A rendszerváltást követően felgyorsult világunkban sajátos jelenségként figyelhető meg a családok stabilitásának csökkenése, a fiatalok szocializációjában észlelhető zavarok megjelenése, a többgenerációs családok hiánya, valamint a társadalmi folyamatokban bekövetkezett változások mint például az elszegényedés vagy éppen a hirtelen meggazdagodás lehetősége csökkenti a gyermekek iránti figyelmet. Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a szülők kevesebb figyelmet tudnak gyermekeikre fordítani. A gyermekeket saját tulajdonú, olykor szinte tárgyként kezelik, ezért komoly figyelmet kell szentelni arra a fontos tényre, hogy a szülők fogadják el: minden egyes gyermek egyszeri és megismételhetetlen lény.
A gyermekek egészséges felnevelkedése érdekében a szülőknek ismerni kell a „Gyermekek jogairól szóló egyezmény”-t (1991. évi LXIV. törvény), mely az Egyesült Nemzetek (ENSZ) Alapokmányaiban lefektetett elveknek megfelelően összefoglalja a gyermekjogokat, mely szerint „az emberi közösség valamennyi tagja veleszületett méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogának elismeréseként” juttat kifejezésre.
Ez a megközelítés rendkívül nagy felelősséget ró mindenkire, aki bármilyen formában gyermekekért felelős, vagy őket érintő kérdésekről dönt. Jelenleg elsősorban a szülőkre helyezzük a hangsúlyt, mivel a gyermekkor védelme és segítése az élet kezdődő szakaszától elsősorban a család, az anya és az apa szeretetteljes kötelességtudatán és az egyenrangúság helyes felismerésén múlik. Ugyanakkor fontos tény, hogy minden megfogant, illetve megszületett gyermekeknek sajátos jogaik vannak. Abból kell kiindulni, hogy „a szülői felügyeletet a szülők együttesen gyakorolják – ellentétes megállapodásuk hiányában – akkor is, ha már nem élnek együtt.” (Csjt. 72 § (1)), azaz a szülők felelőssége nem szűnik meg a család szétbomlásával, a gyermeki jogok betartása minden szülőnek alapvető kötelessége. Tekintsük át a gyermekeket védő jogokat a szülői és a társadalmi kötelezettségek mentén.
·
Minden gyermek egyenlő gondolat azt jelenti, hogy bőrre,
nemre, életkorra való tekintet nélkül minden gyermeket azonos bánásmódban kell
részesíteni a családi nevelés folyamatában.
·
Minden gyermeknek joga van a szeretethez és a
gondoskodáshoz: a megszületett gyermek kiszolgáltatott lény. Élete
fejlődése attól függ, hogy megkapja- e a számára
nélkülözhetetlen gondoskodást – testi, lelki, szellemi táplálékot.
·
Minden gyermeknek joga van a megfelelő és
egészséges táplálkozáshoz: az anya-gyermek kapcsolat
erősítésének első legfontosabb feltétele a szoptatás, mivel az anyatej
esszencia, azaz minden benne van, mely az egészséges fejlődéshez szükséges. A
további táplálás lényege a mennyiség és a minőség egyensúlyának tartása. A
változatos és örömszerző táplálkozás tudja csak biztosítani az egészséges
biológiai egyensúlyt Az egészséges táplálkozás a betegségek megelőzésének is a
legfontosabb eleme. Családon belül és családon kívül mindent el kell követni,
hogy ne legyen éhező gyermek.
· Minden gyermeknek joga van tanulni és iskolába járni: ennek a jognak az érvényesülését biztosítja a közoktatásról szóló törvény, mely kötelezettséget ró a szülőkre is. A gyermeket a korának megfelelő objektív és pluralista szemléletű oktatásban és korrekt információban kell részesíteni. Ahhoz, hogy a gyermek a társadalom értékes tagjává váljék, szellemi képességeinek fejlesztésére, az oktatásban való részvételre van szüksége. Az oktatáshoz való jog kiemelt emberi, társadalmi érték, megvalósulása azt tételezi, hogy minden gyermeknek esélyegyenlősége van a tudomány különböző ágazatainak elsajátítására.
·
Minden gyermeknek joga van az egészségügyi
ellátáshoz: minden gyermeknek vele született joga van az életre, és
a lehetséges legnagyobb mértékben biztosítani kell életben maradását és
fejlődését. Fel kell ismernünk a gyermeknek a lehető legjobb egészségi
állapothoz való jogát, melyet a szülői és az orvosi ellátás együttesen tud
biztosítani. A gyógyító-megelőző ellátást, az egészséges életmódra nevelést, a
prevenciós tevékenységet a védőnői szolgálat tudja segíteni az anya- és
csecsemővédelmi feladatokat ellátó intézmények keretein belül.
·
Minden gyermeknek joga van játszani: a
gyermek személyiségének fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges a játék, mely
a gyermek elidegeníthetetlen joga. A játék a gyermek számára semmi mással nem
pótolható tevékenység, mely magában hordja az önfejlődés, az önbecsülés és az
önértékelés lehetőségét és erősítését/erősödését. Gyermekkorban a játék tanulás és a tanulás is játék.
· Tilos a gyermeket dolgoztatni: ez a jog korántsem azt jelenti, hogy a gyermeknek nem kell részt vennie a családi munkamegosztásban, viszont kiskorú gyermek nem folytathat kereső tevékenységet. A Munkatörvénykönyve ezt a jogot annyiban változtatta, hogy 16 éves kor alatt szülői beleegyezés nélkül a kiskorú nem vállalhat munkát, nem végezhet fizikai és éjszakai munkát.
