2. 5. 2. Az anya-gyerek kapcsolat (Busi Etelka)

A születéssel történnek a legnagyobb változások életünkben. A csecsemő veleszületett reflexei nem olyanok, melyek veszélyhelyzetekben meg tudnák menteni. Az anyához fűződő kapcsolatot a lét biztosítása és a ráutaltság is meghatározza, és maga a kapcsolat igénye mint biztonsági szükséglet is jelentkezik. Az anya a legfőbb kapcsolata sokáig a kisgyermeknek és ennek a kapcsolatnak a mintájára alakulnak későbbi olyan kötődéseink is, melyeket felcserélhetetlennek élünk meg. Az anya-gyermek kapcsolat ösztönhelyzet is, az öröklött viselkedési mintákon kívül azonban tanult elemei is vannak. Például örökletes viselkedési minta a megkapaszkodás ösztöne, ami a cselekvésben mint tenyérreflex/fogóreflex jelenik meg. (A tenyerét megérintve a 4-5. hónapig az újszülött ujjaival átfogja a megérintő tárgyat.) A létfenntartó szerepük már elveszett ezeknek a reflexeknek, de még mindig működnek, éppen abban az időszakban, amelyben egykor élettani jelentőségük volt (Mérei, 1984).

Az anya-gyermek kapcsolat jelentőségét állatmegfigyelésekkel is alátámasztották. Harlow dolgozta ki a legnevezetesebb helyzetet: a műanya-szituációt. Kétféle műanyát szerkesztett: az egyiket szőrös anyagból, a másikat fémrácsból. A szőranyán 15 órát, a fémanyán 2 órát tartózkodtak a kismajmok, attól függetlenül, hogy melyik anyától kaptak enni. Tehát akkor is a szőrös felületű műanyára másztak, amikor az élelem a fémes anya etetőjéből érkezett. Arra lehet tehát következtetni, hogy lényeges mozzanat a testközelség, a testi kapcsolat, amit a szőranya jobban biztosít meleg „testfelületével”, mint a fém.

Az anyához való viszonyban a biztonság igénye és biztosítása is megjelenik, az, hogy támaszpont lehessen veszélyes vállalkozásokban (Mérei, 1984). Természetesen nemcsak állatokkal kapcsolatos megfigyelések történtek a témával kapcsolatban (Mérei, 1984). A második világháború után számos nevelőotthon létesült, de sokban a kiváló higiéniai ellátás, korszerű felszerelés ellenére a gyerekek fejlődése nem volt kielégítő. Főképpen beszédfejlődésükben és értelmi teljesítményükben maradtak el. A leglényegesebb különbségek pedig az érzelmi élet terén mutatkoztak. Spitz gyermekek első életévét kísérte végig 4 csoportban: gyermekotthoni csecsemők, börtönbüntetésüket töltő leányanyák gyermekei, nagyvárosi és falusi környezetben élők gyermekei esetében. Általában egyenletes fejlődést figyeltek meg a különböző csoportoknál, kivéve a nevelőotthoni gyermekeknél, ugyanis az első életév végén ijesztően hanyatlottak a fejlődési mutatóik. Az első életévben az anyjuk által gondozott gyerekek egyenletesen fejlődtek még akkor is, ha az anya egyébként feszült vagy kedvezőtlen helyzetben volt. Az anya nélkül felnőtt gyerekek viszont fejlődésükben elakadtak, súlyosan visszaestek. Ezt hospitalizmusnak nevezte el. A személyreszóló gondoskodás, szeretetkapcsolat hiánya vezet oda, hogy a gyerekek elsivárosodhatnak, beszűkülhetnek érdeklődésükben, kapcsolataikban.

A hospitalizmus negatív hatásai kórházi ártalomként is jelentkezhetnek, amikor hosszabb időre megszakad a kapcsolat a gyermek és a szülő között. Ezt ma már anyás szobákkal, illetve az anya éjjel-nappali benntartózkodásával próbálják kiküszöbölni az egészségügyi intézményekben.

El lehet tehát mondani, hogy ha életének első szakaszában a kisgyermek nem részesül anyai gondozásban, ha keveset foglalkoznak vele, ha nincs állandó kapcsolata egy felnőttel, akinek sok más megerősítő jelzését kapja és várja, akkor a külvilág érdektelenné válik számára, fejlődésének nincs meg a legfőbb érzelmi mozgatója. Az érzelmi életben jelentkező negatívumok mellett az értelmi képességekben is megtapasztalható lehet a lemaradás.

A kiegyensúlyozott anya-gyermek kapcsolat tehát fontos feltétele a harmonikus fejlődésnek. Nem feltétlenül vér szerinti kapcsolat a lényeges, hanem az állandóság, azonosság: legyen valaki, aki gondozza, aki a legtöbbet játszik vele, aki bevezeti a világ dolgaiba, közvetíti a szokásokat, alakítja a gyermek énképét. Megfigyelések azt mutatták, hogy az anya jelenlétével létrejött emocionális légkörben még a kedvezőtlen hatásokkal szemben is védettebbek a gyerekek. Azoknál a csecsemőknél, akiknél a tárgyi ingerek hiányoznak és a mozgás kiiktatása tapasztalható (mert például pólyában szorosan lekötik őket), viszont a szociális ingerek gazdagon jelen vannak, ott a szociális kapcsolatkészség, kontaktuskészség meghaladja, míg a manipulálás el sem éri az életkori szintet. Pár órás manipulálás után azonban az elmaradás behozhatónak bizonyul, ami a cselekvés érzelmi indítékának, az anyának köszönhető. Az addig közömbös tárgyak érdekessé lesznek, hiszen van egy érzelmi mozgatórugó, akiért érdemes felfedezni a környezetet.