A pedagógusok többszörösen
összetett formális kapcsolatrendszerét, amit a szerepek és a feladatok, illetve
a közös cél érdekében létrejött munkamegosztás, a kölcsönös felelősségi viszony
határoznak meg, még tovább árnyalja az informális szerepek rendszere. A
pedagógusok, mint egy emberi közösség tagjai természetesen érzelmi hatásaik
alatt is állnak és akár a szerepekkel járó feladatok elvégzésekor, akár csak a
szervezeti életnek bizonyos értelemben passzív részeseként nem mindig
racionális véleménnyel, attitűdökkel is rendelkeznek. Az informális szerepek
kialakulásának forrása az egyén, aki pedagógusként pl.
szimpatizál, más esetekben pedig rivalizál az azonos szaktárgyat tanító
kollégáival. Informális kapcsolatrendszerét meghatározza az életkora és ezzel
párhuzamosa a pályán eltöltött idő, vagy akár az is, hogy kivel van közös
asztala egy kisebb tantestületi szobában. A szervezeti élet által teremtett
helyzeteken túl, a személyiségéből adódóan is bizonyos kollégákkal szimpatizál,
másokat pedig akár ellenszenvesnek is tarthat. Az
informális szereprendszert meghatározó tényező az is, hogy a pedagógus saját
magát miként definiálja a nevelőtestületben.
Az informális szereprendszer nagyon komoly hatással van a formális
szerepek keretei között megoldott feladatokra, az egyén vagy akár a teljes
csoport, vagyis a nevelőtestület teljes tevékenységére. Pl. azonos normák
mentén, kölcsönös szimpátia alapján kooperálva dolgozó pedagógusok a kitűzött
célok felé segíthetik a teljes nevelőtestületet, ugyanakkor az intézményhez
érzelmileg nem kötődő, a közös célokat csak korlátoknak értelmező, saját
szerepüket is nehezen vagy tévesen definiálók csoportja jelentős mértékben
hátráltathatja a szakmai közösség és ezen keresztül egy egész intézmény
munkájának a sikerét. (Lásd a szervezeti
kultúrával foglalkozó 4. fejezetet.)
Egy jól működő nevelőtestületi közösségben a pedagógusok kötődnek egymáshoz és az intézményhez, szakmai és társadalmi biztonságot találnak maguknak. Azt érzik, hogy tartoznak valahova, ahol a pedagógus társak és a gyerekek is igénylik a munkájukat, jelentőséget tulajdonítanak a személyüknek és a ennek alapján lehetőséget kapnak a személyes elképzeléseik, önmaguk megvalósítására. A pedagógus számár a formális szereprendszeren túl szükséges az informális elismerés, bizonyos mértékű önállság, de szükség esetén rendszereses vagy akár nagymértékű támogatás, segítség.