulási korlátok súlyosságuk szerint az alábbi csoportokba
oszthatók:
- tanulási nehézségek (figyelmetlenség, motoros nyugtalanság, problémák a
kultúrtechnikák tanulásában);
- tanulási zavarok (tartós teljesítményromlás, kissé csökkent
intelligenciaszint IQ: 75-80 felett, részképesség-zavarok);
- tanulási akadályozottság (iskolaéretlenség, átlag alatti intelligencia IQ
50-70 között, sajátos nevelési igény)
AZ INKLÚZIÓ (LEHETSÉGES) HATÁSAI
A sajátos nevelési szükségletű gyermekek, fiatalok fejlesztéséről szóló viták
még nem ültek el.
Az inklúzió hívei az egészséges társadalom ismérveként tartják számon a
befogadás igényét, az együttnevelés minden feltételét megteremtik.
A gyermekek érdekében az egyéni differenciálás elve szerint munkálkodik az
intézmény tantestülete.
Változatosan szervezik óráikat, a munkaformák kiválasztásakor figyelembe
veszik a gyermekek sajátos fejlesztési szükségletét.
A tanterv rugalmas lesz, de az értékelés is a gyermeki képességekhez
igazodik. A gyógypedagógus (a fejlesztő pedagógus) jelenléte megerősíti a
többségi pedagógusok hatékonyságát.
A sajátos nevelési igényű gyermek szülei partnerek a pedagógiai folyamat
egészében. Az intézményben élő szociális befogadás gyakorlata miatt a tanulók
későbbi társadalmi beilleszkedése könnyebbé válik.
A folyamatos és természetes segítő magatartás beépül a tanítványok életébe,
értékrendszerébe. Az érzelmekben gazdag nevelési folyamat minden szereplőben
a szociális érzékenységet támogatja.
Az inklúziót vállaló intézmények pedagógusainak személyisége fejlődik a
problémamegoldás, a kreativitás, a reflektivitás dimenziójában.
EGY ALTERNATÍV MÓDSZER A SPECIÁLIS SZÜKSÉGLETŰ
GYERMEKEK KOMPLEX FEJLESZTÉSÉRE
Nem lebecsülendő az a szaktudás, amit a világon szerte népszerű (nálunk éppen
halódó) középsúlyos és súlyos értelmi fogyatékos gyermekek lovasterápiájának
tanulmányozásakor tapasztalhatunk. A lovasterápiát neurológiai betegségek,
ortopédiai problémák, pszichés zavarok, érzelmi és mentális zavarok,
érzékszervi fogyatékosságok esetén alkalmazzák. Különleges értéke, hogy
szabadlevegőn, természetes környezetben, képzett terapeuta segítségével
zajlik.
Az egyik formája kiegészítő képzés, mely tudatosan megtervezett és csak
klinikai rehabilitációval lehet eredményes. A hippoterápia mozgásszervi
rendellenességek, tartás és mozgásfunkciók hibája esetén eredményes.
Szomatopedagógus vagy gyógytornász segítségével tartási és egyensúlyreakciókat
vált ki a terápia a lovasból. A központi idegrendszert stimulálja a ló
mozgásával, így azokat az ingereket továbbítja gerincével, amelyek a járáskor
alakulnának ki. A lovaglóülés a spasztikus izmokat passzívan kényszeríti a
helyes tartásra, lazítja, nyújtja azokat.
A gyógypedagógiai célú vagy fejlesztő lovaglás során az ember - ló
együttműködése eredményeként létrejövő pszichológiai értékek kerülnek
előtérbe. A lóval kialakuló kontaktus, járásának ringása segítik kikapcsolni
a káros külső és belső ingereket. A foglalkozások előtt és után a ló
gondozása, a törődés is pozitív hatású.
Ismert továbbá az akadályozottak sportlovaglása, amely során speciális
felszerelés kerül a lóra, így összemérhetik tudásukat parasportolók és
egészséges sporttársaik.
IRODALOM
Baron, Simon - Bolton, Cohen-Patrik (2000): Autizmus. Osiris, Budapest.
Csányi Yvonne - Fótiné Hoffmann Éva - Kereszty Zsuzsa - Nagyné Kovács
Ildikó - Willumsen, John szerk. (2004): Inklúziós tanterv és útmutató a
magyarországi pedagógusképzés számára - Oktatási segédanyag, OM, Budapest.
Csányi Yvonne szerk.(1993): Együttnevelés - Speciális igényű tanulók az
iskolában. Az integrált fejlesztés lehetőségei. ALTERN füzetek 5.
