Az ember társas lény, igényli a szeretetet, örömet, boldogságot szeretne adni és kapni egyaránt. A szeretet vágyat és a szeretet különböző formáit már megtapasztalta. Mire alkalmassá válik egy fiatal a jó párkapcsolat kialakítására volt már része a szülői szeretetben, a rokoni, baráti szeretetben, a szerelem, erotika egyes tapasztalataiban, a felebaráti szeretetben. A szociális közegében jelenlévő másik emberrel, emberekkel kapcsolatban sokféle formáját ismerte meg a szeretetnek. A biológiai-lelki- szociális érése során idegi-, hormonális-, testi-, lelki-érzelmi változásokon tapasztalatokon esett át. A pszichoszexuális fejlődése pedig az anyához való kötődésétől eljutott a párkapcsolat igényéig. A pszichoszexuális érettségnek két feltétele van: a társ iránti igény és a megfelelő pár megtalálása, alkalmassá válás a harmonikus kapcsolatra.
A kutatások tanúságai szerint a társ iránti igény egybeesik a nemi vágy és a szeretet és szerelem adásának és fogadásának kielégítésével. Azonban a megfelelő pár nem mindig az igény kielégítésére megtalált társ. A harmonikus kapcsolatokra vonatkozó kutatások és a társadalmi tapasztalatok szerint is a hasonlók egymásra találása a tartósabb kapcsolatok jobb előfeltétele. A hasonlók egymásra találásában mind társadalmi mind biológiai okok szerepet játszanak. Minél több a hasonlóság (alkati, lakóhelyi, iskolázottsági, vallási, gazdasági, kulturális stb.), annál nagyobb az esély a harmonikus, tartós kapcsolatra. A hasonlóságok előny jelentenek a munkamegosztásban, a családalapításban, egymás elfogadásában, a kölcsönös segítségadásban. Nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy a párválasztási nehézségeket is könnyíti a közös iskola, közös munkahely, közös társaság.
A tartós és életre szóló kapcsolat leglényegesebb ismérvei a következők:
· Önismeret, amely segíti az embert a társadalmi eligazodásban, lehetővé teszi az önértékelést, a változást, változtatását. Alapja az önbizalomnak, a kapcsolatteremtési nyitottságnak. A kellő önismeret érett személyiséget feltételez, és ez együtt jár azzal, hogy rugalmasan tud majd alkalmazkodni párjához, majd későbbiekben gyermekeihez, családjához.
· Az erős érzelmi töltés: szerelem, elfogadás, szeretet, melyről a későbbiek során még lesz szó.
· Alkalmazkodó képesség, megértés és egymás kölcsönös alakítása: ebben az őszinte, nyílt, folyamatos kommunikáció a legfontosabb. A másik szempontjainak meghallgatása, megértése, kompromisszum kötésére való képesség. A családi munkamegosztásban való részvétel, az ellentétek felismerése és tudatos feloldása.
· Saját múltjának vállalása: tartós kapcsolatot csak őszintén lehet kötni és fenntartani. Csak így alakulhat ki a közös életben a bizalom és biztonságérzet.
· A „mi-tudat”, amely a közös felelősségvállalásnak, a szövetségnek az alapja. Ebből táplálkozik az összetartozás érzése, a családalapítás már a leendő gyermekeikért tudatosan vállalt felelősséget jelenti. A párkapcsolat erős összetartója, ha a fiatalok el tudják fogadni társukat úgy is, mint leendő gyermekeik édesanyját, illetve édesapját. Az összetartozás érzése szoros kapcsolatban van a hűséggel, ami a nemi életben általában kizárólagosságot jelent.
· Harmonikus, örömteli szexualitás a társak között: a kölcsönös örömre törekvés, az örömszerzés képessége, a bűntudatmentesen, felelősséggel vállalt nemi kapcsolat. A szexuális kultúra elsajátítása, az egyéni különbségek ellenére összehangolt kapcsolat, a szexuális életben is az egymáshoz való alkalmazkodás is alapvető eleme a tartós kapcsolatnak.
· Egyenjogúság és kölcsönösség a kapcsolatban: a férfi legyen igazi férfi, a nő igazi nő a szerepeknek nem csupán a biológiai, hanem érzelmi-lelki értelmében is. A szerepek nem azonosak, de a személyek azonos értékűek még akkor is, ha történelmi, társadalmi tradíciók a közösségi szerepeket és jogokat a nők és a férfiak esetében igencsak másképp értelmezték.
· Egyéb kapcsolatok ápolása: a szerelem kizárólagosságot igényel, sokszor nehéz legyőzni a másik birtoklásának, kisajátításának veszélyes késztetését. A jó párkapcsolat akkor tartós, ha a két, szerelmesek által összekötött családdal való kapcsolatokat ápolják, nem maradnak el a barátok sem és az egyetemi társakkal, munkatársakkal való viszony is elfogadható. Ne legyen zárt a párkapcsolat.
· Tudatos és folyamatos tevékenység a kapcsolatért, a kapcsolat elszürkülése ellen. Szeretetünknek és társunk szeretetének tudatos érzékelésével, a valódi, csak a másikra figyelő együttlétekkel és a tudatos figyelmességekkel, testi és lelki érintésekkel, a társ egészségének tudatos védelmével sokat tehetünk a párkapcsolatért, a jó család alakításáért.
Biológiai
szempontból nézve: már azonosították a szerelem központját az agyban, az ún. neokortexben, a homloklebenyben. Az állatvilágban a
párválasztás ösztönvezérelt. Az embernél a szexuális élet kultúrájáról
beszélhetünk, a szerelem képességéről. A szerelemnek jól ismert testi jelei
vannak (például: izgatottság, elpirulás, szívdobogás), lelkileg jellemzői a
lelkesültség, boldogságérzés, a szerelmesünk iránti lobogás, a tudat
beszűkülése. Újabb kutatások szerint ezekért a szerelemhormon a felelős.
Az agyban termelődik és kémiailag a feniletilaminnak
felel meg. (A feniletilamin az amfetaminok
csoportjába tartozik. E vegyületcsoport közismerten eufóriát okoz.) A szerelem legfőbb ismérvei a következők:
· a legfontosabb boldogságforrás az ember számára,
· energiát, alkotótevékenységet szabadít fel,
· a személyiségfejlődést jótékonyan elősegíti,
· elfogulttá tesz,
· az intimitás legintenzívebb formájára, „én közlés”-re késztet (szexuális kapcsolat),
· megjelenik a közös gyermek vágya,
· mulandó.
A szerelem különlegesen erős érzelmi jelenség, amely intenzitásából idővel sokat veszít. Ennek a tapasztalati ténynek a magyarázatát is megadja a szerelemhormon: a megjelenését követő körülbelül a szerelem harmadik évében a szervezetben olyan ellenanyagok jelennek meg, amelyek közömbösítik hatását. Ezek az ellenagyagok mintegy védik a szervezetet ettől a túlfokozott állapottól. A szerelem csökkenése után szembesülnünk kell a mindannyiunkban, így párunkban is, meglévő hibákkal, rossz szokásokkal, amelyek a szerelem állapotában vagy nem is látszottak, vagy jelentéktelennek tűntek. Hogy párkapcsolatunk megmaradhasson, ezért kell megtanulni fenntartását. Ebben segítenek a meglévő érzelmek, a megbecsülés, bizalom, erkölcsi előírások, szövetség és a kevésbé lángoló tartós szeretetté szelídült szerelem.