· Tilos a gyermeket bántalmazni: meg kell védjük a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás, a nemi erőszak és bármilyen más erőszakot ideértve a bántalmazás bármely formájától. Látni fogjuk későbbi fejezetben, hogy ez a jog igen gyakran sérül.
·
A gyermekeket nem lehet kitenni erőszaknak és
háborúnak: bár a mi országunkban ez nem probléma, mégis szükséges
egy-két gondolattal ezt a jogot értelmezni. Déli szomszédainknál
dúló, több éves háborút megélt gyermekekről végzett vizsgálat tapasztalatai
bizonyítják, hogy a háborús „sérülések” kitörölhetetlen és visszafordíthatatlan
lelki sebeket okoztak a gyermekeknek.
·
Tilos a gyermekeket szexuálisan zaklatni:
minden gyermeknek joga van a védelemre, a kizsákmányolás minden formájával
szemben különös tekintettel a szexuális kizsákmányolásra, gyermekprostitúcióra
és a nemi erőszak, szexuális támadás vagy zaklatás minden formájára, ide értve
a gyermek kényszerítését törvényellenes szexuális akciókban való részvételre. A
gyermekek kizsákmányolását, illetve felhasználását törvényellenes szexuális
tevékenységek céljára, valamint a gyermekek kihasználását pornográf bemutatók
és anyagok készítése céljára, szintén tiltja ez a jog.
·
A gyermekeknek joguk van véleményük
kifejtéséhez: minden gyermeknek gondolati, lelkiismereti és
vallásszabadsági joga van. Minden gyermeknek korának és érettségi fokának
megfelelően a bírósági vagy közigazgatási eljárásban részt venni, és ott
véleményt nyilvánítani.
·
A gyermekek megválaszthatják saját
vallásukat: joga van minden társas helyzetben a szabad
véleménynyilvánításhoz, joga van 14 éves korától a vallási hovatartozását
eldönteni.
· A gyermekeknek joguk van információkhoz jutni: minden gyermeknek joga van azon információk megszerzésére és birtoklására, mely sajátos szükségletei kielégítéséhez kapcsolódnak. Joga továbbá, hogy minden ezzel összefüggő programhoz hozzáférhessen. Minden gyermeket érintő információ elsősorban a gyermek legfőbb érdekét kell, hogy szolgálja.
· Különös figyelmet kell fordítani a család nélkül élő gyermekekről való gondoskodásra
· Kiemelt figyelmet kell fordítani a menekült gyermekekre: az EU-s csatlakozás új kihívások elé állítja a társadalmat, mivel a migráció fokozottabban beindult a környező és valamennyi bajba jutott országból. Ez a tény szükségessé teszi a regionális multikulturális központok létrehozását. Ez természetesen nem zárhatja ki az egyes családok odafordulásait a bajba jutott gyermekekhez, elfogadásuk és befogadásuk érdekében.
· Fokozottan kell gondoskodni a fogyatékkal élő gyermekekről: minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Fel kell ismernünk azt a fontos tényt, hogy akik fogyatékkal születtek vagy azzá váltak, ne lehessen velük szemben hátrányos megkülönböztetés alkalmazása.
·
A törvénnyel összeütközésbe került gyermekekre
kitüntetett módon kell figyelni: Minden gyermeknek joga, hogy
ha megtévedt, összeütközésbe került a törvénnyel, kapjon kellő pártfogói
védelmet a szülőtől vagy hivatásos pártfogótól, illetve a civil szervezetektől,
mely biztosítja számára a lehetőséget a rehabilitációra és a társadalmi reintegrációra, valamint az elszalasztott esélyek
pótlására.
A gyermeki
jogok érvényesülése óriási felelőssége a társadalomnak, a családnak. Ha a
gyermeki jogok sérülnek, mind szülőként, mind pedagógusként kötelességünk tenni
ellene, ugyanakkor a gyermekvédelmi rendszer is segítséget nyújt a gyermekjogi
képviselő státusz megszervezésével. A Gyvt.
módosítása 2003. január 1-jétől kötelezővé teszi, hogy minden megyében
gyermekjogi képviselő működjön.(a képviselő működése 2004. július 1-jétől
történt meg.) A gyermekjogi képviselő nem valamennyi
gyermek vonatkozásában lát el jogvédelmet és segíti a gyermeket jogai
megismerésében és érvényesítésében, hanem a gyermekek egy szűkebb csoportja, a
gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő gyermekek vonatkozásában végzi
feladatát.
A társadalmi méretekben folyó nevelés közösségi terepei közül a család az első, legfontosabb, legszorosabb, legérzelemtelibb közösség a benne felnövekvő gyermek számára. Milyen az a család, amely képes biztosítani a gyermekek és családtagok jó hátterét, biztonságát? „A jó család a társas lét és a bensőséges emberi kapcsolatok semmivel sem pótolható élményét adja a gyermekek számára. Mindez igazi élmény csak akkor lehet, ha ezt a bensőséges kapcsolatot a család valamennyi felnőtt tagja is élvezi. A családok összetartó ereje, tagjainak erős személyes vonzalma, egymáshoz való ragaszkodása, a gyermek érzelmi biztonsága, a szülő és a gyermek kötődése, minden családnak, egyénnek, sőt a társadalomnak is alapvető érdeke.” (Füle, 1984, 10. p.)