Iskolafejlesztési Alapítvány és OKI Iskolafejlesztési Központ, Budapest.
Hoffmann Judit szerk. (2003): Gyógypedagógiai szöveggyűjtemény. Comenius Bt.,
Pécs.
Illyés Sándor szerk. (2000): Gyógypedagógiai alapismeretek. ELTE Bárczi
Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar, Budapest.
Kőpatakiné Mészáros Mária szerk. (2003): Befogadó iskolák, elfogadó
közösségek. OKI Kiadó, Budapest.
Madridi Nyilatkozat 2002.
Meixner Ildikó - Weiss, M. (1996): Tanulási zavarok - Dyslexia. UCB
Kiskönyvtár, Budapest.
Schiffer Csilla (2005): Inklúzív nevelés MA képzés európai tanterve.
Pedagógusképzés, 3 (32), 2005/1. 135-139.
LINKEK GYŰJTEMÉNYE
Esélyegyenlőségi Kormányhivatal:
http://www.eselyegyenloseg.hu
WHO-Blindness:
http://www.who.int/topics/blindness/en/
ENSZ-Disability:
http://unstats.un.org/unsd/demographic/sconcerns/disability/
Disability World:
http://www.disabilityworld.org/
Paramédia:
http://www.paramedia.hu
Fogyatékosok helyzete Magyarországon, Népszámlálás (2001):
http://nepszamlalas.hu/hun/kotetek/12tablak01.html
Sérültek:
http://www.serultek.hu/
Látó-Tér Alapítvány:
http://www.latoter.hu
Motiváció Alapítvány:
http://www.motivacio.hu
Vakinfo honlap:
http:// www.vakinfo.hu
EU Emberi Jogok Kartája:
http://www.vasasszakszervezet.hu/doksik/eucharta.doc
FELADATOK
1. feladat: Írja le, melyek az együttnevelés törvényi feltételei!
2. feladat: Mi az inklúzió? Milyen magatartást kíván pedagógusaitól a
befogadó nevelési-oktatási intézmény?
3. feladat: Melyek a hallássérült gyermek fejlesztését szolgáló eszközök,
módszerek? Melyek a hallássérüléssel együtt járó pedagógiai problémák?
4. feladat: Melyek a látássérült gyermekek fejlesztésének speciális eszközei,
módszerei?
5. feladat: Milyen szerepet tölt be az ép értelmű gyermekekkel folytatott
együttnevelés az értelmi fogyatékos gyermekek fejlesztésében?
6. feladat: Gyűjtsön érveket, miszerint a Magyar Alkotmány a sajátos nevelési
igényű fiatalok számára esélyegyenlőséget biztosít!
FOGALMAK
SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ TANULÓ
A: "Jellemzően organikus eredetű rendellenességek, orvosilag
egyértelműen diagnosztizálhatók, mint a hallássérülés, a látássérülés, a
középsúlyos vagy a súlyos értelmi fogyatékosság, a halmozott fogyatékosság.
Az érintett tanulók különböző szociális rétegekhez tartoznak." (fogyatékosok)
B: "A tanulók sajátos nevelési igényei nem tartoznak dominánsan sem az
A, sem a C kategória jellemzőihez." (tanulási nehézségeik vannak)
C: "A tanulók sajátos nevelési igényei elsődlegesen
szociális-gazdasági, kulturális és/vagy nyelvi faktoroknak köszönhetőek."
(hátrányos helyzetűek)
OECD definíció (Csányi Y. és mtsai, 2004)
SZOMATOPEDAGÓGIA
A gyógypedagógia szakága, a mozgáskorlátozott személyekkel foglalkozó
gyógypedagógiai tevékenységek összessége.
Mozgáskorlátozottakkal foglalkozó szakemberek:
Orvosok (neurológus, neurapszichiáter, ortopéd szakorvos, sebész, stb.)
Fizioterápiát végző szakemberek
Gyógytornászok (egészségügyi célú testnevelést végeznek)
Konduktorok (központi idegrendszer károsodása közben kialakult
mozgáskorlátozott gyermekek komplex fejlesztésével foglalkoznak)
Szomatopedagógia szakos tanárok (iskolai oktatás, rehabilitáció,
mozgásnevelés, szakszolgálati feladatok, tanácsadás)
Szomatopedagógiai terapeuta (egyéni fejlesztési eljárások, prevenció,
rehabilitáció, korai gondozás - iskolás kor előtt)
A FOGYATÉKOSSÁGI FOLYAMAT ELEMEI
- Betegség vagy rendellenesség
- Károsodás (impairment): időszakos vagy állandó anatómiai, élettani
vagy pszichológiai veszteséget vagy rendellenességet jelent (pl. sérült
testrész, szerv, amputált végtag, beszűkült légzésfunkció, szorongás). A
károsodás tehát a biológiai működés zavara.
