A legendás Pestalozzit tekintjük a gyermekvédelem „kulturhéroszának”. A napoleoni háborúk többszörösen is gondoskodtak arról, hogy az árva gyerekeknek oly kritikus tömege lepje el az országok útjait, hogy erre már nem volt elegendő a faluközösségek informális mechanizmusa. Pestalozzi az otthon pótlását hatékony neveléssel-oktatással kívánta egybefonni – tudjuk, mily kevés megértéssel találkozott korában.
Hazánkban az árva, szülők nélkül felnövekvő gyermekekről való tudatos gondoskodás már a 18. században megjelent az első árvaházak (Nemcsó, Kőszeg) alapításával. Azonban ebben az időben az árvák ellátása elsősorban az egyházak és a karitatív szervezetek kezében volt egészen az első gyermekvédelmi törvény megjelenéséig. A Széll Kálmán által kiadott törvényben az elhagyott gyermekkel kapcsolatos állami felelősségvállalást fogalmazták meg, ez azt jelenti, hogy az elhagyott, árva gyermekekről gyermekmenhelyek felállításával kell gondoskodni. A gyermekmenhely elnevezés és szakmai, pedagógiai tevékenysége az elmúlt század során komoly változásokon ment át. Míg a két világháború közötti gyermekvédelmi rendszerben inkább a nevelőszülői hálózat volt domináns.
Az 1945 utáni gyermekvédelemre súlyos és azonnali megoldást igénylő szociális feladatok hárultak. Legelőszöris meg kellett oldani a háborúban elárvult gyermekek helyzetét: enni kellett adni az éhező gyermekeknek, fel kellett ruházni őket, és lakást biztosítani számukra. A megoldást nem a nevelőszülői hálózat kiépítésében látták, hanem az állam által alapított nevelőotthonokban, gyermekvárosokban. Mérföldkőnek kell tekinteni az 1952. évi IV. tv-t, mely eltörölte az ,,elhagyott gyermek” fogalmat, és az állami gondozott elnevezést vezette be, mely elnevezést egészen a rendszerváltás koráig használtuk. Az igazi változás a gyermekotthonok életében a 80-as évek hoztak, ugyanis ekkortól kezdtek a nagylétszámú intézmények családias jellegűvé válni.
Ezeket a törekvéseket az 1997-ben megjelent gyermekvédelmi törvény megerősítette, és rendelkezése szerint a gyermekotthonokban legalább tizenkettő, de legfeljebb negyven gyermek teljes körű ellátását lehet biztosítani. A gyermekotthonok mellett megjelennek az úgynevezett lakásotthonok. Ezek olyan otthonokat jelentenek, amelyben legfeljebb tizenkettő gyermek gondozását biztosítják önálló lakásban, családias körülmények között. A törvénynek ezzel a rendelkezéssel az volt a célja, hogy a gyerekek életkorának, fejlődési szükségleteinek megfelelő, családszerű ellátást biztosítson, melyben a speciális szükségletek kielégítése mellett a praktikus készségek és a társas helyzetekben szükséges kompetenciák elsajátítása, az érzelmi biztonság, állandóság megtapasztalása is helyet kap
Fontos kiemelni, hogy a gyermekotthoni elhelyezés az úgynevezett otthont nyújtó ellátási formát jelent, melynek keretein belül az ideiglenes hatállyal elhelyezett, az átmeneti és a tartós nevelésbe vett gyermekek számára biztosítanak lakhatást, a neveléséhez szükséges feltételeket.
Ideiglenes hatályú elhelyezésről akkor beszélünk, amikor a gyermek felügyelet nélkül maradt vagy testi, értelmi, érzelmi fejlődését családi környezete vagy önmaga súlyosan veszélyezteti. Ebben az esetben az azonnali elhelyezést általában az önkormányzat jegyzője vagy a gyámhivatal, a rendőrség, a bíróság rendeli el (Gytv. 72.§).
