2.4.3. Óvoda (Lénárd Sándor)

Magyarországon körülbelül ugyanakkor fejlődött ki a kisgyermekkori nevelés és gondozás, mint másutt Európában. 1806-ban már nyitva állt a lehetőség, hogy egy gyermek 6 éves korában megkezdje iskolai tanulmányait. Magyarországon 1828-ban kezdte meg működését az első hivatalos óvoda a krisztinavárosi Mikó utcában, mely az első ilyen jellegű intézmény volt Közép-Európában. Brunszvik Teréz grófnő nem a vagyonos polgárok gyermekeit várta óvodájába, hanem azokat, akik „tehetetlenek gyermekeik jó nevelésseire”, akiknek gyermekei „erkölcstelenül, éptelenül, zabolátlanul elvadulnak”. A XIX. század első felében az óvodák az iskolát előkészítő intézményekként működtek, ahol erőteljes hangsúlyt az oktatás kapott – a játéknak csak másodlagos szerep jutott. 1891-ben a Kisdedóvó törvény nyomán a hangsúly eltolódott a gyermek teljes értékű fejlődésének segítése felé, csökkentve a fejlesztés egyéb elemeitől különválasztott kognitív fejlesztés szerepét.

Hazánkban az óvodákat 1948-ban államosították, mely ezután a gyermekek napközbeni elhelyezésének színterévé vált, ahol a fő figyelmet az iskolai előkészítésére szentelték Az óvodai hálózat számottevő kiterjesztésére az ötvenes évek vége és a nyolcvanas évek eleje között került sor. 1965-re az óvodások száma megkétszereződött az országban, 1975-re a gyermekek kétharmada óvodába járt, ez a szám 1985-ben az ötévesek körében elérte a 92%-ot. Az 1993. évi közoktatási törvény rögzítette, hogy az óvoda a közoktatási rendszer hivatalos része, jogállása megegyezik az általános és középiskolai oktatás jogállásával. Ennek során a törvény kötelezővé tette az óvodai nevelésben való részvételt, azaz minden 5. életévét betöltött gyermeknek kötelező legalább napi négy órát óvodában töltenie. Az országban működő óvodai intézmények többsége önkormányzati fenntartásban működik, néhány óvodát működtetnek egyházak, magánalapítványok, vagy magánszemélyek. Az iskola megkezdésének feltétele az 5 éves kortól kötelező óvodalátogatás, az életkor, illetve a gyermek megfelelő fejlettségi szintjének igazolása. E feltételek azt eredményezik, hogy sok 6 éves gyerek még óvodába jár, míg más 6 évesek már iskolában tanulnak.

Az óvodai nevelés egyik sajátossága a helyi autonómia és a szülői igényekhez való alkalmazkodás. Az óvodák választhatnak az országos adatbankban lévő elfogadott programok közül (pl. Waldorf, Freinet, Montessori, „Lépésről lépésre”), és ezeket igazíthatják a helyi körülményekhez, vagy készíthetnek egy teljesen önálló, helyi nevelési programot. Azzal, hogy az óvodák teljes munkanapi nyitva tartással fogadják a gyerekeket, lehetővé teszik, hogy mindkét szülő egész állásban dolgozhasson. Az óvodai szolgáltatás igénybe vételéért étkezési hozzájárulást kell fizetni, de e követelmény alól a kis jövedelmű családok mentesülnek.

Az óvoda a kisgyerekek kognitív képességeinek fejlődéséről való tudás birtokában már hosszú évek óta tevékenység- és gyermekközpontú szemlélettel működik. Igazi fordulatot az óvodai nevelés alapprogramjának (ONAP) 1996. évi változása hozott, ahol a kötelező foglalkozások rendszerét a gyermekek szabad döntéseire és érdeklődésére alapozott kezdeményezések váltották fel. Az óvónők elsődleges feladatuknak tekintik a gyermekek valós érdeklődésének ébren tartását, amely lehetővé teszi, hogy a gyermekek a későbbiekben, az általános iskolában bátran vállalkozzanak az olvasás és az írás elsajátítására. Az óvodák többsége ellenáll az írás-olvasás és számolás közvetlen oktatásának, ugyanakkor korán felfedezik a látás- vagy halláskárosulást, illetve a diszlexia gyanút, és biztosítják a megfelelő szakemberek részéről érkező segítséget. Az óvodapedagógusok tisztában vannak az óvodai nevelés szociális dimenzióival, ezért az ismeretek elsajátításával szemben előnyben részesítik a szociális tanulási képességek elsajátítását. A korszerű óvodák gyermekszemléletét jól foglalja össze az American National Research Council gondozásában megjelent Eager to Learn című publikáció néhány nyitó gondolata: „A gyermekek már úgy jönnek a világra, hogy tanulni szeretnének. Az ember életének első 5 éve a nyelvi, fogalmi, szociális, érzelmi és motorikus kompetenciák ugrásszerű fejlődésének időszaka. Egy egészséges kisgyermek a születésétől fogva tevékeny részese ennek a fejlődésnek, felfedezi a környezetet, megtanul kommunikálni, és viszonylag rövid idő múlva elképzeléseket és elméleteket alakít ki arról, hogyan működnek a dolgok a körülötte levő világban. A tanulás üteme azonban attól függ, létezik-e, illetve milyen mértékben veszi körül olyan támogató környezet, amely segíti a gyermeket a környezet megismerésére irányuló törekvéseinek megvalósításában.” (Bowman és munkatársai, National Academies Press, 2000)