- Fogyatékosság (disability): az ember normális érzékelő, mozgási
vagy értelmi funkcióiban (pl. járás, tárgyak mozgatása, látás, beszéd, a
környezettel kapcsolattartás) szükséges képességek részleges vagy teljes,
átmeneti vagy végleges hiányát jelenti. A fogyatékosság teát speciálisan
emberi (humán) funkciók zavara.
- Rokkantság (handicap): az egyén kora, neme, társadalmi szerepei
szerint elvárható mindennapi tevékenység (pl. önfenntartás, társas
kapcsolatok, tanulás, keresőképesség, szórakozás) tartós akadályozottsága.
A rokkantság tehát az embernek mint társadalmi lénynek a társadalmi
szerepeiben, funkcióiban bekövetkező zavara
VÍZUS = V
A szem felbontó képessége az a hányados, amelynek számlálója a vizsgálat
távolsága, nevezője az a távolság, ahonnan egy szögperces látószöget ad.
JELNYELV
Augmentációs kommunikáció
AUTIZMUS-SPEKTRUMZAVAROK
A társas viselkedés, a kommunikációs és sajátos gondolkodási képességek
minőségi károsodása, amely jellegzetes viselkedési tünetekben nyilvánul meg.
Pl. károsodott kölcsönös kommunikáció, rugalmatlan viselkedés, egyenetlen
képességprofil. Új helyzetben, váratlan események, körülmények hatására
felerősödhetnek a típusos tünetek. A tünetek változatosak, az autizmus
súlyosságának mértéke széles skálájú.
A GYÓGYPEDAGÓGIA SZAKTERÜLETEI
- Értelmileg- és tanulásban akadályozottak pedagógiája (oligofrénpedagógia)
- Beszédben akadályozottak pedagógiája (logopédia)
- Látássérültek pedagógiája (tiflopedagógia)
- Hallássérültek pedagógiája (szurdopedagógia)
- Mozgássérültek pedagógiája (szomatopedagógia)
FÜGGELÉK
A Magyar Köztársaság Alkotmánya
(részletek)
(XII. fejezet: Alapvető jogok és kötelességek)
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodóminden
személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely
megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy
más vélemény, nemzetei vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy
egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos
megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőségek
kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.
1998. évi XXVI. Törvény a fogyatékos személyek jogairól és
esélyegyenlőségük biztosításáról
(részletek)
13 § (1) A fogyatékos személyek joga, hogy állapotuknak megfelelő és
életkoruktól függő korai fejlesztésben és gondozásban, óvodai és iskolai
nevelésben és oktatásban részesüljön, fejlesztő felkészítésben vegyen részt
a közoktatásról szóló törvényben meghatározottak szerint.
(2) Abban az esetben, ha az erre a célra létrehozott szakértői és
rehabilitációs bizottság szakértői véleménybe foglaltak szerint a fogyatékos
személy képességeinek kibontakoztatása céljából előnyös, a fogyatékos személyt
óvodai nevelésben és oktatásban, a többi gyerekkel, tanulóval azonos - óvodai
csoportban, iskolai osztályban vesz részt.
V. fejezet
22. § A fogyatékossági támogatás
23. § A jogosulti kör meghatározása
Közoktatási törvény - 1993. évi LXXIX. Törvény
(részletek)
A tankötelezettségről vázlatosan:
6 § (2) - általános tankötelezettség feltételei
6 § (3) - A tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló
tizennyolcadik életévét betölti. A sajátos nevelési igényű tanulók
tankötelezettsége meghosszabbítható legfeljebb annak a tanévnek a végéig,
amelyben a huszadik életévét betölti.
6 § (4) b) A tankötelezettség meghosszabbításáról a tanulási képességet
vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság vagy az országos szakértői
és rehabilitációs tevékenységet végző szakértői és rehabilitációs bizottság
szakértői véleménye alapján döntenek..
Kerettanterv:
8/B. § (3)
Gyermekek jogai:
10 § (3) f) állapotának, személyes adottságainak megfelelő megkülönböztetett
ellátásban - különleges gondozásban, rehabilitációs célú ellátásban -
részesüljön, életkorától függetlenül a pedagógiai szakszolgálat intézményéhez
forduljon.
Szülői jogok és kötelességek:
13 § (1) ... Nevelési és oktatási intézmény szabad megválasztásának joga...