A gyámhivatal a gyermeket átmeneti nevelésbe veszi, ha a gyermek fejlődését a családi környezete veszélyezteti, gondozása és nevelése a családon belül nem biztosítható és a korábbi mindenfajta segítségnyújtás sikertelen volt. Az átmeneti nevelésbe vett gyermek szülőjének felügyeleti joga szünettel. Az átmeneti nevelésbe vétel addig áll fenn, amíg a gyermek családja képessé válik a gyermek visszafogadására (Gytv. 77. §). Amennyiben ez nem történik meg, a gyámhivatal a gyermeket tartós nevelésbe vesz.
A gyámhivatal a gyermeket tartós nevelésbe veszi, ha a szülő (vagy mindkét szülő) felügyeleti jogát a bíróság megszüntette, vagy ha a szülő(k) halála miatt nincs a gyermeknek felügyeletet gyakorló szülője, illetve a gyermek ismeretlen szülőktől származik. A tartós nevelésbe vételt évente, három éven aluli gyermek esetében félévente felülvizsgálja a gyámhivatal annak érdekében, hogy mielőbb rendeződjön a gyermek sorsa (örökbefogadás előkészítése vagy tartós családot pótló környezetbe kerülés) (Gytv. 81-82. §).
Az 1997-es gyermekvédelmi törvény alapján a gyermekotthoni ellátás többféle ellátási formát jelent:
· Gyermekek átmeneti otthona: az a családban élő gyermek helyezhető el ide, aki átmenetileg ellátás és felügyelet nélkül marad, valamint akinek ellátása a család életvezetési nehézségei miatt veszélyeztetett. A gyermekek átmeneti otthona a gyermekjóléti szolgálattal közösen segítséget ad a gyermek családjában történő visszatéréséhez (Gytv. 51. §).
· Gyermekotthon: otthont nyújtó ellátást biztosít az ideiglenes hatállyal elhelyezett, az átmeneti és a tartós nevelésbe vett gyermek számára, ezen kívül utógondozói ellátást is biztosít a fiatal felnőtt számára. A gyermekotthon a gyermek fejlődéséhez szükséges gondozási-nevelési terv elkészítésén és minél szakszerűbb megvalósításán kívül elősegíti a gyermek és családja kapcsolattartását, amennyiben lehetséges a gyermek családjába történő visszatérését. Az önálló életvezetés megteremtése érdekében segítik a gyermeket abban, hogy minél magasabb iskolai végzettséget szerezzen, előtakarékossággal próbálják biztosítani az életkezdéshez szükséges anyagi feltételeket. A gyermekotthonok gyakran nevelőszülői hálózatot is működtetnek (Gytv. (57.§).
· Speciális gyermekotthon vagy a gyermekotthon speciális csoportja: ide olyan ideiglenes hatállyal elhelyezett, vagy átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyerekek kerülnek, akik súlyos pszichés tüneteket, magatartási zavarokat mutatnak vagy pszichoaktív szereket (kábítószereket) fogyasztanak. A speciális gyermekotthonok másik körét azok a gyermekotthonok alkotják, ahol a tartósan beteg, illetve fogyatékos, valamint kora miatt különleges ellátást igénylő gyermekek élnek. A gyermekvédelmi törvény rendelkezései szerint speciális gyermekotthonban a gyermek maximum két éven át maradhat (Gytv. 58. §).
· Utógondozói otthon: a gyermekotthon kizárólag a fiatal felnőttek teljes körű utógondozói ellátását biztosítja (Gytv. 59. §).
Az otthont nyújtó ellátás során a gyermekek helyzetét folyamatosan figyelemmel kell kísérni, illetve gyermekvédelmi törvényben meghatározott megyei, fővárosi gyermekvédelmi szakértői bizottság véleménye alapján évente, a három éven aluli gyermek esetében félévente felül kell vizsgálni.