7. 2. Mit jelent a veszélyeztetettség? (Vizelyi Ágnes – Hegedűs Judit)

A mindennapi szóhasználatban a hátrányos helyzet és a veszélyeztetettség különbsége gyakran egybe mosódik. Ha a két oldal elválasztásának van létjogosultsága, a veszélyeztetett helyzetben nem a szociális ártalom hangsúlyos, hanem inkább a pszichikus. A hátrányos helyzet és a veszélyeztetettség kölcsönhatásban állnak egymással. A hátrányos helyzet gyakran magába foglalja a veszélyeztetettséget is.

A negatív családi háttér, mint a tanulók iskolai eredményeinek, vagy eredménytelenségének egyik oka szempontjából igen fontos kiemelni, hogy a veszélyeztetettség gyökerét a család társadalmi és érzelmi korlátozottságában szükséges keresni.

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy fentiekből úgy tűnhet, mintha a veszélyeztetettség együtt járna a rossz szociális körülményekkel, bár ez utóbbi megállapítás már tovább tekint. A veszélyeztetettség és az ezzel együtt gyakran együtt jelentkező hátrányos helyzet nem csak a szociálisan hátrányos helyzetű családokban fordulhat elő, veszélyeztetett lehet az a gyermek is, aki szociálisan bármilyen jómódban élhet, de családja nem funkcionál kellőképpen, mint támogató rendszer nem áll folyamatosan a gyermek mögött, tehát érzelmileg korlátozott a működése.

A gyermek fejlődését, nevelését veszélyeztető tényezők közül külön csoportba kell sorolni a gyermek testi fejlődését és egészségét veszélyeztető okokat, ilyen például a méhen belüli életben bekövetkezett károsodások, szülés közben keletkezett sérülés, a gyermek, illetve a családtagok hosszú vagy súlyos betegsége, egészségtelen életmód, lakókörülmények, étkezés vagy családjának tartósan rossz anyagi, szociális helyzete.

A veszélyeztető okok második nagy csoportját a pszichés károsodások alkotják, például az elárvulás, a hospitalizálódás, vagy a családi struktúrából adódó tényezők, illetve a családi légkörből adódó veszélyeztető okok. Ezek lehetnek az érzelmi kötődések zavarai, a családtagok egymással szembeni felelőtlensége, a rideg, merev, érzelemszegény, megfélemlítettségtől terhes családi légkör. A pszichés károsodások okai között a családi nevelés legjellemzőbb hibáit, túlzásait is meg kell említenünk: például a szülők pedagógiai kultúrálatlanságból adódó hozzáértés hiánya; következetlenség; alkalmakra időzített „vasárnapi nevelés”; a szülők közötti vélemény különbségek a nevelési kérdésekben; a szigor és kényeztetés túlhajtása; a gyerektől követelések hiánya; korához és képességeihez képest magas mérce, az ellenőrzés és felügyelet hiánya, a szülők szembeállítása az iskolai neveléssel nyílt vagy leplezett formában.

A családi élet súlyosabb ártalmait jelentik és a testi és szellemi fejlődését egyaránt gátolják a következők: az alkoholizmus, a brutalitások, az erkölcstelen, bűnöző családi környezet, azaz a deviáns viselkedési formák jelenléte a családon belül.