Különleges gondozás:
30 § - A különleges gondozáshoz, a rehabilitációs célú foglakoztatáshoz való
jog, a gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézmény, a képzési kötelezettség
szabályozása
33 § (12) Egységes gyógypedagógiai módszertani intézmény, egységes konduktív
pedagógiai módszertani intézmény hozható létre a sajátos nevelési igényű
gyerekek, tanulók többi gyerekekkel, tanulókkal együtt történő
nevelésének-oktatásának segítsége céljából...
44 § (1) Nevelési és pedagógiai program megalkotása - szakértői vélemény
beszerzése
50 § Sajátos nevelési igényű gyerekek, tanulók a) óvodai, b) iskolai helyi
tanterve tartalmazza a hátrányok csökkentését szolgáló, fogyatékosság
típusához igazodó fejlesztő tevékenységet, programot.
52 § (6) ... sajátos nevelési igényű tanulók részére ... tanórai foglalkozáson
túl kötelező egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs
tanórai foglalkozásokat kell szervezni.
Egyéb ide tartozó rendelkezések:
88 § (6) közoktatási intézmények átszervezési feltételei
91 § (4) jegyző feladata a szakértői bizottság tájékoztatása az intézmények
sajátos nevelési igényű gyermek fogadásra való felkészültségről.
114 § (2) A sajátos nevelési igényű tanulónak ingyenes az oktatásban és
kollégiumi ellátásban való részvétel
(3) Ingyenes a fejlesztő felkészítés és pedagógiai szakszolgálatok
igénybevétele.
Értelmező rendelkezések:
121 § 16. integrációs felkészítés fogalma
121 § 29. sajátos nevelési igényű tanuló meghatározása
A Költségvetési törvény megfogalmazza az általános és fogyatékosságnak
megfelelő, egyénre szabott normatív támogatás összegét óvodai és iskolai
nevelési és oktatási intézményekben tanuló diákok számára. 2005-ben ez több
mint kétszerese a nem sajátos nevelési igényű tanuló normatív támogatásának.
A törvény még meghatározza a tankönyvtámogatási ill. útiköltség térítés
feltételeit. Ezeken túl képesség-kibontakoztató felkészítés és integrációs
nevelési-oktatási támogatás is igénybe vehető.
A Közoktatási törvény a tárgyi, eszközbeni környezeti feltételek
megteremtését is megemlíti. A mozgássérült számára lift, hallássérült esetén
mikrofon illetve hallókészülék beszerzése, vakok számára a közlekedés
megkönnyítése, vagyis az oktatási-nevelési épület akadálymentesítése minden
szempontból.
Az intézmények az integráció tényét az Alapító Okiratukba
belefoglalják.
A sajátos nevelési igényű tanuló megfelelő oktatásához szükséges az illető
Szakértői Bizottság véleménye is.
Az Emberi Jogok Nemzetközi Törvénye
(részletek)
1. cikk
Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az
emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri
szellemben kell, hogy viseltessenek.
2. cikk
Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre,
vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi
eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet
nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és
szabadságokra.
Ezenfelül nem lehet semmiféle megkülönböztetést tenni annak az országnak,
vagy területnek politikai, jogi vagy nemzetközi helyzete alapján sem, amelynek
a személy állampolgára, aszerint, hogy az illető ország vagy terület
független, gyámság alatt áll, nem autonóm vagy szuverenitása bármely
vonatkozásban korlátozott.
3. cikk
Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi
biztonsághoz.
4. cikk
Senkit nem lehet kínvallatásnak, avagy kegyetlen, embertelen vagy
lealacsonyító büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni.
12. cikk
Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megválasztásába vagy
levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében vagy
jó hírnevében megsérteni. Minden személynek joga van az ilyen beavatkozásokkal
vagy sértésekkel szemben a törvény védelméhez.
13. cikk
(1) Az államon belül minden személynek joga van szabadon mozogni és lakóhelyét
szabadon megválasztani.
(2) Minden személynek joga van minden országot, ideértve saját hazáját is
elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni.
15. cikk
(1) Minden személynek joga van valamely állampolgársághoz.
16. cikk
(1) Mind a férfinak, mind a nőnek a házasságra érett kor elérésétől kezdve
joga van fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül
házasságot kötni és családot alapítani. A házasság tekintetében a férfinak
és a nőnek mind a házasság tartama alatt, mind a házasság felbontása
tekintetében egyenlő jogai vannak.
(2) Házasságot csak a jövendő házastársak szabad és teljes belegyezésével
lehet kötni.
(3) A család a társadalom természetes és alapvető alkotó eleme és joga van a
társadalom, valamint az állam védelméhez.
