Mesélő muzsika! Legendás sorozat a Zeneakadémián, ahol legendás műsorközlők interpretálták a műveket! A hazai zeneéletben, ahol a mértékadó nagy Mester arról nyilatkozott, hogy fontosabb az, „ki lesz a falusi iskola énektanára, mint hogy ki az Operaház igazgatója”, különösen fontos ügy a zenei nevelés, s fontos, hogy a zeneéletnek aktív részese legyen a fiatal nemzedék, vagy ahogy az emlegetett Mester, Kodály jövendölte, az „Éneklő ifjúság”.
Bebizonyosodik, hogy a zenét aktívan használó közösségekben gazdag nemzedék jut el a zene fontos üzeneteiig, ezért fontos az amatőr zeneélet. Világhírű kórusaink, ha iskolában működnek is, messze túllépik az iskola szűk kereteit.
De ilyen fontos a hangversenyélet is. Nagy zeneszerzők alkottak gyerekeknek, fiataloknak Leopold Mozarttól Ránki Györgyig. Operát, versenyművet, szimfóniát. Kakaó-koncertet ad a hírneves Fesztiválzenekar is.
Idézetünkben Kokas Klárára, az eredeti művészetpedagógusra hivatkozunk: A koncepció
a gyermekben az emberi személyiség egészének formálásához választott elveket adja meg. Magában foglalja a mindennapos éneklést (fiziológiai és szellemi
hatásának együttesével), a népdal, a folklór, a hagyomány, a jó zene, az
értékes irodalom, költészet szeretetét, azaz a művészetek ízlés- és
életvitel-formáló szerepét, de még szélesebben saját példájával is
alátámasztva a rendszeres munkaképesség-gondozást megfelelő mozgásformákkal,
az anyanyelv körültekintő és gondos ápolását, az ízlés formálásával az önálló
ítéletalkotást és folyamatos tanulással önmagunk tökéletesítésének állandó
igényét és belső fegyelmét. Kodály a zenei neveléshez koncepciót adott
és művek sorozatát a megvalósításhoz. Inspirációt adott, valamint figyelmet,
kritikát és segítséget kortársaknak, követőknek. Nem módszert írt le, hanem elgondolásokat és
műveket. A módszert a tanítványok és követők dolgozták és dolgozzák ki, és
talán éppen ez adja a sok színes szálból font szőttes varázsát. (Kokas, 1972)