A
Büntetőtörvénykönyv 1995-ös módosításával a törvényalkotó - A Gyermek jogairól szóló Egyezményben foglaltakkal összhangban -
kijelentette, hogy szabadságelvonás a fiatalkorúakkal szemben csak legvégső
szankcióként szabható ki. Nagyon fontos tisztában lenni, hogy az
ítélethozatalkor nem az elbíráláskori, hanem az elkövetéskori életkor számít.
Ha fiatalkorúként – például 16 évesen – elkövetett bűncselekmény miatt 18.
életévét betöltött személy áll a bíróság előtt, az ítélethozatal során
fiatalkorúnak számít.
Ha a fiatalkorú kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekményt követ el
(például élet elleni, nemi erkölcs elleni, vagyon elleni bűncselekmények), vagy
a korábban alkalmazott intézkedések, büntetések, pártfogói felügyelet nem
vezettek eredményre, akkor kerülhet sor a szabadságelvonással járó büntetés
kiszabására. A fiatalkorúakra kiszabható szabadságvesztés legrövidebb
időtartama egy hónap. Maximum időtartamot is meghatározott a Btk., mely szerint
a bűncselekmény elkövetésekor a 16. életévet be nem töltött fiatal esetében 15
évet jelent.
A szabadságvesztés letöltésének színtere fiatalkorúak esetében a
számukra fenntartott fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézete. A
fiatalkorúak esetében a szabadságvesztés végrehajtásának két fokozata van: a
fiatalkorúak börtöne és a fiatalkorúak fogháza, utóbbi enyhébb fokozatot
jelenti.
A büntetés-végrehajtási intézetben fogva tartott fiatalkorúak szociális
körülményei, családi hátterük rendezetlen, döntő hányaduk nem fejezte be
alapfokú tanulmányait sem, szakképesítéssel töredékük rendelkezik. Ebből
kiindulva a fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetei törekednek a fogvatartottak
oktatására és szakképzésére. A tanulmányok folytatását azzal is próbálják
támogatni, hogy az iskolai oktatásban való részvétel foglalkoztatásnak számít,
amiért a tanulók mindegyike ösztöndíjban részesül. A társadalmi beilleszkedést
segítendő olyan szakképzéseket (például szobafestő-mázoló, kerékpárszerelő
stb.) nyújtanak, amelyek több lehetőséget adnak a munkaerőpiacon történő
elhelyezkedésre. Azok a fiatalkorúak dolgoznak általában az intézmény
területén, akik nem vesznek részt oktatásban. Mivel a munkahiány az
intézményekben is éreztette a hatását, így előfordul, hogy a fiatalok egy része
semmilyen tevékenységben nem vesz részt.
Általánosan megfigyelhető probléma, hogy a fogvatartottak jelentős
százaléka sajátos nevelési igényű, értelmileg akadályozott, vagy
személyiségzavarban szenvedő fiatal, akik különleges bánásmódot és sokrétű -
gyógypedagógiai, pszichológiai és orvosi - segítséget igényelnek. Ezek
biztosítására minden intézmény több-kevesebb sikerrel törekszik.
A börtön mindennapjait, működésüket, az egyetemes normákat kívülről jövő szabályrendszeren keresztül piramis elvű irányítás jellemzi, olyan „totális” intézmény a büntetés végrehajtására szakosodott olyan intézmény, amely teljesen uralma alatt tartja a fogvatartottat, minden élettevékenységét irányítja és ellenőrzi.
Ruzsonyi
Péter, a börtönviszonyok kérlelhetetlen reformere, a pedagógiai szempontok
érvényesítője így foglalja össze külföldi tapasztalatai alapján álláspontját: „A büntető igazságszolgáltatás egészének
viszonyulása a fiatalkorú bűnelkövetőkhöz alapvetően meghatározza az intézetben
kialakított nevelés egész rendszerét. Az alapelvek a következők: a
fiatalkorúakat felelősség terheli a tetteikért; a fiatalkorúaknak vannak olyan
speciális szükségletei és problémái, amelyekkel külön foglalkozni kell; a
társadalmat meg kell védeni a bűnözéstől; a fiatalkorúakat ugyanazok a jogok
illetik meg, amelyek az állampolgárok számára biztosítottak. A korrekciós
tevékenység célját a fenti elvek szem előtt tartásával fogamazták: ’életképes alternatívák
felajánlásával szétzúzni a fiatalkorú bűnelkövetők destruktív jellegű
magatartási megnyilvánulásait.’ A beavatkozás eredményessége érdekében a
programokat úgy szervezik, hogy találkozzon valamennyi fiatalkorú egyéni
szükségletével. Ezek megállapítása érdekében megvizsgálják a fogvatartottak
viselkedésének, magatartásának hátterében felfedezhető sajátosságokat,
rendszerbe foglalják az eredményeket és meghatározzák az egyes jellemzőkből
adódó feladatokat.” (Ruzsonyi,
2003)