12. 1. Mi a családi életre nevelés fogalma, célja, és feladata?

A személyiségfejlődés során a szülők és felnőttek részéről akaratlagos (tervezett) és akaratlan hatások érik a gyermeket. Az akaratlan nevelés a gyermek részéről a viselkedés módok utánzását váltja ki. A nevelés közvetlenül a születést követően megkezdődik, a táplálás, a gondozás, valamint a csecsemő megnyilvánulásaira adott szülői reakciókhoz való szoktatás által. A kezdettől fogva megnyilvánuló szeretetteljes odafordulás, valamint a gyermek önértékelésének és saját világának tiszteletben tartása minden sikeres nevelés előfeltétele. Ennek ellenére sok család „kultúrájában” a kényszer alkalmazása áll a „nevelés” előterében. Ma még nem létezik egy napjaink ideális követelményeinek mindenben megfelelő családi nevelési elmélet.

Akármely történeti korban és akármely társadalomban meg nem kerülhető feladata a felnőtt nemzedéknek, hogy a fiatalok családi nevelését elvégezze. A társadalmi elvárásoknak megfelelő nevelési célt mindig a jelenben, itt és most tűzzük ki, de nem érjük el, hiszen ahogy közeledünk hozzá, úgy távolodunk is tőle, mert mire elérnénk a célt – a gyors változások miatt – az már meg is változott. A családi életre nevelésnél lépést kell tartanunk a társadalomban végbe menő változásokkal. Ez a változások gyorsasága miatt nagyon nehéz feladat, hiszen a jelenben a jelen követelményeinek kell megfelelni a családi nevelésben pedig a később családot alapítót kell felkészítenünk. A társadalmi változások idején a család is változik. A gyorsan változó világ új követelményeket, új normákat teremt. A családi életre nevelés fontos feladata, hogy megmutassa, kibontakoztassa a leendő család számára a várható tendenciákat, várható változásokat. Két egyforma család nincs. Minden családnak eltérő a múltja, a jelene, az életkörülményei, az életszínvonala és a kultúrája. A családok fejlődése is egyenetlen, de mindegyik családra jellemző a mozgás és változás.

A régi társadalmakban a családi életre nevelést maga a család oldotta meg. A különböző társadalmi rétegeknek meg volt a kialakult családképe, az emberi kapcsolatok meghatározott kereteken belül működtek, a család a családi hagyományoknak megfelelően élt. A társadalmi viszonyokhoz szorosan illeszkedő családi életmód lehetővé tette a gyermekek spontán nevelődését, a példa elsajátítását, az értékek követését. A szülők számára ezért nem okozott gondot az adott kornak megfelelő nevelés.

Napjainkra azonban ennek a feladatnak az ellátása gyökeresen megváltozott. A korszerű, új igényekhez igazodó családkép megvalósítása általában nagyon lassan, harcolva a meglévő hagyományokkal, a szülők nevelési szemléletének átalakításával megy végbe. A családok fejlődését csak az egész társadalom összehangolt tevékenysége képes felgyorsítani. Az emberek általában érzik a gyermekkor, a hagyományos család és a jelen idők követelményeihez nem teljesen alkalmazkodó családi élet ellentmondásait.