10. 3.
Osztályfőnök
A család és az iskola közötti érintkezésben kulcsszereplő az osztályfőnök. A nevelésben a szülőnek egyik legfontosabb szövetségese az iskolában, aki néhány éven át pedagógiailag összefogja mindazt, ami tanulmányai és társas kapcsolatai terén az osztályközösségben gyermekével történik.
Az osztályfőnökség a pedagógus egyéniségének igazi próbatétele. Az osztályfőnöknek osztályzatok nélkül kell rendre nevelni, értékelni és biztatni a növendékeket, miközben ők és osztályközösségük hónapról hónapra változik. Ebben a sokváltozós és dinamikus környezetben kell helytállnia. Miként ő nem tud számokkal értékelni, úgy őt sem tudják. Tevékenységének hatása mérhetetlen, amely a társadalom hatásainak tükrében egyre bonyolultabbá válik, majdnem hogy lehetetlenné téve az arra való felkészülést (Both, 2001).
Az osztályfőnöki feladatkör igen komplex és sokrétű tevékenység, erről tanúskodnak az osztályfőnöki szerepegyüttes fő elemei, melyek a következők (Zrinszky, 2002. 168. o.):
· alaposan megismerni az osztály minden egyes tanulóját, családi helyzetével egyetemben;
· folyamatosan tájékozódni sikereikről, kudarcaikról, terveikről, problémáikról, s ezek megoldásában segíteni őket;
· kiemelten törődni a hátrányos helyzetű tanulókkal;
· előmozdítani az osztály csoportkohézióját, ehhez időnként elkészíteni az osztály szociogramját, meghatározni azokat a feladatokat, melyek az egyes tanulók szociometriai státusából adódnak;
· közreműködni a tanulók bizonyos típusú konfliktusainak rendezésében;
· szorgalmazni, segíteni osztályrendezvények, kirándulások, közös szabadidős foglalkozások szervezését;
· az osztállyal, esetenként a szülőkkel közösen fejlesztési feladatokat kitűzni;
· ugyancsak közösen időközönként értékelni a tervek teljesülését;
· szoros kapcsolatot kiépíteni a szülőkkel;
· koordinálni az osztályban tanító többi tanár nevelőtevékenységét, bizonyos fokig felügyelni a tanulók tanulmányi előrehaladását;
· iskolai szinten képviselni az osztályt;
· osztályszinten segíteni a diákönkormányzati aktivitást[1], ügyelni a diákjogok érvényesülésére;
· a szükségleteknek megfelelően és gyakorlatiasan orientálni a tanulókat, kiváltképp életvezetési, továbbtanulási és pályaválasztási témákban;
· az orientálást igénylő és számos egyéb témában a tanrendbe iktatott osztályfőnöki órákat tartani;
· ellátni az előírt és a felmerülő adminisztratív feladatokat.
A pedagógusok, gyerekek, szülők, a család igénylik az osztályfőnökség intézményét. Például a serdülők szülei azért tartják fontosnak az osztályfőnöki munkát, mert amikor éppen kezd leválni a serdülő a családról, a szülő szemében esetleg felértékelődhet az osztályfőnök, mint olyan szakember, aki akkor is nyomon követi a serdülő fejlődésének alakulását, amikor ő – életkori sajátosságainak megfelelően – nagymértékben lazítani próbál a családi kötelékein.
Az osztályfőnök biztosíthatja a helyes kommunikációt az iskola és család különböző szereplői között. Közvetítenie kell a szülők és az iskola, a gyerekek és a tanárok, a diákok egymás közötti és a gyerekek és a családok közötti konfliktusokban. Sokszor az osztályfőnökkel meg lehet beszélni azt a problémát, amit se a szüleikkel, se a többi tanárral nem tudnának megtenni a gyerekek.
Az iskola feladataival, funkcióival szoros összefüggésben állnak a pedagógus szerepei, a szerepvállalás határai. Kívánatos volna, ha az osztályfőnök törődne a tanulók iskolán kívüli magatartásával is. Nagy kérdés, hogy ha tanításon túli szerepeket is vállal a pedagógus, ez mire terjedjen ki? Felelőssé tehető-e mindenért? Számon kérhető-e rajta a diákok körében tapasztalható egészségtelen életmód és életvezetés valamennyi problémája? Ezek mind olyan kérdések, melyek megválaszolása nem egyszerű feladat, de mindenféleképpen érdemes elgondolkodni ezeken.
Az osztályfőnök egyik legfontosabb feladata, hogy az a rá bízott
gyermekek neveléséhez hatékonyan hozzájáruljon, ennek érdekében többféle módszert
is alkalmazhat, melyek a következők:
- Vizsgálati módszerek: szociometriai vizsgálat és egyéb felmérések készítése az osztályban.
- Élményközpontú módszerek: szituációs játékok, önismereti játékok, gyakorlati helyzetek megoldása, tanulók élményeinek megbeszélése.
- Verbális módszerek (kognitív munka): szépirodalmi művek, filmek megbeszélése, újságcikkek gyűjtése és megbeszélése, írott és tárgyi dokumentumok gyűjtése, az ifjúsági kultúra jelenségeinek megbeszélése.
- A katedra átengedése: külső szakemberek, más tanárok meghívása, tanulók által tartott kiselőadások.
Az osztályfőnök szavatolja a nevelés szempontjainak jelenlétét az iskolai tevékenységben. Viszont az osztályfőnök nem vállalhatja egyedül a nevelőmunka „mindenesének” szerepét. A tanárkollégáknak ebben szintén részt kell venniük.
A következő fejezetben olyan módszereket mutatunk be, melyek segítségével jóval árnyaltabb képet kaphatunk diákjainkról és családjaikról.