„Másodikos kislányom mindenki szerint nagyon értelmes, a matematika
tárgyban viszont nagyon rosszul teljesít. Szeretném tudni, hogy mi lehet ennek
az oka?”
„Három éves fiam már szobatiszta volt, azonban
két hónapja éjszaka újra bepisil. Mi lehet ennek az oka?”
„Hosszú évek után, végre örökbe fogadhattunk
egy kétéves kislányt. Megmondjuk-e neki, hogy nem mi vagyunk az édes szülei?”
A fenti témák sokak családjában hallhatók, de talán kevesebben vannak azok, akik tudják, hogy e kérdések megértésében és megoldásában a nevelési tanácsadó intézményét segítségül lehet hívni. A szülőkben, gyerekekben és gyakran a pedagógusokban megfogalmazódó távolságtartás jórészt a tájékozatlanság következménye. Holott ezek az intézmények már régóta a magyar pedagógiai rendszer részei, igaz koronként változó funkciókkal és feladatokkal. A tartalmilag és módszertanilag sokszínű és differenciált oktatási programok mellett - az időben történő felismeréssel és a szükséges terápia megkezdésével - meghatározó szerepet tölthetnek be a pedagógiai szakszolgálatok, melyek körébe a nevelési tanácsadás is tartozik.
A kezdeti lépések egészen az 1900-as évek elejére vezetnek, ahol a reformpedagógia, a fiatal pszichológia jeles alakja, Ranschburg Pál teszi le a gyermeklélektani tanácsadás alapjait. Az 1922-től Gyógypedagógiai Magyar Királyi Laboratórium nevet viselő intézmény céljai közt a normálistól eltérő erkölcsi fejlődésű gyerekek tanulmányozása, a pályaválasztás és a tehetséges tanulók kiválasztásának szempontjai domináltak. Az arcképcsarnok Szondi Lipót és Nagy László munkásságával bővül, így hozzátéve a maguk szerepét a nevelési tanácsadók szakmai arculatához. A II. világháború előtt már elválik a gyógypedagógiától a tanácsadás, de háborút követően a szakmai fejlődés lendülete a pszichológia általános háttérbe szorításával együtt megtörik. A gyógypedagógiától való függetlenedés után kapcsolati és feladatai inkább a gyermekvédelem irányába lendítik a tanácsadókat. A számszerű növekedés már a ’60-as évek eredménye, amikor a Fővárosi Tanács is engedélyezte, hogy minden budapesti kerületben külön nevelési tanácsadó létesülhessen, majd 1972-ben megszületik az első központi, szabályozó dokumentum is az ekkor már országos hálózattá fejlődött tanácsadók számára.
Ma a nevelési tanácsadó a 3-18 éves korú gyermekek pedagógiai, pszichológiai gondozását, fejlesztését, terápiáját végzi, szoros együttműködésben a családdal, és a gyermek pedagógusaival. Mivel a hangsúly ma leginkább a közös megoldáskeresésen van, így a nevelési tanácsadóba jelentkezhetnek a szülők, esetleg a serdülők önként is, de szükség esetén az óvoda, iskola, a gyermekorvos is javaslatot tehet a gondozásra. Meghatározott esetekben a gyámhatóság írhatja elő a gyermek vagy a család vizsgálatát, gondozását. A nevelési tanácsadók feladata és tevékenységi köre egyre sokrétűbb: pszichológiai és pedagógiai diagnosztizálás, pszichológiai tanácsadás, pedagógiai korrekció, (gyógy)pedagógiai fejlesztés, családgondozás, fejlettségi vizsgálatok végzése a tanköteles korba lépő gyermekeknél. A tanácsadók eredményes működésének feltétele, hogy kiépült kapcsolatokkal rendelkezzen a körzetükben lévő intézményekkel: óvodákkal, iskolákkal, gyermekvédelmi intézményekkel, családsegítő központokkal, gyermek-ideggondozókkal.
Ahogy a fenti kérdésekből is kiderült a nevelési tanácsadó igénybevétele az alábbi esetekben javasolható:
· Magatartási és beilleszkedési problémák esetén. Például, ha túlzott visszahúzódást, vagy épp agresszivitást, a szabályok rendszeres figyelmen kívül hagyását tapasztaljuk a gyermeknél. Ez eredhet akár a család életében a gyermek számára megterhelő változásból, amelyek közül leggyakoribb a válás, egy családtag elvesztése, de egyre gyakrabban előforduló ok a munkanélküliség, alkoholizmus, stb.
· Tanulási- illetve teljesítményzavar esetén. Ilyen eset lehet, ha a diákon a kitartó figyelem zavarát, a tanulmányi eredmény hirtelen romlását vesszük észre, de erre utalhat az is, ha gyermek tartósan a képességei alatt teljesít, lelassul a munkatempója, stb.
· Ha az érzelmi, indulati élet zavarai tapasztalhatók: nyugtalanság, szorongás, esetleg neurotikus eredetű beszédzavar, vagy amikor az orvosi vizsgálat szerint a testi tünetek hátterében – alvászavar, tic – lelki eredetű zavarok állnak.
· Szakvéleményt kérhet az intézménytől más hatóság, vagy szakszolgált is épp úgy, mint ahogy az iskolaérettség megállapítására is a nevelési tanácsadót kéri fel az óvoda és az iskola. Ide fordulhatnak még szakértő véleményért azok a családok, akik bizonytalanok az iskolakezdés időpontját illetően.
A nevelési tanácsadók működését a kötet szerkesztésekor (2006. július) a 14/1994. (VI.24.) sz. MKM rendelet szabályozza.