A kommunikáció akkor sikeres, ha az üzenet fogadónál
előidézett hatása megfelel a kommunikáló szándékának. Ezt a hatást nem minden
esetben sikerül elérni a szándékolt értelemben, mert a kommunikációt nem lehet
egyszerű, lineáris folyamatként értelmezni, ti. a
kommunikáló felek kódolása számos tényezőtől függ. E problémakörre utal a 2.
ábra.
2.ábra: A kommunikáció „torzulási
szöge”
amit A
nem szándékosan kommunikál amit B tényleg észlel
A
amit A
szándékosan kommunikál amit
B észlelhetne is
A fenti „torzulási szöget”
meghatározza az információk, vagy jelek többértelműsége, illetve a fogadó
előzetes ismeretei, szándékai.
Minden embernek saját magának
kell a világ jelenségeiről logikus képet alkotnia, hiszen a környezet nem
értelmezi önmagát. Amikor egy szervezeti tag információt közöl egy másik
taggal, akkor ezt szükségszerűen hiányosan teszi, feltételezi, hogy a felvevő
személy a hiányokat az ő elképzelései szerint tölti ki. Ami azonban az egyik
személy számára természetes, egyáltalán nem biztos, hogy a másik személy
számára is egyértelmű.
Általános jelenség például az,
hogy a különböző emberek különböző dolgokat értenek egy és ugyanazon fogalmon.
A kommunikáció egyik szerepe az,
hogy a tényleges és a vélt valóság között feszülő ellentmondásokat az
információk cseréjével tisztázza.
A hatékonyság érdekében minden kommunikációnak számolnia kell a
következőkkel:
·
Tartalom: Mit szeretnénk
kommunikálni?
·
Csatorna: Az adott helyzetben mi
a kommunikáció legjobb módja (szóbeli, írott, képi, sms,
emil…)?
·
Fogadó: Mi lehet a jelentése a
fogadó, vagy a fogadó csoport számára?
·
Kölcsönösség: Az üzenetet a
válasz lehetőségével adjuk, vagy az pusztán közlés?
·
Hatás: Visszacsatolással ellenőrizzük és ez alapján módosítjuk a kommunikációt.
A tisztázó kérdések
megfogalmazása hasznos eszköz ahhoz, hogy megbizonyosodjunk arról vajon jól
értik-e az üzenetünket.
A verbális közléssel kapcsolatosan formai és tartalmi
követelményeket fogalmazhatunk meg. A tiszta, kellően erőteljes és
árnyalatokban gazdag beszéd lehetővé teszi, hogy lekösse a hallgatóság
figyelmét. Az érthetőség és a figyelem fenntartása érdekében beszédünk legyen
konkrét, használjunk szemléletes példákat, tartózkodjunk az idegen kifejezések használatától és főként alkalmazkodjunk a hallgatók nyelvi
kompetenciájához.