Az iskolaotthon
az egésznapos nevelés alsó tagozatos gyerekek
körében elterjedt formája, melyben a tanítási óra és a tanórán kívüli tevékenységek
összefüggő rendszert alkotnak. Az iskolaotthonos osztályokban a tanítási órák
és az órákra való felkészülés / önálló tanulás/, valamint a különböző szabad
idős tevékenységek egész napon át váltakoznak. Az
iskolában, különösen az egy osztályban tanító pedagógusok közötti szoros
szakmai együttműködés alapfeltétele ennek az oktató-nevelő munkának. A 60-as
évektől kezdve először csak kísérleti jelleggel, majd egyre több hazai
iskolában jelent meg ez a forma. Napjainkban számuk csökkenőben van.
A tanulószoba az egész napjukat iskolában töltő felsőbb osztályba
járó tanulók tanórán kívüli tevékenységi formája. E foglalkozások közvetlenül a
tanórákhoz kapcsolódnak, mintegy 3 órás tanulási időt foglalnak magukba.
Biztosítja a felügyeletre, segítségre szoruló tanulóknak a tanítási órákra való
felkészülést, a szakszerű tanári segítséget. A tanulószobai foglalkozások
célja, hogy a tanulók eljussanak az önálló tanulás szintjére.
A klubrendszerben
működtetett tanulószobákban a tanórákra való felkészítés idejére a tanulók a
tanulásban elért teljesítményük és attitűdjei alapján alkotnak csoportokat. Így
önálló, ellenőrzött, illetve intenzív tanári segítségre szoruló csoportokban tanulnak. (A klubnapközik legjobb példáiban e csoportokba sorolásról
maguk a gyerekek döntenek – fejlődő önismerettel és gyarapodó egymás iránti
felelősséggel. ) A tanulócsoport-beosztások rugalmasan
követik a tanulók teljesítményének változását. A klubrendszerben működő tanulószobai
foglalkozás a szabadidős tevékenységek széles körét foglalja magában. A tanórai
felkészülés mellett jelen vannak a klubok színes szabadidős tevékenységei, mint
például zenehallgatás, hobby-csoportok, önképzést segítő foglalkozások,
szakkörök, sportkörök.
Az egésznapos iskolai ellátási formák közül tapasztalatok szerint a klubnapközi nyújtja a legtöbbet a 10-16 éves tanulók számára szabadidős kultúrájuk kialakítása és megalapozása terén, mert: szervezeti keretei nyitottak, ezáltal az egésznapos nevelést nem igénylő tanulókat is befogadja a klubba, a szabadidőben az általuk választott tevékenységekben, programokban vehetnek részt, a klubok önkormányzata biztosítja a demokratikus vezetést és irányítást. Az így kialakítható oldott légkör biztosítja az önmegvalósítás lehetőségét.
Zárjuk e fejezetet Ferge Zsuzsának, a gyermekszegénység ellen fellépő
köztiszteletben álló szociológusnak korai, de szakmánk szempontjából is
jelentős munkájából vett, máig aktuális, reményt keltő gondolattal: „Az egésznapos iskola megfelelő pedagógiai irányítással
nagymértékben fejleszti az öntevékenységet, a segítőkész, felelősségre nevelő
kollektív szellemet. A mainál több játékosságot, természetességet, emberi
kapcsolatot vihet az iskolai életbe.” (Ferge,
1976)