A kötetben (a témából következően) nem érintjük az
iskolai, de un. tanórán kívüli nevelés-oktatás más, alapvetően a hagyományos
iskola kereteit tágító megoldásait.
Nem mai keletű az a nézet, miszerint annál nagyobb valószínűséggel lehet a személyiséget formálni, minél tágabb tevékenységek körére terjed ki az intézményes nevelés. Persze – mint fentebb láttuk – e nézettel jóformán egyidős az a „pedagógiai szabadságharc” is, mely ilyen vagy olyan okokból a szabad idő funkcióitól féltette az iskolát, vagy az iskolától féltette a szabad idő szabadságát.
A társadalom fejlődése, átalakulása, a családok szerkezetében, funkcióiban bekövetkezett változások következtében többször felvetődött már annak az igénye, hogy az iskola nagyobb részt vállaljon át a gyerekek neveléséből. A több mint száz éves múltra visszatekintő napközi otthon kezdetben csak gyermekmegőrzőként funkcionált az egész napos oktatás (tanórák: délelőtt és délután) keretei között, többnyire szakképzetlen felügyelők alkalmazásával. A félnapos oktatási forma meghonosodását követően egészen eltérő formában és tartalommal szerveződtek az egész napos foglalkozások. Egyes országokban az iskolától, a tanítástól teljesen függetlenül -más épületben működő- napközi otthonok, ahol a gyermekek kellemes szabadidő eltöltéséről gondoskodtak a nevelők, a házi feladatok elkészítése nem ott történt (Svédországban, Norvégiában, Dániában).
Az iskola meghosszabbította a tanórákon túli foglalkozások idejét, mely kezdetben csupán közös ebédet jelentett, majd azt követő felügyelet biztosítását a házi feladatok elkészítésére. A tanításon kívüli fél napban a napközis gyerekek újabb fél napot töltenek el az iskolában, itt szerveződnek társas kapcsolatai, válnak valóra, (esetleg) játékötletei, formálódnak érdeklődési körei és nem végső soron itt készülnek fel a tanítási órákra.
Magyarországon is – különösen a hatvanas években érvényesült általános és teljes foglalkoztatás viszonyai közepette - nőtt az igény az egész napos iskoláztatás és nevelés, foglalkoztatás iránt. Az általános iskolai és oktatás terve című, 1978-ban kiadott miniszteri rendelet az egész napos nevelés szempontjából igen fontos. Magyarországi tanterv először foglalkozott a tanórán kívüli neveléssel, ezen belül a napközi otthonnal. A hetvenes években – a demográfiai dagály esztendeiben is - mind több általános iskola gondoskodott a gyerekekről a tanórán kívüli időszakban is, az iskolai tanórákat egész napos tevékenységgé egészítette ki. Jelezte ezt többek között a napközis csoportok számának intenzív növekedése is – már-már az állam teherbíró képességein felül, vagy azon az áron, hogy az ellátás infrastruktúrája igen szegényes maradt.
Azok a gyerekek, akik egész napjukat, esetleg napi 9-10 órát töltenek az iskolában, nyugtalanabbak, zaklatottabbak társaiknál. A kötetlen, nyugodt egymással beszélgető, mesélő, együtt tevékenykedő együttlétekre a hétköznapok során alig marad idejük .A tanításon kívüli fél napban kötetlen, időtöltésre, játékra vágynak. A fentieket figyelembe véve a tanórán kívüli nevelés gyakorlata során olyan vonzó nevelési színterek létrehozásának igénye került középpontba, melyek formájukban, tartalmukban egyaránt tekintetbe veszik a tanulók szükségleteit, a szülők, a családok elvárásait. Szervezeti formái a napközi otthon, az iskolaotthon és a klubnapközi lettek, ahol feladat a gyerekek önállóvá nevelése az egészséges életmód és életvitel kialakítása során, valamint a tanulásban, ismeretszerzésben, önművelődésben és a szabadidő kultúrált eltöltésében.