Nehéz lenne
eldönteni, hogy a táborozásról igazán melyik „keretben” szóljunk. Hiszen akad
iskola, amelyik ragaszkodik e hagyományhoz (némelyik kifejezetten a tanév eleji
közösségszervezéshez köti, lásd a „gólyatáborok” szokásait, sőt ma már óvodák
is próbálkoznak ilyen programmal a nagycsoportosok körében. A tradicionális
mozgalmak, gyerekszervezetek – cserkészek, úttörők – ma is a táborozás
élenjárói. Végül: a tábor mint szolgáltatás, ma a
gyerekellátó „piacnak” is komoly, jövedelmező része. Ezért helyeztük el a
tábori problematikát könyvüknek erre a helyére.
A tábor egyik
jelentése szerint egyfajta katonai alakulat, merev szabályokkal, előírásokkal,
melyeknek betartása minden résztvevőre nézve kötelező. A tábor más vonatkozásban pedig szabadban való együttlakást, az iskolai
oktatást követő szünidei időtöltést jelenti. Bizonyára a táborozás elsődleges
jelentése következményeként a tábori életre még ma is jellemző a szabályozottság,
a közös célok és elvárások megfogalmazása. Mások – éppen a családtól külön
töltött éjszakák izgalmára, az igazi táborozásnak feltételteremtő
feladatrendszerére utalva – azt hangsúlyozzák, hogy a táborban a legfontosabb,
hogy a gyerekek, kamaszok, ifjak – ideiglenesen – saját világukat teremtik meg,
kipróbálják: milyen lenne az ő világuk.
A neveléstörténet,
az iskolatörténet leírásaiban, dokumentumaiban olvashatunk arról, milyen nagy
jelentősséggel bírtak a tanítványok formálásában, a nevelési célok elérésében
századokon keresztül egyházak és civil kezdeményezések által szervezett
szünidei táborok. Érdemes számba venni, miért is hatékony nevelési eszköz a
táborozás, mit adhat a táborlakónak? Ezek közül néhány:
·
testi, szellemi
és érzelmi felfrissülést,
·
önfeledt
kikapcsolódást, játékot,
·
közösségi, emberi kapcsolatok alakulását,
·
önismeretet,
·
élményszerű,
felfedező tanulást.
A szünidei táborok
legváltozatosabb formáit az ifjúsági szervezetek mint
például a cserkészet, az úttörőmozgalom alakították ki. Közös vonásuk a
játékosság, a romantikus tevékenységi formák kedvelése, a test edzése, a
természeti körülmények közötti, a természet közeli életmód. A tábori élet
tartalmát, formáját és rendjét, a szimbólumok rendszerét a mozgalom céljai és
követelményei határozták meg.
Napjainkban is
jelentős szerepet töltenek be a táborok a gyermekek, a fiatalok szabadidejének
hasznos és kultúrált eltöltésében. Az utóbbi időben, különösen a
rendszerváltást követően a gyermek táboroztatásában nagyfokú átalakulásnak
lehetünk tanúi. Sok funkciót átvett a tábortól az un. erdei
iskola, amely a tanítás kihelyezése eredeti, természetes környezetbe. Ma már
nemcsak az erdőben, de falusi miliőben is szerveznek – komplex tanítási
folyamattal – erdei iskolát, sőt újabban – a Pál utcai fiúk egykori csatái
színhelyén – nagyvárosi „erdei iskola” is működik, a vidéki gyerekeket a
metropolis világába beavatandó.
A nyolcvanas évek
közepétől szaporodtak a különböző forrásokból finanszírozott nyári táborok. A
tábori élet szervezésében az iskolák, az egyházak, az ifjúsági szervezetek
mellett egyre több eltérő profilú társadalmi szervezet, intézmény veszi ki
részét. Számtalan formája alakult ki az évek során, melyek célul tűzik ki
többek között az életmód és életvitel javítását, a családi szocializáció
korrigálását, az élmény- és új ismeretszerzést, más kultúrákkal való
találkozást.
Néhány tábortípus a
közelmúltból és a jelenből:
·
Napközis tábor az iskolák szervezésében működő, gyermekfelügyeletet
és kultúrált szabadidős tevékenységet is magába foglaló sajátos táborozási
forma. Szabadidős kínálatukban az utóbbi években már
megjelennek a speciális programok, mint pl. nyelvtanulás, sport, kézművesség.
Ezek a táborok fél vagy egész napon át működnek, de
kialakult heti bentlakásos formájuk is.
·
Szaktáborok egyik formája egy-egy speciális terület, tevékenység
fejlesztésére vállalkozik /pl. anyanyelv, idegen nyelv, sport, énekkar,
hangszeres zene, önismeret, művészeti ágak, színjátszás, olvasótábor, tánc,
környezetvédelem, szaktárgyi ismeretek gazdagítása, stb./ másrészt komplex
tevékenységet fog át. E táborok komplexitása azt jelenti, hogy lehetőség nyílik
az adott szakterület átfogó megismerésére, ez például egy népművészi táborban
jelentheti a néptánc, a kézművesség, a népi játékok, népi szokások együttes
elsajátítását a táborozás alatt. Ide tartoznak a komplex közművelődési,
honismereti táborok, kincskereső klubok.
·
Tehetséggondozó
táborok nem csupán egy-egy speciális
tehetségterület gondozását célozzák meg, de vállalkoznak a rejtett tehetségek
felfedezésére. Ezen utóbbi tábortípus az un gazdagító /enrichment/
tehetségfejlesztő stratégia szerves része.
·
A szünidei
foglalkozások egyik sajátos formája a nyári üdültetés, amely kötetlenebb
mint a táborozás, viszont szabályozottabb a családi üdülésnél.
Pedagógia-pszichológiai
kutatások valamint a tapasztalat azt támasztják alá, a táborozás akkor tölti be
rendeltetését, céljainak megvalósítását, ha elegendő idő áll rendelkezésére. A
javasolt és ideálisnak tartott időtartam három hét.
A legendás - XX.
század középi - palócföldi, bánki nyaralások, az un. Pipecland megteremtője, a jeles pszichológus Leveleki Eszter „Nyugodtan tegezz!”
(összeállította: Farkas Endre, Bp. 1992.) című
könyvben választ adott arra, hogyan
lehet felejthetetlenné tenni a nyarat?
Hogyan válhat az ember közösségben egyéniséggé? Hogyan lehet felszínre hozni a
tehetséget? Mottóként az egykori táborlakó Fischer
Iván visszaemlékezése:” Eszter néni valóban zseniális karmester lehetett,
mert mi nagyszerűen játszottunk, éltük a magunk világát, megvalósítottuk az ötleteinket és nem éreztük azt, hogy felügyel ránk, képes
volt olyan légkört létrehozni, amelyben a „zenészek” tehetsége, kreativitása
kivirágzik.” (Farkas, 1992)