17. cikk
(1) Minden személynek, mind egyénileg, mind másokkal együttesen joga van a
tulajdonhoz.
(2) Senkit sem lehet tulajdonától önkényesen megfosztani.
18. cikk
Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás
szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés
megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek
mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a
magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre
juttatásának jogát.
20. cikk
(1) Minden személynek joga van békés célú gyülekezési és egyesülési
szabadsághoz.
(2) Senkit nem lehet valamely egyesületbe való belépésre kötelezni.
21. cikk
(1) Minden személynek joga van a hazája közügyeinek igazgatásában akár
közvetlenül, akár szabadon választott képviselői útján való részvételhez.
(2) Minden személynek egyenlő feltételek mellett joga van saját hazájában
közszolgálati állásokra való alkalmazáshoz.
(3) A közhatalom tekintélyének alapja a nép akarata; ez az akarat egyenlő
szavazati jog és titkos szavazás vagy a szavazás szabadságát ezzel
egyenértékűen biztosító eljárás alapján időszakonként tartandó tisztességes
választáson kell, hogy kifejezésre jusson.
22. cikk
Minden személynek mint a társadalom tagjának joga van a szociális
biztonsághoz; minden személynek ugyancsak igénye van arra, hogy - az
államok erőfeszítései és a nemzetközi együttműködés eredményeképpen és
számot vetve az egyes országok szervezetével és gazdasági erőforrásaival -
a méltóságához és személyiségének szabadon való kifejlődéséhez szükséges
gazdasági, szociális és kulturális jogait kielégíthesse.
23. cikk
(1) Minden személynek joga van a munkához, a munka szabad megválasztásához, a
méltányos és kielégítő munkafeltételekhez és a munkanélküliség elleni
védelemhez.
(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül
egyenlő bérhez van joga.
(3) Mindenkinek, aki dolgozik, olyan méltányos és kielégítő fizetéshez van
joga, amely számára és családja számára az emberi méltóságnak megfelelő létet
biztosít és amelyet megfelelő esetben a szociális vádelem összes egyéb
eszközei egészítenek ki.
24. cikk
(1) Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és
jólétének biztosításra alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez,
ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális
szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság,
özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló
biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független
körülmények miatt elveszíti.
(2) Az anyaság és a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz adnak
jogot. Minden gyermek, akár házasságból, akár házasságon kívül született,
ugyanabban a szociális védelemben részesül.
26. cikk
(1) Minden személynek joga van a neveléshez. A nevelésnek, legalábbis az elemi
és alapvető oktatást illetően, ingyenesnek kell lennie. Az elemi oktatás
kötelező. A technikai és szakoktatást általánossá kell tenni; a felsőbb
tanulmányokra való felvételnek mindenki előtt - érdeméhez képest - egyenlő
feltételek mellett nyitva kell állnia.
(2) A nevelésnek az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, valamint
az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére
kell irányulnia. A nevelésnek elő kell segítenie a nemzetek, valamint az
összes faji és vallási csoportok közötti megértést, türelmet és barátságot,
valamint az Egyesült Nemzetek által a béke fenntartásának érdekében kifejtett
tevékenység kifejlődését.
(3) A szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés
megválasztásában.
27. cikk
Minden személynek joga van a közösség kulturális életében való szabad
részvételhez, a művészetek élvezéséhez, valamint a tudomány haladásában és
az abból származó jótéteményekben való részvételhez.
(2) Mindenkinek joga van minden általa alkotott tudományos, irodalmi és
művészeti termékkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi érdekeinek védelméhez.
28. cikk
Minden személynek joga van ahhoz, hogy mind a társadalmi, mind a nemzetközi
viszonyok tekintetében olyan rendszer uralkodjék, amelyben a jelen
Nyilatkozatban kinyilvánított jogok és szabadságok teljes hatállyal
érvényesülhessenek.
A dokumentum forrása:
Tananyagok a pedagógia szakos alapképzéshez
Szerkesztette: Bárdossy Ildikó - Forray R. Katalin - Kéri Katalin
PTE BTK Neveléstudományi Intézet
HEFOP 3 3 1 P 2004 09 01 34 / 1 0 jelű projekt
Pécs, 2006. május 31.
Pécsi Tudományegyetem - Bölcsészettudományi Kar - Neveléstudományi Intézet - http://nti.btk.pte.hu/
H-7624 Pécs, Ifjúság u. 6. — Tel: (72) 503-600 / 4555, 4221 – Fax: (72) 213-418 / 4003
Az elektronikus változatot készítette:
Ambrus Attila József
()